Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-503

:K>8 503. országos ülés 1904 október 27-én, csütörtökön. gátja a császár politikáját. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) De ennek az eljárásnak a külfölddel szemben való hatása is ugyanez. Németországnál már látjuk. Németországgal szemben ez a bizonytalan állapot, a melyet most amfibiális vagy hermafrodita állapotnak neveztem, Magyarországot gazdaságilag irtóztató helyzetbe sodorta. Azon tárgyalások során ugyanis, a melyeket Németországgal folytatunk, Magyarország, mint a kétfenekű dob lesz elverve. Ismeretesek a tények. Németország máris azon kezdte, hogy állategészségügyi egyezményről beszélni sem akart. Tegnap a »Neue Freie Presse«, a t. minisztériumnak félhivatalosan hivatalos orgánuma, már azt is publikálta, hogy a magyar kormány hajlandó Németországgal szerződést kötni állategészségügyi egyezmény nélkül is. Azt is látjuk, hogy az árpát kikapcsolták a tárgyalások sorából, hogy a németországi vámok fenyegetik állatkivitelünket, fenyegetik az aprómarhakivitelt az egész vonalon. Szóval, t. ház, az agrár német politika diadalát üli, természetesen Magyarország nyersterményeinek a rovására. Mert szerződéskötésnél miként lehet parírozni a nyersterményekre kivetett vámokat? Nemde iparvámokkal lehet felelni mint harczi vámokkal. A hány tételben emelik a német nyerstermény-vámot, ugyanannyi tételben és emelésben biztosítják az osztrák ipar számára a magyarországi fogyasztást, vagyis a Németországból eddig behozott és az esetleges nagyobb iparvámíételek okából ezentúl kiszoruló ipartermékek Ausztriából fognak a Magyarországba behozatni és ennek a révén mi az osztrák iparnak fogjuk megfizetni azokat a védvámokat, a melyek Németországgal állanak fenn annak a fejében, hogy nyersterményeink piaczát elvesztettük. Ez az, a mit kétfenekű dobnak neveznek. Elvesztjük a nyersterménypiaezunkat és drágábbá teszszük az iparfogyasztást számunkra. Hát gazdaságilag is ilyen k áros az íi politika. De volna bár gazdaságilag akármilyen ez az eredmény, meg kellett nekünk élnünk, hogy Deák Ferencz iskolája harmincz és egynéhány esztendei küzdelem után odavezetett, hogy lépésről-lépésre hanyatlunk az állami önállóság nagy kérdéseiben, odavezetett, hogy szükség lehessen és elfogadható és szankcziooálható legyen aikotmányszegés, királyi eskü megszegése, rendeletekkel való kormányzás; (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) megtörténhessék a külfölddel szemben az, hogy Magyarország, mint birodalmi egység szerepelhessen, nem létező vámszövetségi terület alapján, még a területi önállóságnak is megtagadásával. Nos hát, ha Deák Ferencz tudta volna, hogy valaha ilyen tanítványai lesznek, akkor meg vagyok győződve róla, hogy sohasem ment volna alkudozni, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) De önöknek maradt fenn ez a jog, hogy ezt legalább megpróbálják jóvátenni, ha tudják. Nem tehetünk egyebet és nem is teszünk egyebet, mint azt, hogy kötélességszerűleg figyelmeztetjük innen a külföldet, hogy ezen szerződések a magyar alkotmányba ütköző módon nem létező állam nevében nem létező területre nézve köttettek meg (Ugy van! a szélsobaloldalon.) és ennek folytán mi minden ebből származható bonyodalomért és minden kellemetlenségért a felelőséget magunkról, de egyúttal a magyar nemzetről is elhárítjuk, mert azt akarom, hogy tudja meg az a külföld, hogy alkotmányszegéssel történt ezen szerződés végrehajtása és rendelettel való életbeléptetése. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon. Ellenniondásolc jobbfelöl.) Az erőhatalommal szemben gyengék vagyunk, t. ház, mert ezzel szemben csakis a nemzeti fegyveres ellentállás szervezése volna az egyetlen fegyver. Mással Magyarországon, fájdalom, már az alkotmányt sem lehet megvédelmezni. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon. Mozgás és ellenmondások jobbfelöl.) Mert mi csalódtunk mindenben, t. ház, csalódtunk a többség hazafiságában. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon. Zajos ellenmondás jobbfelöl.) Csalódtunk a nemzet ellenállásában (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) és csalódtunk a miniszterelnök szavában is. (Zajos ellenmondások és »Rendre!« kiáltások a jobboldalon. Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ezt akartam elmondani. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon. Zajos »Rendre!* Máltások a jobboldalon.) Elnök: Kénytelen vagyok figyelmeztetni a képviselő urat, hogy azon szavai, a melyekkel beszédét befejezte, a magyar parlamentben az eddigi szokások szerint nem mondhatók, de a valóságnak sem felelnek meg. (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: De igazak!) Egyik képviselő sem jogosult a másik hazafiságát kétségbevonni. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsobaloldalon: De ugy van! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Lojális parlamenti tanácskozásokban ez nem lehetséges. Erre egy képviselő urnak sincs joga. (Zaj a bal- és a szélsobaloldalon.) Okolicsányi László: Osztrák politikát csinálunk! (Zaj. Halljuk! jobbfelöl.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom, (Gabányi Miklós képviselő ismételten közbeszól. Nagy zaj a szélsobaloldalon.) Gabányi képviselő urat rendreutasítom. Gabányi Miklós: Magyarországtól húzza a fizetését, tartsa meg a törvényeket! (Zaj és ^Rendre!* kiáltások a jobboldalon.) Elnök: G-abányi képviselő urat másodszor figyelmeztetem, hogy ilyen hangot a parlamentben nem használhat. (Helyeslés a jobboldalon.) Gabányi Miklós: Azt akarom, hogy hallják meg! (Zaj.) Elnök : Következik a határozathozatal, (Folytonos nagy zaj a bal- és a szélsobaloldalon.)