Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-506

506". országos ülés 190í november 3-án, csütörtökön. 371 Ha nem csalódom, Szabó t. képviselőtársam felhozta a malmokra vonatkozólag, hogy miért bocsátottam rendelkezésre 250.000 koronát a Kis-Rába vizduzzasztójának a felépítésére; ezzel a malmoknak bizonyos kedvezményt fogok adni. Természetes, hogy a malmok, mint ott lévők, bizonyos előnyben részesülnek az által, de a kis­rábatoroki gátnál és a Hanság-csatorna mentén létező öntözéseket illetőleg azt jegyzem meg, hogy a mit erre nézve mondott, az tévedés, mert ezen öntözés nélkül ott a mezőgazdaság egyáltalában nem állhat fenn. Ha tehát ily nagy kérdés megoldásánál egy mellékes kérdés nem volt más módon megoldható és az öntözések mellett a malmok is húznak hasznot, ez nem von le magának az egész nagy műnek érdemé­ből semmit. De azonkívül méltóztassék azt is tekintetbe venni, hogy épen a Kis-Rába mentén és a Répcze mentén vannak községek, a melyek ez által saját háziszükségletükre és állatitatási szükségletükre a megkívántató vizet kapják. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a malom­tulajdonosok részesülnek ugyan ezáltal előnyben, de nem azért adom a 250.000 koronát, hanem az öntözés és a vizrendezés szempontjából. Áttérve — hogy röviden végezzek a kér­déssel — a határozati javaslatokra, arra kérem a t. házat, hogy a határozati javaslatokat ne méltóztassék elfogadni. Volt szerencsém kimu­tatni Rakovszky képviselőtársam határozati javaslatával szemben, hogy az állam elment a méltányosság legvégső határáig. Azok a tervek, melyek minden retortán keresztülmentek három esztendő óta, a társulat közegei által elkészíttet­tek, elfogadtattak, műszakilag felülvizsgáltattak, ugy hogy azoknak képviselőházi bizottság által való ujabb felülbírálását, azt hiszem, a képviselő ur sem gondolja szükségesnek. Pénzügyi szem­pontból tovább nem mehetünk a méltányosság szempontjából, műszaki szempontból pedig a tervek felül vannak bírálva a társulat által, elfogadva ós igy azoknak visszaadása a bizott­ságnak felesleges volna. Annál inkább kérnem kell ezt, a mint ismé­telten említettem, ugy a munka biztosítása szempontjából, hol esetleg ínség van, valamint azon területek megmentése czéljából, a melyek 1903-ban és 1904-ben víz alatt állottak, hogy 1905-ben ne kerüljenek ilyen szerencsétlen hely­zetbe ; ezért sürgősen kell ezen ügyben eljárni. Miután meg vagyok róla győződve, hogy ezen törvényjavaslat az összes igényeket kielégíti, miután meg vagyok győződve, hogy a tervek jók, s hogy a társulat összes elemei az ezen törvény­javaslatban foglaltakat a maguk részére helye­seknek, jóknak és előnyöseknek tartják, kérem a t. házat, hogy a törvényjavaslatot általános­ságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A zárszó joga illeti a bizottsági előadó urat, és azon határozati javaslatok be­nyújtóit, mely határozati javaslatokat legalább tíz képviselő irta alá Az előadó ur kíván szólni. Heltai Ferencz előadó: T. ház! Csak egy pár perezre kívánom a t. ház figyelőiét igénybe venni, bogy igazoljam, hogy azon számítás, melyet a bizottság nevében előterjesztettem, reális volt s a viszonyoknak megfelelt, daczára annak, hogy az általam előterjesztett számifás és a föíd­mivelésügyi miniszter ur által a ház elé terjesz­tett számítás között 1,723.000 korona differen­czia mutatkozik. Ezen 1,723.000 korona differen­czia abból keletkezik, hogy számításba vettem azon adóvisszatéritóst, mely 1910-ben a társulat­nak utalványozandó lesz. A társulat érdekelt tagjai ma az adót tényleg fizetik, az állam ezen 86.000 korona adót tényleg megkapja és 1910-ben a társulatnak vissza fogja téríteni. A társulat tagjai tehát ezen 86.000 koronát nem uj teher­ként fogják viselni, hanem az államtól fogják kapni, mint az általuk befektetett gazdasági költség megtérítését az adóalapból. Teljes jog­gal utalhattam arra, hogy ezen 86.000 korona az államnak egy hozzájárulását képezi a Rába­szabályozás költségeihez, és ha én igy kalkulá­lok, a mint nekem, mint a pénzügyi bizottság előadójának máskép számítani nem lehetett, akkor az eredmény az, hogy a jelen törvény­javaslat által elrendelt összes munkálatok kerülni fognak 8,604.528 koronába; ebből az állam köz­vetlenül vagy közvetve fedez 5,615.000 koronát ugy, hogy az érdekeltségre nem fog három millió korona teher háramlani. Én tehát teljes joggal állíthattam ezen számítás alapján azt, hogy ez oly mértékű segedelem az állam részéről, a milyenben eddig egyetlenegy vizszabályoző-fársulat sem részesült. Kérem egyébként a törvényjavaslatnak álta­lánosságban való elfogadását. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Elnök: Rakovszky István képviselő urat illeti a zárszó. Rakovszky István: T. ház! Én meglehetősen egyetértek a t. miniszter ur beszédének azzal a részével, a mikor azt mondotta, hogy ha a par­cziális érdekeket akarnák itt kielégíteni, nagyon nehéz ezeket kielégítenie, mert a sok parcziális érdeket nem tudja összeegyeztetni. Elismerem, hogy ez a nehézség talán fenn­állott t. barátom, grőf Batthyány Tivadar hatá­rozati javaslatánál, elismerem azt is, hogy nehéz­ségekbe ütközött volna Molnár János és Szabó István t. barátaim kívánságának eleget tenni, mert ezek meglehetősen ellentétesek. De nem látom be, hogy miért foglalt el olyan rideg, elutasító álláspontot az én határozati javas­latommal szemben, a mely nem egyes parcziális érdekeket érintett, hanem a melyet az egész Rábaérdekeltség érdekében terjesztettem elő. Különben a t. miniszter ur ugy járt el az ő felszólalásával, mint egy jó ismerősöm. Az az ismerősöm egyszer csak az ágyba feküdt és nagyon kezdett jajgatni, hogy a lába fáj. El­47*

Next

/
Thumbnails
Contents