Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-505

505. országos ülés iWk október 29-én, szombaton. 353 Most tételenként fogok haladni és előveszem mindenekelőtt az 500,000 koronányi segélyt, a melyet a törvény 10. §-a elrendel. Ez a 10. § ekként szól (olvassa); »A társulat részére a 4. §-ban emiitett rendeltetéssel 500.000 korona állami segély engedélyeztetik. Ezen segélyösszeg .1907. évtől kezdve három évi egyenlő részletben lesz folyósítandó.» Itt első pillanatra ez az 500.000 koronányi állami segély nagyon jó, kitűnő benyomást tesz és valóban köszönetet kell mondanom amúgy is, de még fokozottabb mértékben kellene köszönetet mondanom, ha nem akadtak volna meg szemeim a t, miniszterelnök ur által a törvényjavaslathoz mellékelt indokolás 25. oldalán, a mely megmagyarázza, hogy ezen 500.000 korona összeg nem is annyira a Rábaszabályozó-társulat anyagi érdekeinek megvédésére, nem is az egész árterület érdekében adatik, hanem egészen helyesen az egyes községek, mint Mosón, Magyaróvár, Gryirmót és Csanak községek beltelkeinek biztosítása czéljából. Ha t. i. ezen beitelkeket, házakat, majorokat osztályozni akarnák, olyan összegek esnének rájuk, a melyeket el nem bírnának és a birtokosok inkább kivándorolnának. Tehát nem is az egész árterület érdekében történik ez, hanem egyesegyedül ezen négy község beltelkeinek, házainak nem is megmentése, hanem az őket terhelő magas költségeknek alábbszállitása czéljából. A mi egész helyes magában véve. Ezt az 500.000 koronát tehát nem lehet ugy odaállítani, mintha azzal mi -'a Rábaszabályozőtársulatnak valami nagy dolgot tennénk; ezt meg kell tennünk, mert ha nem teszszük meg, akkor ott elenyészik ez az adóalany, a mi az államnak sokkal nagyobb kár lesz, mint az az 500.000 korona. Ugyanez áll a 250.000 koronányi állami segélyre, a melynek abszolúte semmi összefüggése nincs a Rábaszabályozással, mert a törvény expressis verbis kimondja, hogy ez nem az ártérmentesités czéljából történik, hanem mezőgazdasági czélokra, mesterséges öntözésre szolgál. Tallián Béla föidmivelésiigyi miniszter: Levezetésekre ! Rakovszky István: Ezek a mesterséges öntözések elmaradhatnának és ezen 250.000 koronával a t. miniszter ur nem bőkezüsködik, hanem azzal szemben ellenértéket kap — nem személyesen ő rá értem, hanem a földmívelésügyi tárczára, a melyet ő képvisel. Ellenértéket kap, mert ő maga azt mondja a második szakaszban, hogy ennek fejében kötelesek ezeket és ezeket a műveket, gátakat és nem tudom miket, felépíteni. A második szakasz azt mondja, hogy: »Felhatalmaztatik a földmívelésügyi miniszter arra is, hogy a Kis-Rába mentén régi jogon gyakorolt vízhasználatok, főként öntözések czéljából szükséges Rábaviz kivezetésének további biztosítása végett a Rábaszabályozó-társulatot a Kis-Rába toroki Rábagátnak megépítésére és jövőben való fentartására, a Hanság területén 1Í1ÍPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXIX. KÖTET. régi jogon gyakorolt öntözések további biztosítása végett pedig, a Répcze medrében aRépczeárapasztó alatt a szükséges mederrendezési munkálatoknak végrehajtására és fentartására kötelezze. Ez egészen más munka, ez nem tartozik össze a Rábaszabályozással. Ezt a t. miniszter ur minden törvényjavaslat nélkül egyszerűen mint beruházási tételt bevettette volna saját tárezájába; ennek a Rábaszabályozással semmi összefüggése sincs, Nunc venio ad fortissimum! Most jönnek a nagy ajándékok, a melyekkel a t. szabadelvűpárt és a t. kormány boldogítja a Rába-vidékieket. Értem az adóvisszatéritéseket, a melyek 3,503.000 koronát tesznek ki. Ez különös ajándék. Ez épen olyan, mint hogyha a t. miniszter ur véletlenül elejtené itt az ő duzzadt pénztárczáját, (Derültség.) a melyet én felemelnék és azt gondolván, hogy megtréfálom a miniszter urat, hadd aggódjék, 24 órán át magamnál tartom, azzal a szándékkal, hogy majd visszaadom és másnap reggel visszaadom a t. miniszter urnak a saját pénztárczáját a saját pénzével és azt mondóin: most adtam a miniszter urnak egy ajándékot. (Derültség balfelbí.) Hiszen ezzel én nem tettem egyebet, mint a mire úgyis köteles vagyok mint tisztességes, becsületes ember. Tallián Béla föfdmivelésügyi miniszter: Az az én tárczám volt! Rakovszky István: Ez a tárcza, a mikor az ón zsebemben volt, tényleg az én tárczám volt. de jogilag nem volt az enyém. Vissza is adtam már a miniszter urnak a tárcsáját. (Derültség.) Ép így vagyunk az adóvisszatéritésekkel. Ezek az adóvisszatéritések . .. Tallián Béla földmívelésügyi miniszter: Elévültek ! Rakovszky István: ... az árvis által sokat szenvedő közönségnek jogos, de elvesztett tulajdonát képezték. (Ugy van! balfelöl.) A szerencsés megtaláló a földmívelésügyi miniszter volt. Becsületes ember volt és visszaadta. Tallián Béla földmívelésügyi miniszter: A pénzügyminiszter adta vissza! Rakovszky István: Tehát mind a ketten becsületes emberek voltak, visszaadták. Azt az indokolás a 25-ik oldalon elismeri, hogy ezen adóvisszatéritések megillették az illetőket. Most a tétel következőkép áll: Addig, mig kérdéses volt az, hogy nem évültek-e el az adómegtéritések, lehetett szólni arról, hogy ez talán gráczia; de abban a perczben, mikor a kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezen adómegtéritések megilletik az érdekelteket, az megszűnt gráczia lenni, jogczim keletkezett és akkor már ez nem képezett segélyt, nem volt ajándékforma, hanem az illetők jogos birtokának, tulajdonának restituálása. De, t. képviselőház, ha ez nem volna igy, a hogy én mondom, rég meghaladott álláspont az, hogy ha egy állampolgár a dolgok nem ismeréséből az állammal szemben egy őt megillető jogától 45