Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-505

348 505. országos ülés Í90k október 29-én, szombaton. tévedésen alapul. Azt mondotta, hogy mivel e szabályozás csapása ennek a népnek — a mi igaz — ő nem képzelheti ezt máskép, mint ugy, hogy ott bizonyos nagyúri befolyások érvényesülnek, a melyek keresztül akarták vinni ezt a szabályozást. Kétféle nagyurak léteznek ma Magyarországon: igazi nagyurak és politikai nagyurak. Azok a politikai nagyurak addig nagyurak, a míg nekik befolyásuk a szerencsés konstelláczió folytán a nagyúri mázt kölcsönzi; ha megbuknak, a semmiségbe sülyednek vissza. És vannak mondom, olyan igazi nagyurak, a kik mindig megmaradnak ilyeneknek, mert nemcsak a máz van rajtuk, hanem az igazi nagyuraság él bennük a nagyúri kötelességekkel együtt, és ennek első parancsa a noblesse obiige. Nos erre a térre lépve, tökéletesen osztozom Bolgár Ferencz t. képviselőtársamnak abban az állításában, hogy ehhez a dologhoz az odavaló nagy uradalmaknak semmi közük nincs: sem herczeg Esterházynak, sem a püspöki uradalmaknak, mert midőn megindult a Rábaszabályozás, a leggazdagabb földesúrtól a legutolsó parasztig mindenki karöltve állást foglalt ezen népboldogitás ellen, a mely az ő akaratuk, az egész érdekeltség akarata ellenére megtörtént, a mint ezt a törvényjavaslatok indokolásai és a tények mutatják. Bebizonyítom ezt egy példával. Kezemben van Szany községnek egy kimutatása. Ennek legnagyobb része, körülbelül 600 hold, püspöki uradalom és ez a Szany község a legmegterheltebb községek közé tartozik, a hol a Rába-adó a földadónak majdnem háromszorosát teszi. Hát t. képviselőtársam ezen állítása tévedésen alapul. Téved Bolgár Ferencz t. képviselőtársam a számokban, m'kor az 5.237,000 korona segélyt, melyet az állam nyújt, segélynek nevezi. Ez nem egyéb, mint előleg, melynek csak kamatai számithatók segélyként. A képviselő ur összetévesztette ezt azon 5,615.031 koronányi összeggel, a melyet Heltai t. előadó ur mint államsegélyt tüntetett fel jelentésében és beszédében, s a melyre én még vissza fogok térni. De most, t. képviselő ur, eltérnek utaink, és állítom, hogy mikor a t. képviselő ur azt mondja, hogy fentartja mindazt, a mit az ellenzék padjairól a Bábaszabályozásról mondott és odakonkludál, hogy elfogadja a törvényjavaslatot, a nemzeti párti Bolgár összeütközik a kormánypárti Bolgárral, Ezt saját szavaival fogom igazolni. T. képviselőtársam akkor más és helyesebb állásponton volt. Bolgár Ferencz: Mindig elfogulatlan maradtam ! Rakovszky István: Én is elfogulatlan vagyok, saját szavait fogom idézni. A t. képviselő ur 1898 márczius 15-én ekként szólt. Beszélt a nagy terhekről, az elviselhetetlen magas kamatú kölcsönről és azon segítségről, melyet e terhek enyhítése tekintetében hoz az állam és azt mondotta (olvassa): »A hangulat jellemzésére az egész Rába vidékén mondhatom, hogy nincs senki, a ki ne kívánná, hogy álljanak helyre a régi állapotok; oly súlyos állapotokat ró rájuk a Rábaszabályozás. Az érdekeltek kívánsága különben, ha röviden össze akarjuk foglalni, egyrészt abban áll, hogy az 1893 : XVII. törvényczikk alapján felvett 2,610.000 forint kölcsönt vállalja magára az állam, másrészt ugyanaz törleszsze az 1885 : XV. törvényczikk alapján felvett 7 milliós kölcsönuek legalább egyharmadát. Ha a kormány e kívánságokat ki bírná elégíteni, a nyugalom ez ügyben teljesen helyreállana.* A Fertő-érdekeltségre nézve a t. képviselő ur akkor is ugyanazt az álláspontot foglalta el, mint ma, abban tehát konzekvens maradt; de a mikor elfogadja ezt e javaslatot, a hol nemcsak ezek az előfeltételek nem teljesít' tétnek, hanem ujabb, nehezebb és indokolatlan terhek rovatnak a nép vállaira, nem tartja fenn ugyanazt, a mit az ellenzéki padokon hangoztatott. A konzekvens eljárás az lett volna, bogy a képviselő ur halasztó indítványt nyújtott volna be, mint a hogy azt én teszem, indítványt, a mely utasítja a kormányt: dolgozza át ezt a törvényjavaslatot olyan irányban, hogy az ezen törvényjavaslat által kontemplált munkák teljesíttessenek, de ugy, hogy a költségeket egészen az állam vegye magára. T. képviselőtársam azt mondja, hogy a Fertő - érdekeltséget ki kell venni a Rábaszabályozó-társulat által kirótt adókból. Aláírom azt, a mit ő mondott, hogy t. i. mindabból, a mi ottan a Fertő - érdekeltek érdekében történik, semmi haszon sem volt, sőt hogy mindez a Fertő-érdekeltség akarata ellenére történt. De nem erről van itten szó, — mert hiszen az egész szabályozás az érdekeltség akarata ellenére történt — hanem arról, hogy igenis történtek munkálatok, — a melyek, hála Istennek, nem lettek befejezve — de mikor ezek a munkák történtek, azzal az indokolással történtek, hogy a Fertő-érdekeltség bajain — nem tudom : állítólagosak voltak-e vagy valóságosak ezek a bajok — segítsenek. Midőn a Hanságcsatorna fenékszélessége 6 méterben lett megállapítva, akkor nem tudjuk, minő szabadelvű nagyúr által, de tény az, hogy a pénzügyi bizottságban ki lett erőszakolva az, hogy ezen fenékszélesség 6 méterről 15 méterre szélesbittessék. Azzal indokolták akkor azt, bogy a Fertőt le kell csapolni, a mi a munka árában 1,060.000 korona különbséget tett. Ezt csak ezen szempontból csinálták; bent van ez itt az indokolásban is. Ez is olyan munka, a mit különben a Rába-érdekeltség nem végeztetett volna, ha nem adták volna a dolgot ugy elő, hogy ez a Fertő-érdekeltség javára van. Később azután kisült, hogy sem az egyiknek, sem a másiknak nincs érdekében, hanem mind a kettőnek igen nagy kárára van. Ezzel én körülbelül végeztem azon reflexiókkal, melyeket Bolgár Ferencz t. barátomnak