Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-505

október 29-én, szombaton. 347 b05. országos ülés ÍWh származnak azután azok a nagyszámú exekuczióV, a melyekkel manapság is folytonosan vexálják az ottani érdekeltséget — természetszerűleg, mert hiszen a törvény ezt igy parancsolja. Bolgár Ferencz t. képviselőtársam a mi értekezletünkre vonatkozólag azt emiitette fel, hogy herczeg Esterházy befolyását mondta volna Thaly Kálmán képviselőtársam olyannak . . . Thaly Kálmán: Mi köze a háznak az értekezletekhez ! Furcsa dolog itt értekezletekről beszélni! Kubik Béta: . . . a mely odavitte volna a dolgokat, hogy ilyen törvényjavaslat jöjjön ide a ház asztalára. Engedelmet kérek, ez nem is igy áll. Hogy ha én nekem is megvan az a hitem, hogy bizonyos nagyúri befolyások azok, a melyek a miniszteri retortákon keresztül érvényesülnek ebben a javaslatban, (Ugy van! balfelöl.) az egész természetes, mert hiszen az érdekeltség ugy sem mozog kellőképen, tehát nagy motollának kell lenni, annak, a mely a miniszteri retortákon keresztül idehozza ezt a törvényjavaslatot. Batthyány képviselőtársam határozati javaslatában szintén nem a nagyurak érdeke nyilatkozik meg, hanem az, hogy a kisembereknek érdekét kivánja jobban istápolni, a mi tulajdonképen a mi törekvésünk is, (Ugy van bal felöl!.) Ilyen formában tárgyaltuk mi ezt a törvényjavaslatot tegnap az értekezleten is, nem pedig abban a formában, mint a hogy azt Bolgár képviselőtársam itt előhozza. Főképen a kisemberek érdekét tartjuk szem előtt, nem pedig azokét a birtokosokét, a kiket Bolgár Ferencz képviselőtársam sem félt attól, hogy nem tudnák majd megfizetni azokat a terheket, a melyeket ez a törvény rájuk rótt. Még egy körülményt kell felhoznom a múltból, a mi nekem is tudomásomra jutott, hogy t. i. az egész kérdés adtninisztrácziójában rendszerint nem a szakközegeket engedték működni, hanem bizonyos nagyúri befolyásoknak, vagy nagyuraknak ellátása és az ő érdekeiknek képviselete volt a főczél. (Ugy van! balfelöl.) Megtörtént az adminisztráezióbats, hogy sem a főmérnöknek, sem a szakaszmórnöknek nincs olyan hatásköre, a mi őket szaktudományuk folytán megilleti. Mert az igazgató teljesen függetlenül intézkedik azzal kaszmérnökkel és rendeli ki őt; hogy annak kellett-e odamenni, vagy nem kellett, az előtte teljesen mindegy volt. Az ő nagyúri és nagyhatalmi állása igy hozta magával, tehát ő ezt megcselekedte. A szakközegek befolyása teljesen a minimumra redukáltatott ezekben a kérdésekben. Épen igy van ez a malomkisajátifásoknál is, a melyek szintén nem helyesen kezeltettek; épen igy történt maguknak a terveknek elkészítése, a hol német szisztéma szerint dolgoztak és az illető nagyurak befolyása folytán — a kik azt gondolták, hogy magyar folyókat is ép ugy lehet szabályozni, mint német folyókat — ilyen eszméket és ilyen gondolatokat vezettek be az egész szabályzatba. Holott ezek a magyar folyók teljesen más körülmények mellett szabályozhatók, mint a német folyók. Nálunk rendszerint az a szisztéma, hogy töltéseket emelnek a folyók mellé, holott ennek az a következménye, hogy a folyó a medret folytonosan feliszapolja és ennek folytán a töltéseket maholnap olyan magasra kell emelni, hogy az szinte lehetetlenség; a folyók medrét nem tisztítják, nem kotorják kellő módon és igy az utóbbi időkben a folyó medre magasabban áll, mint a part. Ezek mind olyan dolgok, a melyek bizalmat az ilyetén módon való kezelésben és szabályzásban nem idézhetnek elő, kivált mindazon informácziók folytán, a melyeket tegnap gróf Batthyány Tivadar is elmondott; mindezek folytán én csatlakozom az ő határozati javaslatához (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és a párt nevében kijelentem, r hogy a törvényjavaslatot el nem fogadom. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kovács Pál jegyző : Kakovszky István ! Rakovszky István : T. képviselőház! A t. előadó ur nem is képzeli, hogy mily nemes indokokból eredő irigységnek tárgya ő. Az a szék, a melyet ő elfoglal, mintegy biztos zálog arra. hogy a ki abban ül, arra nézve a szabadelvű politikusok legmerészebb álma is megvalósul; mert azok, a kik az ő elődei voltak abban a székben, azt a széket nagyon hamar felcserélték a bársonyszékekkel. Az egyikből kitűnő, nagy érdemeket szerzett miniszter lett, a másikból miniszter lett és báró. Tudom, hogy a t. előadó urnak a szerénységétől és demokratikus igaz szabadelvűségétől mindezek a kívánalmak távol állanak . . . Polónyi Géza: No, a báróság nem! Rakovszky István: . . . . sokkal szerényebb és sokkal praktikusabb a t. előadó ur, sem hogy ilyen dolgokra súlyt helyezne. Ha azt hiszi a t. képviselőház, hogy csak évelődés kedveért teszem e megjegyzést, nagyon csalatkozik. Én kirívóan, rikitóan a t. ház elé akartam állítani az ellentéteket, hogy kitűnjék, hogy azok, a kik abból a székből legmelegebben ajánlották ezen törvényjavaslatokat, mint czéiszerűeket, mint helyeseket, mint jókat, a kik elnémítottak minden ellenmondást, a mely egyhangúlag jött az összes ellenzéki padokról ezen törvényjavaslattal szemben: azok a legfényesebb politikai karriert futották meg, mig azok a törvényjavaslatok, a melyeket ajánlottak, azon népnek átkává, legsúlyosabb csapásává lettek. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Mielőtt ezen állításomat igazolnám, engedje meg a t. képviselőház, hogy néhány szóval reflektáljak előttem szóló Kubik Béla t. képviselőtársam beszédére. Nagyjában az általa elmondottakhoz hozzájárulok. Nagy visszaélések történtek a Bábaszabályozás körül és a múltnak igazi sebére tapintott ő, mikor itt e dolgokat pedzette. De volt beszédében egy rész, a mely 44*