Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-507

390 507. országos ülés Í90t fát, a mely önként hullatja gyümölcsét, minek nyitott ajtókat döngetni. Mert ha azon vidékek játnak elsősorban szabályozás alá, a melyek 1903-ban és 1904-ben rá alatt állottak, akkor a Répcze vidéke, a melynek szabályozását elsősor­ban kérelmeztem, okvetlenül benne lesz, mert az a vidék nemcsak 1903-ban és 1904-ben állt viz­ben, hanem annak hat községe ma is nyakig úszik az árban. A második és harmadik pontra vonatko­zólag azonban a t. miniszter ur nem volt szives nekem válaszolni. Mondtam már a múltkor, hogy a Répcze vidékét egy évben nyolczszor is el­árasztja a viz és a mi pénzt még meghagy az ár a szegény birtokosok zsebében, azt elveszi a Répcze-töltés javításának költsége, a melyet nem a társulat fedez. Erre nézve kérdem a t. mi­niszter urat, hogy lesz-e szives ugyanazt az el­járást folytatni, a melyet elődei folytattak, a kik a társulatot rákényszeritették, hogy a Lajta és Marczal vizei megrongált töltéseinek javítási költségeit viselje? Ezt kérelmeztük már depu­táczióban is, a házban is. de a t. miniszter ur nem volt szives engem ez ügyben feleletre méltatni. A harmadik pontra vonatkozólag, hogy tudniillik a Család-patak északi ágát meg fogja-e nyittatni, szintén nem kaptam a miniszter úr­tól választ. Azt kérelmezték ugyanis Himód és Hövej községek lakosai, a kiket folyton elönt ez a patak, hogy annak északi medrét, melyen a legtöbb folynék le, de a melyet a bérlő meg­szüntetett, azonnal megnyissák. Én nem hiszem, t. ház, hogy csak a t. szabadelvű párt privilé­giuma, hogy kérését teljesítsék, de ha egy ellen­zéki képviselő szólal fel és kér valamit, legyen az akármilyen fontos, sürgős, közérdekű, jogos és méltányos dolog, mind hasztalan, mert nem hallgatják meg kérését. Nem akarom ezt fel­tételezni, és ép azért nagyon kérem a t. miniiz­ter urat, nyugtasson meg válaszával, és akkor én határozati javaslatomnak ezt a két pontját is szívesen visszavonom, míg ellenkező eset­ben ajánlanom kellene határozati javaslato­mat a t. háznak szives elfogadásra. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: A földmivelésügyi miniszter ur kí­ván szólni. Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: (Hall­juk l Halljuk!) Mindenekelőtt méltóztassék nekem megengedni, hogy a leghatározottabban tiltakozzam t. képviselőtársamnak azon kijelen­tése ellen, hogy bármit hozzon is fel bármilyen ellenzéki képviselő, az meghallgatásra nem talál. Közgazdasági politikámat illetőleg kizártnak tartok minden olyan dolgot, a mely akár ellen­zéki, akár kormánypárti érdek jellegét viselné magán. (Helyeslés.) Nem volt a múltban sem, de nem lesz t. képviselőtársamnak a jövőben sem oka arra, hogy akár nekem, akár a veze­tésem alatt álló kormányzati ágnak e tekintet­ben bármit is szemünkre lobbanthasson. november 4-én, pénteken. Molnár János: Nem azt mondtam! Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Bocsá­natot kérek, t. képviseló'társam azt mondta, hogy bármit hozzon is fel egy ellenzéki képviselő, az meghallgatásra nem talál. Molnár János: Azt mondtam, hogy nem akarom elhinni. Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Ha nem akarja elhinni t. képviselőtársam, akkor legyen egészen nyugodt, nem lesz a jövőben sem. (Egy hang balfeJM: Jelenleg!) Sem a jelenben, sem a jövőben. Én már általánosabb és hatá­rozottabb kijelentést nem tehetek. A mi a politikát illeti, már a múltkor is volt szerencsém mondani, hogy a kormány ezzel a kérdéssel semmiféle politikát űzni nem akar. Én nem mondottam, hogy Molnár János t. kép­viselőtársam ebből politikát csinál, de a látszat az, hogy ilyen közgazdasági dolgot, a mely imminens sürgősségű, a melyet indokolni volt szerencsém két irányban, hogy t. i. egyrészt munkát adhassunk négy vármegyének, másrészt megmenthessük az illető megyéket a jövő tavaszi áradástól, nem tudunk keresztülvinni; ez a látszat semmi esetre sem szól a mellett, hogy t. képviselőtársaim egynémelyike ezt a kérdést nem kívánja politikai czélból kihasználni. (Zaj a bal­oldalon. Halljuk! jobbról.) Kubik Béla: A miniszterelnök ur indít­ványa zavarja a kérdést! (Mozgás jobbfelöl.) Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Már negyedik napja tanácskozunk ezen kérdés felett, akkor pedig a miniszterelnök ur indítványa egyáltalában nem volt itt, (Zaj a baloldalon. Halljuk! jobbról,) A mi pedig t. képviselőtársamnak azt a megjegyzését illeti, hogy ugy látszik, a központ­ból a korteskedési politika átterjedt a perifériákra, erre azt válaszolom, hogy politikában lehet, de közgazdasági kérdésben erre sem tőlem, sem tudtommal a vezetésem alatt álló kormányzati ágnak egyetlen közegétől sem főispán, sem al­ispán ily irányban impulzust nem kapott. (Helyes­lés jobbfelöl-) Most még t. képviselőtársamnak tévedését kell rektifikálnom; és pedig azt, hogy a Kis­Duna-ág töltéseinek átvétalére a kormány kény­szeritette a társulatot, a Marczal-töltésre azon­ban nem. Ebben tévedni méltóztatik. Molnár János: Czitáltam. Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Bár­mit czitáljon is t. képviselőtársam, tény az, hogy a kormány nem kényszeritette a társulatot. (Ellenmondás balfelöl.) Bocsánatot kérek, nem méltóztatik mutatni olyan miniszteri rendeletet, a mely a társulatra kényszeritette volna a töltés átvételét. A társulat utasíttatott, hogy a másik társulattal ezt a kérdést amicaliter letárgyalja, a tárgyalást mindkét társulat elfogadta. Enge­delmet kérek, ha mindkét társulat jóakaratulag belemegy a tárgyalásba, ezt kényszernek mon­dani lehetetlenség. Ez tévedés.

Next

/
Thumbnails
Contents