Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-506
506. országos ülés l'JO'i november 3-án, csütörtökön. 373 érdekelteknek nyilatkozatai. Hiszen az Ikva- és a Rábcza-érdekeltség nem ment volna bele a Rábaszabályozásba, ha nem lett volna biztosítva arról, hogy egyszersmind az ő árterületüket is mentesitik a víztől, s csak azért mentek bele és terheltettek meg a 6,600.000 forintos kölesönből, mert nekik valami hasznuk van abban az esetben, hogy ha ezen mellékfolyókat és belvizeket lecsapolják. De ez mindeddig nem történt meg. Hogyan jutnak tehát ők ahhoz, hogy ezen 6,600.000 forint után és az 1893-ban újból felvett kölcsön után járd annuitást fizessék, ha belvizeiket eddig nem csapolták le, ha ők nem biztosíttattak ? Az a gazdálkodás, a mely ott. . . (Folytonos zaj a jobboldalon. Halljuk! Ralijuk! balfelöl. Az elnök csenget.) ... a mely ott folyt, valóban szabadelvű gazdálkodás volt, mert oly botrányosan vitetett keresztül, mint az más társulatnál, azt hiszem, még nem történt. A földmunkálatok, a melyek 24,000.000 köbméterre terjedtek, 30 százalékkal olcsóbban végeztettek, mint a mennyire preliminálva volt, s mindannak daczára, hogy ezeket a munkálatokat 30 százalékkal olcsóbban végezték, mégis körülbelül 2,000.000 forintnyi többkiadás történt, a melyből leszámítva ezen megtakarítást, marad még mindig az 1885 : XV. t.-cz. értelmében felvett olcsó kölcsönnel szemben féi millió forintnyi, vagyii egy millió koronányi deficzit. Hogyan történhetett ez ? Egyszerűen ugy, hogy kineveztek egy kormánybiztost, a ki önhatalmúlag, a törvényt szem előtt nem tartva, ott munkálatokat, műveleteket végeztetett, azokat a munkálatokat pedig, a melyeknek végeztetésére a törvény értelmében kötelezne lett volna, nem végeztette és ez által, hogy oly munkálatok végeztettek, a melyek a törvényben provideálva nem voltak, jutott a legnagyobb válságba a Rábaszabályozó-társulat. Ennek bizonyítására szolgált az a rész, a melyet az imént felolvastam; de bizonyítja ezt az is, hogy az érdekeltség beadványokban mindig ellene foglalt állást. A Hanság-csatorna, a mint most kitűnt, Wekerle Sándor nagy miniszterelnökünk által lett a szakminiszterekkel szemben keresztülerőszakolva. Itt van a Fertő-érdekeltségnek egy beadványa, aláírva: gr. Esterházy zárgondnoksága, herczeg Esterházy kapuvári jószágbérlete, a melyben a következőket mondják (olvassa): »A fentemiitett törvény által (Folytonos zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk ! balfelöl. Elnök többször csenget.) kontemplált munkálatok között a hansági csatorna Pomogytól a Rábczáig hat méter fenékszélességgel volt tervezve, mely a tisztelettel alulirt Hanság-tulajdonosok által is teljesen megfelelőnek és csaknem nagyon is szélesnek találtatott és csakis a Fertő-tó egyelőre nem szándékolt lecsapolása esetére helyezett Meiszner műszaki tanácsos ur nagyobb fenékszélességet kilátásba. Különféle körülmények és elő nem irányzott munkálatok akadályozták a Rábaszabályozás végrehajtására kiküldött királyi biztost abban, hogy az 1885. évi XV. t.-cz. által kontemplált munkálatokat a kilátásba vett hat év alatt a megállapított 7,026.000 forint költséggel elkészíthesse. Az 1892 ik évben csak a Nagy-Rába és Rábcza szabályozása és a Bárcza folyó végszakaszának rendezése és néhány belvízi csatornázási munkálat lett végrehajtva, mig a Hanság-csatorna kiásatása és a kisdunai töltések elkészítése függőben maradt.« Tehát a mire kötelezte a törvény, azt függőben tartották, de a mire nem kötelezte őket a törvény, t. i. a Hanság kiszélesbitését, azt elkövették. (Tovább olvassa): »A Hanság-csatorna kiásatása — Pomogytól a már szabályozott Rábczáig — ismételve az 1893. évi XVII. t.-cz, által lett ugyan elrendelve, de nagy csodálkozásunkra és kínos meglepetésünkre ezen t.-czikk első szakaszában azon határozott utasítással, hogy a Hanság-csatorna az eredetileg tervezett 6 méter helyett 15 méter fenékszélességgel ásattassék ki.« Hozzáteszem, hogy ez által a 3 méter mélység helyett 4 méter mélységre kellett a csatornát kiásni, és a mint beszédem folyamán be fogom igazolni, ez igen sok kárral, sőt imminens veszélylyel is volt összekötve a Hanság érdekeltségre nézve, ugy hogy most azt a 250.000 K-át kénytelen a miniszter ur a törvényjavaslatba felvenni, a mely a Hanság-csatornába való vizbocsátás czéljaira szükséges, ugyanazon Hanságba, a melyről a vizet elvitték. (Tovább olvassa): »Mig tehát a Meiszner-féle terv egyik leglényegesebb része, t. i. a Répcze szabályozása függőben marad, addig ezen utóbbi törvény a Hanság-csatorna kiásatására nézve oly méreteket állapit meg, melyek legfeljebb az esetben volnának csak indokoltak, ha idővel talán a Fertő-tó csakugyan lecsapoltatnék.Noha nekünk, tisztelettel alulírottaknak, a Hanságcsatornának ezen nagy szélességben történő kiásatása teljesen érthetetlen volt és azt indokoltnak épenséggel nem tekinthettük, mégis mint jó honpolgárok kénytelenek voltunk a törvénynak ezen ránk nézve felette sérelmes intézkedése előtt meghajolni. Minél jobban előrehalad azonban ezen, Hanságunk jobb értékesítésére rendelt csatornának elkészítése, annál inkább megerősbül bennünk azon meggyőződés, hogy ezen csatorna sokkal inkább birtokunk megrontására, mint annak javítására fog szolgálni, ha a magas kormány nem volna hajlandó nagyon is veszélyeztetett érdekeinket kellő időben kegyes védelmére méltatni. A Pomogy és Rábcza közötti nagy terület ugyanis, melynek vizmentesitésére ezen Hanságcsatorna van hivatva, legnagyobb részt egy hatalmas turfarétegből áll, mely jobbára jó rétet szolgáltat, részint pedig mint erdő használtatik.
