Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-503

312 503. országos ülés 190b- október ~.'7-én, csütörtökön. csak utasíthatja a kormányt, hogy azon változtasson. Polónyi Géza: Ez a ház jogának a konfiskálása! (Zaj!) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! Én is a kérdés feltételéhez és a házszabályokhoz kérek szót, mert ezen utolsó elnöki enuncziáczió folytán, ha jól értettem azt, sokkal fontosabbá válik a kérdés, mint eleinte hittem. Ha jól értettem a t. elnök urat, azt a felfogást nyilvánította, hogy a ház vagy elfogadhatja általánosságban, en bloc a szerződést, vagy elvetheti, de a szerződésen módositani nincs jogában a háznak. Ezt a teóriát én el nem fogadhatom. (Helyeslés a szélsobaloläalon.) Az tisztán politikai konsziderácziónak a dolga, vájjon a képviselőház tanácsosnak látja-e egy megkötött szerződés részletein változtatni, de alkotmányjogilag azt, hogy a képviselőháznak erre ne legyen joga, el nem ismerhetem. Ha a képviselőház a kormány által megkötött szerződés szövegén valamit módosit, ennek az a folyománya, hogy a kormány uj tárgyalásokat kénytelen kezdeni azon országgal, melylyel a szerződés köttetett, de teoreíicze, mint alkotmányjogi elvet azt, hogy egy szerződés részletes tárgyalása és annak részleteiben való módosítása ki legyen zárva, semmikép el nem fogadhatnám. A kérdés feltételére nézve pedig, gondolom, ragaszkodni kell ahhoz, hogy először a szös-egre kell a kérdést feltenni és a szöveget is a részletekben a ház elfogadja vagy nem. Ha elfogadja, az azzal szemben álló módosítás elesik, ha pedig nem, akkor lehet a módosításokra feltenni a kérdést. (Helyeslés balfelöl.) Thaly Kálmán: Nem tudom, látta-e a jegyző ur jelentkezésemet, de én is kértem szót a házszabályokhez, az elnök enuncziáczióját illetőleg, a melyet épen most diffikultált igen t. képviselőtársam, gr. Apponyi Álberr. Részemről is a parlament joga konfiskálásának tartanám, ha ugy állana a dolog, a mint a t. elnök urnak méltóztatott mondani, hogy a parlamentnek joga van elfogadni vagy visszavetni a szerződést, de változtatni rajta nincs joga. En régi tagja vagyok ennek a háznak és az ellenkezőjét tudnám demonstrálni annak, a mit az elnök ur, elhiszem, jóakaratú tévedésből, mondani méltóztatott. Tudok esetet, midőn a ház előtt egy szerződés feküdt a román határ ügyében. Ezen szerződés szövegében kardinális hibák voltak, a mint azt az akkori miniszterelnök, Tisza Kálmán ur maga is elismerte, ugy, hogy a ház lényeges módosításokat tett. azt ideiglenesen visszavetette, a komité még egyszer kiküldetett a határra, a szerződés rektifikálva jött vissza, és második szövegében fogadtatott el, mert az első szövegben közjogunkba, helyneveinkbe és mindenféle érdekeinkbe ütköző rendelkezések voltak, és a parlament ugy, a hogy az beterjesztetett, csakugyan nem fogadhatta el. Azt hiszem, ez világos példa annak igazolására, a mit gr. Apponyi Albert méltóztatott igen helyesen megjegyezni, hogy a parlamentnek joga van, ha sérelmesnek találja a szerződés szövegét, azon változtatni, Nagyon vigyáznunk kell, t. elnök ur, hogy parlamentünknek ezen megmaradóit, szerintem kevés jogát, a melylyel jelenleg még birunk, — mert sok csonka már abból — megóvjuk a jövő nemzedék számára. Én ezért és nem egyéni viszketegből voltam kénytelen felszólalni az elnök ur kijelentése ellen, abban az értelemben, a mint azt gr. Apponyi Albert tette. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. házj Kénytelen vagyok még egyszer nyilatkozni. Én semmikép sem engedhetem meg, hogy enuncziácziómba belemagyaráztassék az, hogy az által a parlament joga konfiskáltatik, mert a mint én mondtam, az logikai folyománya ennek az egész dolognak, A parlamentnek jogában áll a szerződést tárgyalni, meg is vitatta a szerződés minden egyes sorát, minden részletét. Nagy vita volt az általános tárgyalás Folyamán a felett, mit tesz a »paraphé« és »signé«. Ezt a szerződést, mely alá van irva a szerződő felek által, a parlament vagy jóváhagyja, vagy pedig, ha nem tartja jónak, a mihez teljes joga van, visszautasítja, de a parlament maga a szerződésen nem változtathat sem stiláris, sem más tekintetben. (Elénk ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Ha ily változtatás szükségéről a parlament meg van győződve, akkor nem fogadja el a szerződést, hanem utasítja a kormányt, hogy ez irányban módosítsa és terjeszsze ujabban a ház elé. (Nagy zaj és ellenmondás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mielőtt a ház a szerződést elfogadná és beczikkelyezné, utasithatja a kormányt, hogy azt a meghatározott irányban módosítsa, vagy általánosságban való módosítására is utasithatja. (Helyeslés jobbfelöl.) A miniszterelnök ur kivan szólni! Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! En azt hiszem, hogy itt talán csak a kifejezések körüli némi eltérés okozza azt, hogy most véleménykülönbség látszik fenforogni oly kérdésben is, a miben Magyarországon pártkülönbség nélkül egyet kell hogy értsen mindenki. Azt hiszem, az elnök ur sem tulajdonítja szavainak azt az értelmet, mint hogyha nem volna meg formailag a joga a képviselőháznak. (Felkiáltások a szélsobaloläalon: Lényegileg is megvan!) Kérem, nem ugy értem a »formailag« szót, mintha nem volna meg a joga a háznak az eléje terjesztett törvényjavaslat szövegén bárhol módosításokat eszközölni. Mivel pedig a deklaráczió, vagy a szerződés integráns része a szövegnek, természetesen azon is bárhol eszközölhet a képviselőház módosítást. A kérdés nem az, hogy erre a jog meg van-e, de hogy egyáltalában a dolog természete megengedi-e, hogy a képviselőház ezzel a jogával czélszerüen éljen; mert mi történik akkor, ha ezen a deklaráczión