Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-503

318 505. országos ülés 190k október 27-én, csütörtökön. az első szakaszban, hogy a recziproczitás megszakítása esetében az önálló vámterület létesül. Ha pedig megvan a lehetőség, akkor mondja meg nekem a t. miniszter ur, — nem is megyek bele közjogi dedukcziókba, hanem ezt a nyílt, világos kérdést intézem a t. miniszter úrhoz — ha ma megköt egy szerződést egy külállammal Ausztria és Magyarország együtt, ha azután a recziproczitás megszűnik, és azzal együtt megszűnik az a tényleges helyzet is, a mely köztünk és Ausztria közt van: hogy képzeli akkor akár az olasz, akár a német birodalmi szerződést, a melyet Ausztria és Magyarország mint közös vámterület kötött meg, ha azután hat hónap múlva, vagy nyolcz múlva Ausztria megsérti a recziproczitást, s mi felállítjuk a vámvonalat? Lehet, hogy nem is lesz módunkban Ausztriával kereskedelmi szerződést kötni, vagy kötünk, de olyat, mely teljesen ellentétes tarifa alapján készül, mint a milyennek alapján az illető államokkal szerződtünk. Mi történik akkor ? Lehetséges-e, hogy két fél, a mely egymással szemben állva, nem. képez egy jogi egységet, harmadik szerződő állammal szemben jogi egységként szerepeljen ? Ez nem lehetséges. Azért világos, hogy az 1899 : XXX. t.-czikk, midőn erre a 78-iki törvényre hivatkozik és a mikor átvette a 67-es kiegyezés 8-ik paragrafusának nomenklatúráját, nem képzelhetett mást, mint hogy ilyen esetben Magyarország is, Ausztria is külön szerződik. És méltóztassék elhinni, hogy a törvény szigorú respektálása mellett ennek igy kellett volna történnie. Nem akarom fejtegetni most, hogy Magyarország talán más tartalmú vagy más szövegű szerződést állapítson meg, mint Ausztria, de hogy ha ugyanazt a szerződést, ugyanazt a szöveget is fogagja el Magyarország, a melyet Ausztria elfogad, a t. háznak és a t. kormánynak, ha azt akarja, hogy egy hatályos, jogérvényes szerződés jöjjön létre akár Olaszországgal, akár Németországgal, egy dolgot mindenesetre respektálniok kell: azt tudniillik, hogy a külügyminiszter Magyarország nevében külön kösse meg a szerződést. Megmondom, hogy miért kötelezi ez a t. kormányt feltétlenül, alkotmányunk legelemibb szabálya szerint is. Azért, t. ház, mert ha a t. miniszter ur maga hivatkozik az 1878 : XX. t.-cz. 3-ik §-ára, akkor nem mehet bele abba, hogy Ausztriában a nemzetközi szerződést a 14-ik §-szal kötik meg, mert a mi alkotmányunk nemcsak arra nézve rendelkezett, — a mint eddig e házban elhangzott — hogy az Ausztria és Magyarország között kötendő szerződés mindenkor a két állam alkotmányos parlamentje elé viendő, hanem egyenesen megmondja, hogy az ilyen nemzetközi szerződéseket mindkét törvényhozás tartozik megállapitani. Azt mondja ugyanis (olvassa): »Ilynemű ujabb szerződésekre nézve — tehát idegen államokkal kötendő szerződésekről van szó — az alkudozás és a szerződés megkötése mindkét törvényhozótestület alkotmányos jóváhagyásának fentartása mellett a külügyminiszter által történik « Ha tehát egy alkotmányos miniszter itt a magyar parlamentben valamely törvény szakaszára hivatkozik, akkor azt a szakaszt vagy egészen respektálnia kell, vagy ne is méltóztassék rá hivatkozni. De a t. kormány hivatkozik egy alkotmányos garancziát képező szakaszra abból a czélból, hogy a saját érvét erősítse, a mely abban van lefektetve, hogy csak ugy köthetünk szerződést Ausztriával együtt a külfölddel, ha mindkét törvényhozás azt jóváhagyja. Világos tehát, t. ház, hogy ha semmi egyéb okból, csak azért, mert abban az időben Ausztriában a törvényhozás nem funkczionált, s igy Ausztriának nem állott módjában a szerződést a törvényhozás által elfogadtatni: mint modus vivendit, mint egyetlen alkalmas törvényszerű eljárást kellett volna alkalmazni azt, hogy Magyarország külön szerződjék. A mexikói szerződés tárgyalásakor azt mondotta Széll Kálmán volt miniszterelnök ur, hogy őt gróf Apponyi Albert figyelmeztette arra, hogy Magyarország egészen külön szerződjék, ő azonban ezt a kérdést ugy oldotta meg, hogy egyszerűen beiktatta az 1878 : XX. t.-cz. dispoziczióját. Ez azonban világosan azt jelenti, t. ház, hogy a külügyminiszternek Magyarország nevében külön kell szerződnie. Egyáltalában ez a szerződés olyan hanyatlást jelent a mi közjogi felfogásaink dolgában és a mi közjogi biztosítékaink respektálása tekintetében, hogy ezt eléggé hangsúlyozni sem lehet. Arról van szó ebben a deklaráczióban, hogy Ausztria-Magyarországba mennyit fognak behozni. Méltóztassék akármelyik közjogászt megkérdezni, mindegyik azt tartja, hogy AusztriaMagyarország közjogi fogalma a vámterület dolgában nem létezik, mert vámterületre nézve külön állam Ausztria és külön állam Magyarország. Tehát még ha az önök nomenklatúráját fogadom is el, akkor is létezik egy osztrák és egy magyar vámterület. Mert azt értem, hogy olyan két állam, a melynek az alkotmány és a törvény külön önállóságot biztosított, uniót köt és ezen unió folytán szerződnek egy harmadik állammal, vagyis, hogy közös vámterület létesül; de nem értem és az ellen önök is számtalanszor óvást emeltek, hogy létezhessék Ausztria és Magyarországnak közös határa. Már pedig a határ állapítja meg, hogy hová hozzák be a czikkeket. Ha unióba megyünk Ausztriával, akkor létezik közös vámterület, a melynek azután lehet közös a vámvonala. Visszaesés és a közjogi nomenklatúrának végzetes hanyatlása, hogy ott, a hol csak arról van szó, hogy Ausztria és Magyarország között közös vámterület létesül, önök osztrák-magyar határról és Ausztria-Magyarországnak, mint monarchiának határáról beszéb nek. Világosan beleütközik ez a legelemibb