Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-503
505. országos ülés Í90í október 27-én, csütörtökön. 317 rom odaállítani a mai esetet, hogy ez ne képezzen preczedenst a 208. § magyarázatára nézve. Elnök: Következik a határozathozatal. A ház megállapodásához képest fel fogom tenni a kérdést a törvényjavaslat szövegének bevezető részére. (Halljuk! Hall juh!) A kérdés ez lesz: elfogadja-e azt a ház, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadni kívánják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. Kimondom tehát, hogy a törvényjavaslat bevezető részét a ház a közgazdasági bizottság által ajánlott szövegezésben fogadta el. Következik a nyilatkozat szövege. Daróczy Aladár jegyző (olvassa a nyilatkozat 1—2 bekezdését). Elnök: Erre a részre vonatkozik Visontai Soma képviselő ur tegnap beadott és meg is indokolt módosítása. Visontai Soma képviselő ur kivan szólni. Visontai Soma: T. képviselőház! Tegnap benyújtott indítványomat, kérem, méltóztassék most, ezen felolvasott szakasznál szavazás alá bocsátani. Engedje meg nekem a t. ház, hogy csak röviden reflektáljak az igen t. kereskedelemügyi miniszter urnak beszédére. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszter ur arra hivatkozott, hogy az 1899: XXX. t. czikkből világosan következik, hogy daczára annak, hogy Ausztria és Magyarország között közÖ3 vámterület nincs, mégis az 1899: XXX. t.-czikk értelmében Ausztriával együttesen köthetők, sőt kötendők meg a nemzetközi kereskedelmi szerződések a külfölddel. Én ugy vélem, hogy a t. miniszter ur e tekintetben teljesen tévedésben van, mert igaz ugyan az, a mit a t. miniszter ur mondott, hogy mindjárt az első szakaszban benne van, hogy az 1878: XX. t.-cz. III. czikkében előirt módozat szerint kötendő meg a szerződés, de mit bizonyit ez ? Csak azt bizonyítja, hogy a külügyminiszter utján kötendő meg; ez azonban nem jelenti azt, hogy azért Magyarország és Ausztria nevében együttesen kötheti meg. Nem is jelentheti azt, mert ha azt a magyarázatot fogadjuk el, a melyet a t. miniszter ur az 1878: XX. t.-cz. III. czikkelyének adni akar, akkor ez mindenkorra lerombolása volna a magyar nemzet azon jogának, hogy bármikor az önálló vámterületet megalkothatja. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Megmondom egészen világosan, hogy miért. Az 1878: XX. t.-cz. ezen idézett III. czikke igy szól (olvassa): »Ilynemű ujabb szerződésre nézve az alkuldozás és szerződés megkötése mindkét törvényhozótestület alkotmányos jóváhagyásának fentartása mellett a külügyminiszter által történik azon megállapodások alapján, melyek a két fél illető szakminiszterei közt eszközlendők.« Tehát azt látjuk, hogy az 1878: XX. t.-czikknek ez a III. czikke nem foglal sem többet, sem kevesebbet magában, mint a mit az 1867 : XII. t.-cz. 8. §-a megállapít. Mit mond az 1867 : XII. t.-czikk 8. §-a? Azt mondja, hogy (olvassa): » Ennélfogva a birodalom diplomatikai és kereskedelmi képviseltetése a külföld irányában és a nemzetközi szerződések tekintetében felmerülhető intézkedések mindkét fél minisztériumával egyetértésben és azok beleegyezése mellett a közös külügyminiszter teendői közé tartoznak. A nemzetközi szerződéseket mindenik minisztérium saját törvényhozásával közli.« Tehát azt látjuk, hogy nem a közösen czélszerűen elintézendő ügyek közé van felvéve az, hogy a monarchia külügyminisztere köti meg a nemzetközi szerződéseket, hanem azon szakaszba, a mely a külügyekről szól, tehát az állandósított közösügyek közé van felvéve. Ha már most akad egy magyar kormány, a mely bármikor azt magyarázná ki ebből a szakaszból, hogy ebből folyólag sohasem lehet máskép megkötni a szerződést, mint Ausztria ós Magyarország nevében együttesen, akkor miért van a kiegyezési törvényben a 61. és a 68. § párhuzamban ezzel a 8. szakaszszal? Ott világosan fenn van tartva Magyarország számára az, hogy bármikor, ha Ausztriával nem jön egyezség létre, vámvonalakat állithatunk fel és vámvonalak alapján szervezhetjük az önálló vámterületet. Ha bármikor egy kormány arra az álláspontra helyezkedik, hogy ez az 1867 : XII. t.-czikk 8. §-ában foglalt dispoziczió, a mely a külügyminiszterre ruházza a szerződések megkötését, mindig csak a közös vámterület alapján hajtható végre, akkor dobjuk sutba a kiegyezési törvényben lerakott azt a nagy garancziát, hogy az önálló vámterületet bármikor létesíthetjük, mert akkor ezt nem létesíthetjük a 67-es törvény alapján, a mint ezt eddig hittük, hanem csak ennek megváltoztatásával, mert a 8. § mindörökre tilalomfát állit fel az önálló vámterület tekintetében. Már pedig az az 1899 : XXX. t.-czikk és ezt megelőzőleg az 1878 : XX, t.-czikk 3. czikkelye semmi egyebet a világon nem mond, mint a kiegyezési törvény 8, §-a, sőt látszik a magyar törvényhozásnak az a törekvése, hogy igyekezett szószerint még a nomenklatúráját is átvenni. Világos tehát, hogy mikor az 1899: XXX. t.-cz. megalkottatott, meglett mondva, kogyfentartjuk a régi szokást,hogy a külügyminiszter utján kötjük meg a szerződéseket, de ez azért nem azt jelentette, hogy nemzetközi szerződések tekintetében Ausztria csak Magyarországgal együttesen kössön szerződést. -De ez nem is lehetséges. Nemcsak azon okok miatt, melyeket én tegnap felhoztam, ós nemcsak azok miatt, a melyeket Polónyi Géza képviselő ur felhozott, hanem én egy kérdést intézek a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Méltóztassék nekem megmondani, megvan-e a lehetőség körében az, hogy a recziproczitás 1907-ig Ausztria részéről megsértetik? Ugy-e, nem lehet azt mondani, hogy nincsen, mert ha nem volna a lehetőségek közt, akkor nem mondtuk volna ki