Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-506

372 506. országos ülés 1904 november 3-án, csütörtökön. hívták az orvost, a ki azt mondotta, hogy mutassa a lábát. Az illető megmutatja a lábát, az orvos megvizsgálja, de azon a lábon semmi baj sincs. Semmi baja sincs, mondta az orvos, csak maradjon fekve, ha fáj, majd jobban lesz. Másnap, harmadnap, megint megnézte az orvos a lábat, de sohasem talált rajta semmit. Végre azt mondta: mutassa csak a másik lábát. Erre a beteg megmatatja a másik lábat és azon egj óriási kelés volt. Most már tudom, mit kell itt alkalmazni, mondotta az orvos, mire a beteg azt válaszolta, épen azért nem mutattam eddig, mert féltem, hogy kést fog majd alkalmazni és levágja a lábamat. Ugyanúgy járt el a t. miniszter ur is. Beszédében mindenről szólott, mutatta az egészséges lábat, azt védte, mintha azt támadták volna, de a beteg lábat eldugta, azt nem mutatta. Az a beteg láb pedig az az állitásom volt, hogy a Rábaszabályozással szemben igenis fennáll a kormánynak egy kötelezettsége, a mely, meglehet, hogy a többi vizszabályozó-társaságokkal szemben nem áll fenn. T. i. a kormány és a kormányközegek az illető érdekeltség akarata ellenére kölcsönöket vettek fel. (Egy hang a jobboldalon: Ez nem áll!) Ki mondja, hogy nem áll? Erdély t. képviselőtársam? Erdély Sándor: Semmit sem szóltam! Rakovszky István: Akkor bocsánatot kérek, de nyomban meg fogom mutatni, hogy igenis áll, mert itt vannak a kezemben a társulatnak jegyzőkönyvei, a hol folyton és folyton tiltakoztak a kölcsönök felvétele ellen. Azért mondottam, hogy egy különös kötelezettsége áll fenn a kormánynak, mert az érdekeltség akarata ellenére vették fel a kölcsönöket, azonkívül a kormánybiztosságok részéről olyan hajmeresztő hibák ós visszaélések történtek, hogy ezen egyetlenegy ok is már kötelességévé teszi a kormánynak, hogy ezen társulattal szemben egészen máskép járjon el, mint a többi társulatokkal szemben. Azt mondja a t. miniszter ur, hogy a mi az állami támogatás magasságát illeti, nem az én számitásom a helyes, hanem az övé. Én bőkezűen számítva 1,030.000 koronára tettem azt a segélyt és ebbe a segélybe bevettem az 500.000 koronányi államsegélyt, továbbá azt a 250.000 korona segélyt, a melyet a Hanságcsatorna vízmüveire adtak, azonkívül vettem még a kamatokat 280.000 koronával, ugy hogy kerek összegben egy millió koronát tett ki ez a segély. A t, miniszter ur szerint 3,900.000 koronát tesz ki. Ebben azonban benne vannak azon adóvisszatéritések is, a melyeket én semmi szin alatt el nem fogadhatok. Mert akárhogyan okoskodott is a t. miniszter ur, ezeket nem adták volna meg, hogyha nem lett volüa meg rá a jogczim. Egyedül a jogczim adhatott ezekre nézve támpontot; a kataszteri ivek pedig segédeszközök voltak, hogy ezeknek a jogosult követeléseknek elég tétessék. De, mondom, t. ház, ennek a társulatnak joga van arra, hogy nagyobb támogatásban részesittessék, mint a mennyi neki eddig adatott, A t. miniszter ur azt mondja, hogy a vármegye és a Rábaszabályozó-társulat is immár nagy köszönettel vette azt, hogy a t. miniszter ur ezen törvényjavaslatot beterjesztette.ARábaszabályozótársulat elnöke, mint tudom, gróf Cziráky Béla, igazgatója pedig Borsody Géza, a ki leköszönt. Ha ezek az urak olyan fényesnek találták ezt a törvényjavaslatot, akkor nem értem azt az indítványt, a melyet gróf Cziráky Béla és társai a Rábaszabályozó-társulatnak 1895. év Julius 5-ikén tartott ülésén, a melyen Radó Kálmán kormánybiztos elnökölt, beterjesztettek. Ez az indítvány a következőképen hangzik (olvassa): »Indítvány. A Rábaszabályozó-társulat kormánybiztosa által tervbe vett és általa ismertetett a Fertő lecsapolása és a belvizek levezetésére vonatkozó szabályozási munkálatok végrehajtását határozottan ellenzi, mert a Rábaszabályozó-társulatnak az 1885 : XV. törvényczikkben meghatározott működési tervét elkülönittetni kívánja a Fertő lecsapolása és a belvizek rendezésére vonatkozó műveletektől. A Rábaszabályozás költségeire az 1885 : XV. törvényczikkben megállapított 6,600.000 forinton felül felmerült 2 millió forintnyi többkiadás viselésére az érdekeltséget kötelezettnek nem ismeri el, hanem ezen összeget az állam által, mint a kinek közegei a többkölfséggel járó munkálatokat elrendelték és jóváhagyták, viselendőnek tartja.« Erre a kormánynak egyik képviselője, dr. Szalany Lajos, az elnök részéről feltett kérdéssel szemben ellenzi gr. Cziráky és társai indítványának szavazásra való beterjesztését. Itt látjuk, t. ház, hogy még egy indítványt is el akartak nyomni; nem akarták megengedni, hogy szavazzanak felette; csak akkor bocsátották szavazás alá, mikor a kormánybiztos indítványa megbukott. így kényszerhelyzetbe jöttek és nem tehettek mást, mint szavazás alá bocsátották gr. Cziráky Béla indítványát, a mely elfogadtatott. És kik irták alá ezt az indítványt ? Alkalmasint azok, a kik ennél a köszönetszavazásnál és a deputáczióknál jelen voltak: gr. Cziráky Béla, Dőry Miklós, Baditz Lajos, Róka József, Molnár Béla, Szilvássy Dénes, dr. Bonody G-éza, Bozzay Miklós, Putz Antal, Kapuy Pál és még többen. Ezek voltak akkor a Rábaszabályozótársulat választmányi tagjai; ezek az urak a gyűlésekben a mai napig résztvesznek. Ezek az urak voltak azok, a kik ezt az indítványt beterjesztették és már akkor kijelentették, hogy az 1885 : XV. törvényczikk végrehajtásával felmerülő költségeket tényleg a közönség viseli. Mindezen munkálatoknak, a melyek most végeztetnek s a melyeket végeztetni akarnak, a költségei az 1885: XV. törvényczikk értelmében lennének viselendők. Itt vannak ismét az illető