Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-504

340 504. országos ülés 1904 ki akarják ásni a Fertő közepéig, a mit abszolúte felesleges és szükségtelen kiadásnak tartok. A harmadik indok az, hogy a törvényjavaslat tulajdonképen nem szanálja a helyzetet, hanem e perczben, a legközelebbi évekre egy kissé rontja a társulat financziáit a járulékok teljes behajtásával, a jövőre pedig, 1910 után direkte krach elé viszi az egész társulatot, vagyis a törvényjavaslat tulajdonképen nem csinál mást, mint hogy öt évre valahogy segit a társulaton, hogy öt éven át nagyobb bajok ne legyenek, 1910-től kezdve azonban nemcsak nem hiusítja meg a krach-szerű állapot beálltát, hanem direkte erre rátereli a társulat helyzetét. (Halljuk! Halljuk! a haloldalon.) Eddig az utolsó években a társulat nem vetette ki az eddigi kölcsönök járulékait egész összegükben, mert a társulat vezérlő férfiai látták a lehetetlen helyzetet, hogy ezt a népet, a mely már most is fülig úszik a terhek sokaságában, az egész járulék kivetésével nem lehet megterhelni. A törvényjavaslatnak egyik feltétele pedig, a melyhez a kedvezmények nyújtását köti, azt mondja, hogy 1905 január 1-étől kezdve mindaddig, miga társulati kölcsönök amortizálva nincsenek, tehát circa 70 esztendeig, a teljes járulékokat köteles a társulat kivetni. Tény tehát az, hogy a jövő év első napjától kezdve a társulati érdekeltség ezen differencziával nagyobb összeggel lesz megterhelve mint ma, a mi feltétlenül bizonyos krizis elé állítja őket, mert a mostani terheket sem birják el. Hogy nem bírják el a terheket, arra egész sor adatot hozhatnék fel egyes községekből, hogy mennyire terjed azon a vidéken a kivándorlás. Igen szomorú bizonyítéka ennek az is, hogy mennyi exekuczió történik épen a rábaszabályozási járulékok fejében. Az én vármegyém közigazgatási bizottságában majd minden hónapban a, felett szörnyülködünk, hogy mennyi végrehajtást kell ezen, nem is teljes járulékok behajtása érdekében eszközölni, de meg a társulat költségvetése is mutatja, hogy milyen nagy járulék-hátralékok állanak fenn. De mutatja az is, hogy például t. barátom, Günther Antal kerületének egy községében, a mint hallom, most már egy utcza majdnem teljesen néptelen, mind künn vannak Amerikában és más községekből is 30—40-en mentek ki Amerikába a legutóbbi időben. Tehát már 1905-től is 1910-ig valamivel, valószínűleg meglehetős összeggel súlyosbodik az érdekeltek helyzete, 1910-től kezdve azután majd rárója a javaslat az érdekeltekre az ujabb munkák költségeit és az ujabb terheket 6 millió korona összegben, annak kamata és amortizácziója, öt százalékkal számitva, 300.000 korona évi többkiadást okoz, tehát a járulékdiffenczia és még ez a 300.000 korona teher fog rájuk ujabban nehezedni. Hozzá fog járulni még az is, hogy ha ezen munkálatokat majd foganatba veszik, a melyeket a törvényjavaslat itt kontemplál és a melyeket október 28-án, pénteken. a Hanság-csatorna kivételével ugy a szabályozás befejezésére, mint a belvizek levezetésére nézve természetesen helyeslek, mert utóvégre, ha már benne vagyunk ebben a slamasztikában, ha 80 százalékát megcsináltuk a munkának, hogy az utolsó húsz százalékát ne csináljuk meg, azt józan észszel nem lehet kívánni, de tény mégis az, hogy hat millió koronával nagyobb összeg terheli majd azt az érdekeltséget, plusz ezzel a differencziával, és minthogy több munka lesz teljesítendő, több védgát, több belvizet levezető csatorna, duzzasztók, zsilipek stb. lesznek létesítendők, ennélfogva igen természetesen a társulat rezsi-kiadása is nem tudom minő, de mindenesetre tetemes összeggel nagyobb lesz. Már most el fogja-e bírni ezt a vidék ? Ez teljesen ki van zárva. Mi fog tehát történni? Most öt éven át is némileg már izgatottság fog ott uralkodni, hogy valamivel felemelték a járulékokat, még kevésbbé fognak rendesen fizetni, de ebbe még csak belenyugosznak az emberek, 1910-ben azonban — ismétlem harmadszor — kiüt a krach. Számítson arra a t. kormány. — valószínű, hogy még akkor is klotürrel kormányon lesz — hogy majd 1909-ben óriási mozgalom indul meg az uj szabályozás ellen és hogy 1910-ben az egész vidék kérni, azután követelni fogja, egész jogosan, hogy segítsenek rajta. Kimutattam már elég alaposan, hogy ugy oktrojálták rájuk ezt a törvényt. . . Tallián Béla földmivelésiigyi miniszter: Mindig maguk kérték! Gr. Batthyány Tivadar: A miniszter ur maga is utal arra, hogyan hívták az érdekelteket össze. Igen, egyesek azt mondták az értekezleteken, hogy a javaslatot meg fogják szavazni, de mikor együtt volt az egész érdekeltség, kisült, hogy azok az urak nem ismerték a hangulatot, mert a közgyűlés semmit sem szavazott meg. Mellékes különben, ki kérte, ki nem kérte, tény az, hogy a helyzet ilyen, a mint én mondtam. A ház tagjai közül is meg fogja érni nem egy, hogy a törvényhozás 1910-ben kénytelen lesz alaposan segíteni ezen a vidéken, vagy a Gunard Linenek lesz óriási forgalmi emelkedése, mert — és ez nem hangzatos frázis — a ki addig itt marad, kénytelen lesz ezen vidékről pusztulni, ha az állam segítségére nem jön, (Igaz! Ugy van! balfelöl. Tallián Béla fóídmivelésiigyi miniszter közbeszól) A miniszter ur 4 milliót emleget. De kérem az adóvisszatéritések vagy jogosak vagy nem. Ha jogosak, akkor az nem kegyelem, nem állami szubvenczió, ha pedig nem illeti meg őket, akkor mért nem mondják, hogy adunk ennyit és ennyit szubvenczióban ? De szerintem teljesen jogosak és az igen t. minisztérium dicséretére legyen mondva, hibát szanál, a mikor nyolca évre visszamenőleg kiutalja és ezt a jövőre is biztosítja. De végül lehet-e a magyar állam költségvetésének mai keretében, mai financziáink szem-