Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-506
374 506. országos ülés Í90í november 3-án, csütörtökön. Eddig nem annyira az elárasztások, mint inkább az által szenvedtünk kárt, hogy az árvíz kellő időben le nem folyhatott; ezen okból a Fertő-csatornának mérsékelt kiásatását örömmel fogadtuk. Maguk az elárasztások rétjeink és erdőink termékenyítésére nagyon is áldásthozók voltak, mert a laza földet vízzel telitették és azokra földes termékenyítő alkatrészeket vezettek. Csakhogy nem folyt le mindig kellő időben a vízfölösleg, mert a Fertő-csatorna teljesen be volt iszapolva és nem volt esése. Az árvizek főkép a Nagy-Rábától jöttek; ezek a szabályozás következtében jövőre megszűnnek. Ama csekélyebb vízmennyiségek, melyek jövőre az Ikva- és Éábczából jönnek ős a csapadékokból származnak, a Hanságra nézve valóságos életszükségletet képeznek és a hansági csatornának eredetileg tervezett 6 méter fenékszélessége sok évi tapasztalatom ezerint még a Fertő-tó lecsapolása esetén is elegendő volna arra, hogy az ily méretű csatorna a vizfelesleget könnyen és biztosan levezethesse. Ha ez nem így volna s a hansági csatornát, mint egy kis Dunát kellene kiásni, hogy a Fertő-tóba mintegy 20.000 holdnyi jó terület vizmentesittessék, akkor ezzel szemben a Hanságban 30.000 hold termékeny rét és erdő a legiiagyobb veszélynek lenne kitéve, azon megfizethetetlen ós kiapadhatatlan takarmánykincs, a melyeknek Mosonmegye és a Rábaköz termé kenységüket köszönhetik.« Az 1893: XVII. t.-cz. 1. §-a által a Hanság-csatorna 15 méter fenékszélességet nyert és ez által hatalmas folyóvá válik, noha többnyire vizenyős. A Hanság-csatorna azonban nemcsak 15 méter fenékszélességet, hanem egyszersmind 4 méter mélységet is nyert és oly körülmények közt annyira szárazzá tétetik, hogy nemcsak eddigi termékenységét veszíti el teljesen, hanem hogy az erdőkkel együtt folytonos tüzveszedelemnek és teljes tönkremenésnek lenne kitéve. Hogy tehát egy vidéket, a mely eddig jómódú volt, tönkretegyenek, ezen czélból a kormánybiztosság és a szakminiszter akarata ellenére a pénzügyi bizottságban keresztül lett vive az, hogy nagyobb költség okoztatik ezen érdekeltségnek és most újból költségekbe kerül az, hogy azt a hibát, a melyet a pénzügyi bizottság többsége akkor elkövetett, pénz árán jóvá lehessen tenni. Ha pedig itt ilyen gazdálkodás van, akkor a tisztelt miniszter ur nem mondhatja azt, hogy hiszen más árviztársulatokkal szemben is fennállana a kötelezettség; én nem tudom, történtek-e másutt hasonló visszélések, de az egészen tiszta, hogy itt visszaélések és nagy visszaélések történtek, a melyekért pedig senki más nem felelős, mint a kormány, mert önhatalmúlag, a kormánybiztosság utján végeztette a munkálatokat. A miniszter ur ugy adja elő a dolgot, mintha mi itt megtámadnék azt, hogy a törvény 1. §-ában rendelkezik az iránt, hogy e munkák elvégzendők. Igenis, ha e munkák el nem végeztetnek, ez az egész Rábaszabályozás egy fillért sem ér. Mi a munkák elvégeztetése ellen a legkisebb kifogást sem emeljük, hanem arra az álláspontra helyezkedünk, hogy ha gróf Oziráky Béla ismert és felolvasott indítványában már akkor azt mondotta, hogy tűrhetetlen terheket ró ez az érdekeltségre, ne tessék most a régi terhekkel együtt ^ ujabb terheket rakni ezen érdekeltség vállára. És hogy miként gondolkozott a kormánybiztos, arra nézve volt szerencsém felolvasni beszédét, a melyben a kormánybiztos maga kijelentette, hogy ha a költségek, az annuitások egyharmadát az állam magára nem vállalja, ott szanálásról szó sem lehet; és azt fejtette ki, hogy ezt nemcsak méltányossági, de jogi alapon is követelhetik az érdekeltek. Fel fogom olvasni a kormánybiztos jelentését és előterjesztését gróf Bethlen András földmivelésügyi miniszterhez. Illusztrálni akarom ezzel, mennyire igaz közbeszóló tisztelt képviselőtársamnak a kölcsön felvételére vonatkozó megjegyzése. Radó Kálmán ekként nyilatkozott (olvassa): Az általam feltett kérdésre: megszavaza-e a közgyűlés az 1885: XV. t.-czikk által elrendelt szabályozás kiegészítésére nélkülözhetetlen, valamint a szabályozás sikerének a Fertő részleges lecsapolásával és több mellékfolyó, patak és belvíz rendezésével való fokozása czéljából tervezett munkálatokra szükséges 5 millió forint kölcsönt, igen, vagy nem, a névszerinti szavazást elrendelvén, a szavazatszedő küldöttség előtt igennel szavazott 53, nemmel szavazott 354 szavazat, távol volt, vagy szavazati jogával nem élt 53 szavazat, vagyis a Rábaszabályozó-társulat közgyűlése a javasolt kölcsönt nem szavazta meg és ezt következetesen tette 1885-től 1904-ig, a mint ezt a miniszter ur indokolásában is konstatálva látjuk. Ezt kívántam azon tájékozatlan idegen figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a baloldalon.) De, t. ház, nagyon érdekes abban a bizalmas jelentésben, hogy miként fogta fel a kormánybiztos nr az ő kötelességét és miként tanítja ki a miniszter urat arra nézve, mit kellene tennie. A jelentés következőleg szól (olvassa): »Grr. Cziráky és érdektársai egy írásbeli indítványt terjesztettek elő, a melyet kértek a jegyzőkönyvbe felvétetni és azt is szavazás alá bocsátani és mivel nem láttam okot az érdekeltség többségének nevében hozzám intézett felhívást megtagadni, annak helyt adtam és az indítvány az arra hozott határozattal együtt a jegyzőkönyvben benfoglalva van,« Nagy kegyesen. Ez az az indítvány, a melyet az imént volt szerencsém felolvasni. De tovább megy és azt mondja (olvassa): >A közgyűlés határozatai közül döntő fontosságot csak az elsőnek tulajdonitok, mert a másodiknak a kölcsön meg-tagadásán túl terjedő része az 1885 : XXIII. törvényczikk 124. §-a alapján bármikor módosítható és általam hatályon kivül helyezhető.*