Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-505
352 505. országos ülés 1904- október 29-én, szombaton. mintegy 120.000 katasztrális hold volt ily módon viz alatt.« Tehát majdnem egyharmada. »Még kevésbbé képes az árterület a munkakivitel ideje alatt arra, hogy a felveendő kölcsön annuitását átmenetileg is viselhesse, mert a most érvényben lévő osztályozás és hozzájárulási kulcs szerinti ellentétek még élesebbre válnának, az elégedetlenség fokozódnék, sőt főkép kisebb exisztencziáknak tönkretételétől is komolyan kellene tartani. Nem maradna tehát más hátra, mint a kölcsön annuitásait átmenetileg a kölcsönből fedezni, és az ezek összegével megnövesztett kölcsön járadékait a szabályozás befejezte után az érdekeltekre kivetni.« T. képviselőház! Ezek azok a nagy eredmények; ilyen fényesen érték el azt a czélt, a melyet kitűztek akkor, a mikor azt a törvényjavaslatot törvénynyé szentesitették és igy oldották meg azt a feladatot, a melyet a Rábaszabályozási közönséggel szemben elvállaltak : a viz megmaradt és megmaradtak a nagy kölcsönök is. (Zaj.) T. ház! Ennek egyetlen konzekvencziája lehet, hogy miután a törvény nem tartatott be, miután az érdekeltséget erején túl sújtják már azok a terhek is, a melyek eddig ki lettek róva, ujabb terheket lehetetlen az érdekeltségre kiróni. T. képviselőház! Most ez az uj kölcsön még nincs ide beszámítva. Annuitásokban, a mint az indokolás is mutatja, 906.000 K terheli az érdekeltséget. Költségekben, és itt a t. előadó ur nagyon ügyes volt, mert kikerülte a figyelmét két erős tétel, költségekben nem annyi áll fenn, mint a mennyit az előadó ur kimutatott, mert az előadó ur az eddigi költségeket 18,987.605 K-val mutatta ki, de ehhez jön az indokolás 11. oldala értelmében először is 520.000 K, másodszor 160.000 K, ez kitesz összesen 19,667.605 K-át. Ez tehát az eddigi tartozás. Ehhez hozzájön az uj kölcsön 8,354.528 koronával, ugy hogy az egész 28 millió koronát tesz ki. De ez még nem minden teher, mert méltóztatnak tudni, hogy ezt az uj kölcsönt egész összegben nem fogják megkapi, tehát magasabb kölcsönt fog kelleni felvenni és ezzel is emelkedik a teher. De ezenkívül még az eddigi annuitásokban vannak hátralékok, ezek sincsenek szämszerint kitüntetve. Ezek az annuitások 604.000 koronát tesznek ki, ugy hogy az összes ujabb szükséglet nem 8,354.528 korona, hanem hozzájön a 604,607 korona, a melyet szintén fizetni kell ezen törvény értelmében, kitesz 8,959.196 koronát, öszszesen tehát 28,726.800 koronát, vagyis kerekszámban, ha ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk, 30 millió korona fogja a rábaszabályozási közönséget terhelni. Szabad kérnem a t. elnök úrtól egy kis szünetet. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: A tanácskozást folytatjuk. Rakovszky István: T. képviselőház! Ott hagytam abba beszédemet, hogy kijelentettem, hogy csakis annak tulajdonítom azt a nagy örömet, a melylyel Sopronmegye közönsége fogadta ezt a törvényjavaslatot, hogy nem volt alaposan informálva; mert ha alaposabb informácziót nyert volna, bizonyára nem örült volna olyan nagyon ennek a törvényjavaslatnak. Kimutattam továbbá, mily nehéz terhek súlyosodnak az érdekeltségre. (Halljuk! Sálijuk!) Most eljutok beszédem azon részéhez, a melyben az állami segélyt valódi értékére kell leszállítanom. (Halljuk! Halljuk! tálról.) Távol van tőlem azt állítani, hogy az állam ezen törvényjavaslattal nem sietett volna némi segítségére az érdekeltségnek; de, t. ház, tévedésen alapul az a nézet, a melyet a t. előadó ur előadói beszédében ekként fejez ki (olvassa): »A t. ház tagjai előtt felesleges fejtegetnem, hogy ily nagymértékű állami segedelemben egyetlenegy szabályozási társulat sem részesedett eddig-« Ha a t. előadó ur ezt a tételét ugy formulázta volna, hogy még egyetlen társulatnál sem sikerült oly ügyesen csoportosítani az összegeket, hogy azok oly nagyra rúgjanak, mint a Eábaszabályozó-társulatnáí, ezt akczeptáltam volna, de a t. előadó ur állítását ugy, a hogy azt kifejezte, semmi szín alatt sem akczeptálhatom, s ezzel az ellenbizonyítás terére lépek. A t. előadó ur az állami segély összegét 5,615.031 koronára teszi. Én ezeket — és azt hiszem, hogy ő is velem egyetért, mert a törvény szövege szerint járunk el — a következőleg osztom fel: A törvény 10. §-a értelmében 500.000 korona segélyben részesül a társulat; a törvény 14. §-a értelmében 250.000 : koronában részesül; adóvisszatérités czimén ki van tüntetve 1,780.000 korona, második adóvisszatérités czimén 1,723.000 korona; a kamat 5,2ö7.000 koronányi kölcsönök után, a melyeket az állam adott, 360.000 korona; a kamat 520.000 korona után 200.000 korona. Most mindjárt egy kis tévedést óhajtok eliminálni, s azt hiszem, hogy e tekintetben nagyon hamar tisztába jövünk a t. előadó úrral. A t. előadó ur ügyességére vallott az, hogy ezt a csekély összeget is ide tudta be a szegény Bábaszabályozó-társulatnak, mert az 520.000 | koronányi kölcsön, vagy jobban mondva állami előleg utáni 200.000 koronára rugó kamatnak egy része megfelelő arányban a duna—lajtai I áriért illeti és ha már egészen igazságos akart volna lenni a t. előadó ur, ezt le kellett volna vonnia. Ugyebár, ez igy áll? így azután egy különben aránylag csekély összeggel, talán | 40.000 koronával apadna ez a tétel. (Ugy van! Halljuk! Halljuk! bálfelöl.)
