Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-506

370 506. országos ülés 190'i november 3-án, csütörtökön. Ezzel kettőt kívántam bizonyítani: először is azt, hogy maguk a Fertő-érdekeltek kérték annak idején a bevonatást; másodszor pedig azt, hogy a Fertő-érdekeltek maguk követelték a terv szerint 6 méterre tervezett levezető csatornának szélesebbé, 15 méteressé való tételét, tehát nem maga az országgyűlés és nem a pénzügyi bizottság volt az, a mely ezt a kiszélesítést követelte, hanem maga az érdekeltség kívánta. Hozzáteszem, hogy akkori elődöm, a közmunka- és közlekedésügyi miniszter a maga részéről nem vette figyelembe ezt a kérelmet, az országgyűlés elé terjesztett tervezetben nem adta meg a szélesbitést, de az érdekeltek követelései szempontjából magában a pénzügyi bizottságban, a kormány nézetével szemben, forszírozták ezt ki. A felelősség tehát sem a kormányt, sem a képviselőházat nem terheli ebben a tekintetben. Rakovszky István t. képviselőtársam, — azt hiszem tévedésből, mert másként nem tudom megérteni, — azt mondta, hogy Győr és Győrszige.t a szabályozási munkálatok befejezése után öntettek el. Utánanéztem vízi annáleseinknek, és azt találtam, hogy sem Győr, sem Győrsziget városa, mióta a munkákat befejezték, soha elöntve nem voltak. Erős veszélyek fenyegették ugyan 1897- és 1899-ben. de elöntve nem voltak. Kötelességem ennek konstatálása. Tény azonban, hogy a városi töltések ma már nem felelnek meg a város vízvédelmi igényeinek, és ebből a szempontból, még pedig nem ennek a törvényjavaslatnak a keretében, hanem a beruházási törvény keretében, voltam bátor kérni 1 millió koronát, hogy Győr város és Győrsziget megvédése szempontjából a szükséges biztosítási építkezések a legrövidebb idő alatt megtörténhessenek. Kifogásolta t. képviselőtársam általánosságban azt is, hogy nem vált be a RábaszabályoZÍÍS. Természetes, hogy akkor, a mikor az 1885. évi XV. t.-czikk expressis verbis nem veszi fel az összes kötelezettséget, hanem tisztán és kizárólag csak a töltések bizonyos mértékig való felépítését, akkor a mikor a törvény a belvízrendezést teljesen kikapcsolta a keretből, akkor bevégzettnek egy társulat működését nem lehet tekinteni. A háznak sok tagja van, a ki ugy a Duna-, mint a Tisza-völgyén előfordult ily kérdésekről tudomással bir. A ház naplói ÍB tanúsítják, hogy ugy a Tisza, mint a Duna mentén ama társulatok kérdése, a melyek nem voltak bevégezve teljesen, igen gyakran adott okot számos ellenvetésre és eltérő felfogásokra. Természetes, hogy igy áll ez a Rábánál is addig, mig a szabályozások befejezve nem lesznek. A mai törvényjavaslat azt kontemplálja, hogy ugy az összes árvédelmi töltések kiépíttessenek a vizszin felett oly magasságban, a mi . emberi számítás szerint biztoäitékot nyújt, mint más részt megoldja a belvizszabályozás kérdését és oly megoldásokat vesz fel, a melyek ugy a belvizszabályozás, mint az árvédelem kérdésében eredményre vezetnek. Azt hiszem, hogy ha ezek a munkálatok korrekté, jól és körültekintéssel végre fognak hajtatni, akkor 1910 után a Rábaszabályozás eddig felmerült nehézségei megszűnnek. A munkálatok megkezdését illetőleg szintén differencziák vannak t. képviselőtársaim között, a kik felszólaltak. Mert az egyik, és pedig, ha nem csalódom, Szabó képviselőtársam azt kérte, hogy a belvizeken kezdjük, Molnár képviselő pedig azt, hogy a Répczén kezdjük. Én erre vonatkozólag egy elvi kijelentést vagyok bátor tenni, mert hogy hol kezdjük meg, azt ennek az elvnek applikálása fogja eldönteni. Nézetem az, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén két elvből kifolyólag kell a munkát megkezdenünk. Az egyik elv az, hogy a belvizek által elöntött azon területek, melyek 1903-ban és 1904-ben viz alatt voltak, lehetőleg 1905-ben ez alól mentesittessenek, a mennyiben a munkát még az idén és a jövő tavaszszal meg tudják kezdeni. A másik elv, a mit előbb is voltam bátor mondani, hogy azon vidéken, a hol inség jelei mutatkoznak, lehetőleg munkát adjunk a népnek minél előbb. Ez abszolúte nem zárja ki, hogy a Répcze kérdése szintén minél előbb megoldásra kerüljön; de én nem tudok a részletekre vonatkozólag felvilágosítást adni, mielőtt a ház a törvényt megszavazza, mert hiszen én nem rendelkezem, én csak a pénzt adom a társulatnak, a mely a munkát a maga autonomikus jogkörében megkezdi. Bolgár t. képviselőtársam szintén több kérdésben fordult hozzám, először, hogy 1910-ig az osztályozás befejezhető lesz-e, másodszor, hogy a hét fertőmenti község, mely nagyon erősen van terhelve, a társulat kebeléből kibocsáttassák, és harmadszor, hogy az osztályozást saját hatáskörömbe vonjam. A mi az osztályozásnak 1910-ig való befejezését illeti, erre nézve abszolúte semmi akadály nincs, mert két év alatt a belvizszabályozási kérdések oly stádiumban lesznek, hogy a kataszteri előmunkálatokat teljesíteni lehet, ugy hogy 1907-ben az összes osztályozási előmunkálatok megkezdhetők és 1910-ig befejezhetők is lesznek. A hét fertő menti községet illetőleg elismerem, hogy azok erősen vannak terhelve, de nekem nem áll jogomban a társulat árterületébe vont községek közül bárkit kibocsátani vagy terhén könnyíteni. Ha azonban az uj osztályozásnál ki fog derülni, hogy ezen községek méltánytalanul és túlságosan vannak sújtva, akkor, azt hiszem, hogy a társulat enyhiteni fog a terheiken. Különben az uj osztályozás mindezen bajokat teljes korrektséggel reparálni fogja. Ennek következtében nem vagyok hajlandó az osztályozás kérdését miniszteri hatáskörömbe átvenni, annál kevésbbé, mert a tiszai törvény értelmében ez minden társulatnak autonóm joga és kivételt statuálni e kérdésben nem akarok.