Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-505

354 D05. országos ülés 19ÖÍ október 29-én, szombaton. elesik, a legrövidebb idő alatt ebből az állam magának nagy előnyt, nagy hasznot csináljon. Minden modern pénzügyi jogban megvan már az elv, hogy az állampolgárokat különös felhívásokkal arra figyelmeztetik, hogy érvényesítsék jogaikat a fiskussal szemben, a melyek általánosságban nem ismeretesek. Ez itt nem történt meg. De hogyan feledték el ezen adóvisszatéritéseket? Most ismét a leghivatottabb emberre fogok hivatkozni, Radó Kálmánra, hogy miként jártak el, mikor a katasztert ott csinálták. Ez senki másnak a hibája, mint a kormányé, a melynek —- a gouverner c'est prévoir elve szerint — becsületbeli kötelessége lett volna felhívni az érdekeltségnek figyelmét, hogy azon joguk, miután ők az árvizet lecsapolták, fennáll, hogy az adóvisszatéritést követeljék. Radó Kálmán beszédéből czitálni fogom, hogy miként fogták fel azon kormányok atyáskodó kötelességüket a nép irányában, hogy miként eszközöltetett ott az uj kataszternek felvétele. Radó Kálmán 1898. márezius 5-én a következőket mondotta (olvassa): »Ezzel szemben teljesen osztom az előttem szólott t. képviselőtársaimnak azon nézetét, hogy az államhatalomnak és a törvényhozásnak kötelessége ezeken a bajokon segíteni, annál is inkább, mert a Rábaszabályozás azon szerencsétlen sorsban részesült, hogy a földkataszter keresztülvitele előbb történt meg, mintsem a szabályozás, és épen száraz évek lé\

j

én, a kataszteri tiszta jövedelemnek kiszámításánál mint biztosan jövedelmező földek lettek elkönyvelve. Később jött a szabályozás a nedves esztendőben. Akkor látható volt, hogy a biztos termőföldeket víz borítja. Nézetem szerint tehát itt van a mód és az ut, a melyet a kormánynak és a törvényhozásnak a Rábaszabályozásnál követni kell: az adó visszatérítés. A mi e szabályozásnál előbb történt, annak a szabályozás után kellett volna megtörténnie. De milyen arányban, minő mérvben segélyezzen az állam ?« Tehát, t. ház, maga a kormánybiztos kijelenti, hogy mikor a katasztert újból felvették, akkor szerencsétlen körülmények között vették fel, a melyek az amúgy is nagyon sújtott közönségre nézve egy olyan hátrányos kataszteri tiszta jövedelmet mutattak ki, hogy e mellett lehetetlenség volt megállani. A harmadik nagy tétele a t. előadó urnak az 560.000 korona. Én azt hiszem, hogy_ a t. képviselő ur 4%-kal számított, ugyebár? Én is és erre alapítom érvelésemet. A t. képviselő ur 4%-kal számítja azokat az előlegeket, a melyeket az állam elenged most e törvényjavaslat értelmében, holott ugyanez az állam pénztári készleteiből gazdag pénzintézeteknek másfél és két %-ra adja a pénzt. És akkor, mikor az ő hibája által megsanyargatott népnek ad kölcsönt, akkor ezzel szemben 4%-ot számit, nem ugy, hogy rajta megveszi, hanem ugy, hogy 4%-kaÍ számított ajándékot ad. Én a Rába-vidék közönsége érdekében ugyanazt az önök által gyakran hirdetett jogegyenlőséget, szabadságot és testvéri érzületet akarom igénybe venni, a melylyel a gazdag pénzintézetekkel szemben viseltetnek, és szintén csak 2%-kal számítom az összeget, és akkor ez a nagy ajándék csak 280.000 koronára devalválódik, ugy, hogy ha én nagyon bőven számítom és akczeptálom az 500.000 korona segélyt, a melynek különös rendeltetését kimutattam, ha akczeptálom a 250.000 korona segélyt, a melynek szintén ide nem tartozandóságát kimutattam, és hozzáteszem a 280.000 korona költséget, kitesz az egész segítség valójában 1,030.000 koronát, a melyet a t. kormány nem ingyen ad, hanem óly súlyos feltételek mellett, oly kegyetlen, szívtelen feltételek kikötésével, hogy ez az 1,030.000 korona ajándék tökéletesen értéktelen és ez a körülmény alkalmasint elkerülte Sopronmegye közönségének figyelmét, midőn ünnepelte e törvényjavaslatot. E súlyos feltételek az indokolás 29. oldalán találhatók és a törvényjavaslat |12. §-ában jutnak kifejezésre. E súlyos foltételek — és erre nagyon felhívom a t. ház figyelmét, mert itt van a punctum saliens — a következőkben vannak. Eddig a Rábaszabályozó-táriulat lehetetlennek találta, hogy az annuitásokra szükséges péüzt egész összegében kivesse az egyes érdekeltekre. Helyesen cselekedett; ismerem az odavaló vis7onyokat; jól tudta, hogy ez az illető községek tönkretételét jelentené. Ennélfogva a Rábaszabályozó-társulat évek hosszú során át nem volt képes kivetni és behajtani az annuitásokat egész magasságukban. Ezekből nagy hátralékok keletkeztek, a melyek, ha jól tudom, 600.000 koronát tesznek ki, azonkívül 520.000 koronát és 160.000 koronát. Ezek mind—elismerem — a kormány által most e törvényjavaslat értelmében kamatmentes kölcsönök formájában előlegeztetnek. Ezek most máig függő, lebegő kölcsönök, és nincsenek lefizetve. A törvényjavaslat most a 6. §-ban e költségek megfizetését elengedi, nem kívánja a pénzt. Felhívom a t. képviselőház figyelmét arra, hogy a kölcsön nincs itt kitüntetve; nincs kitüntetve, hogy mennyit fog kitenni. Ne higyjék, hogy 8,354.000 koronát, vagy talán 5,273.297 koronát fog kitenni az az összeg, a melyet a kormány előlegez. A törvényjavaslat a 6. §-ban parancsolólag intézkedik, hogy a társulat megfelelő kölcsönt vegyen fel, és ha nem veszi fel a kölcsönt, a kormánynak teljhatalmat ad arra, hogy ismét olyan szerencsés kölcsönt köthessen, mint a milyent a múltban kötöttek. Ezen kölcsönben pedig nemcsak az uj szabályozási költségek foglaltatnak benne, hanem mindazon kölcsönök, a melyeket eddig a kormány adott. Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Az természetes! Rakovszky István: Jogos, de nem természetes! Ha a t. kormány Shylok álláspontjára helyezkedik, igaza van; de ha a t. kormány, tekin-