Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-503

503. országos ülés 1904 október 27-én, csütörtökön. 307 indítványoktól elállani és hallgatni, nehogy leszavazzák. Ez a passzív rezisztencziának parlamentileg indokolható, de különben el nem fogadható módja, mert annál rosszabbá teszi a helyzetet. Önök pedig nem proponálják, mert a nemzetközi szerződések noli me tangere, azokon egy jottát változtatni nem lehet. Már most miért mondtam én, hogy jól pedzi az a porosz-német azt, hogy Köiber osztrák-magyar miniszterelnök ? Nyomban ki fogom mutatni. Speczialiter ennél a javaslatnál és ennél, az Olaszországgal megkötött egész szerződésnél, egészen világos, hogy Körber politikája érvényesül, és mentségükre legyen mondva, önöket is becsapták. Miről van szó, t. uraim? (Az elnöki szélcet Perczel Dezső foglalja el.) Arról, hogy a mint kimutattam, vámszövetség csak a két állam parlamentje által elfogadott szerződés alapján köthető. Vámszövetséget tehát Ausztriában nem az osztrák alkotmány okából nem lehet a 14-ik §-szal életbeléptetni, de nem lehet vámszövetséget óletbeléptetni a magyar törvény okából, mert a magyar törvény szerint vámszövetség csakis akkor lehet érvényesen megkötve, ha a két parlament által elfogadott, beczikkelyezett szerződés alapján történik. Már most a csehek obstruáltak és nem engedték meg a vámszövetségnek törvényhozási utón való megkötését. Megkérdeztük gróf Tisza Istvánt: mit szól ahhoz, hogy a vámszövetséget Ausztriában a 14-ik §-szal fogják életbeléptetni? Erre ő kitérő feleletet adott. De mit csinált? Csinált egy százszorta rosszabb dolgot és pedig Körber érdekében, a ki politikájának teljes diadalát üli ma; vagyis nem azt csinálta, hogy beleegyezett a vámszövetségnek Ausztriábon a 14-ik §-szal való életbeléptetésébe, hanem mit csinált? Csinált szerződéseket nem létező vámszövetségi alapon, ugyebár kimutattam ? Már most ezen szerződést, minthogy ez már nem a vámszövetség proklamálása, hanem csak szerződés, Ausztriában a 14-ik szakasz alapján léptethetik életbe. És mi történik Magyarországon ? Ott, a hol alaptörvényileg nincsen szükségrendeleti joga a kormánynak, megcsinálják azt, hogy ezt a nem létező vámszövetségre szóló szerződést itt is rendelet által léptetik életbe. Mi ennek a konkluzuma? Az, hogy a magyar kormány ez által a cseh obstrukczió méregfogát vette ki Körber miniszterelnök javára és a magyar alkotmány kijátszásával, rút törvény ti prässal lehetővé tette azt, hogy Ausztriában és Magyarországon létezhessék egy bizonytalan ideiglenes állapot, a meddig tetszik, mert nem létező vámszövetség daczára kötünk szerződéseket a külfölddel. Ugye bár tisztelt uraim, most már a csehek obstruálhatnak, a meddig nekik tetszik? Ezt belátták a csehek, és íme, alig hogy megjelentek a szerződések, olvassuk, bogy a cseh obstrukczió leszerelt, de nem ingyen ám, hanem megkapja a három miniszteri tárczát, megkapja a folyamszabályozásokat, a vasutak államosítását stb. A magyar kormány tehát egy törvénytipró politikát követ Magyarországon azért, hogy az osztrák kormány helyzetét lehetővé tegye és a cseheket a sáphoz hozzájuttassa. (TJgy van! ZTgy van! a báloldalon.) Ezért mondtam én, hogy annak a Berlinben megjelenő lapnak igaza van. Osztrák-magyar miniszterelnök Körber, mert, t. ház, az ő politikája érvényesül itt és semmi nás, minthogy magyar emberekről nem akarom, nem merem feltételezni, hogy tudva ilyen politikát csináljanak. Veszem hát azt a jobbik esetet, hogy t. i. az önök tájékozatlanságát felhasználták arra, hogy önöket becsapják. A többségről szólok itt, t. ház, és nem a miniszterelnökről, mert az tudta és tudja, hogy mit csinál. Hozzáteszem, t. ház, hogy a miniszterelnök tudta azt is, hogy ez a többség Magyar* ország ilyen kijátszásához, a magyar törvények ilyen lábbal tiprásához készségesen nyújt segédkezet. (Ugy van ! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Már most, t. ház, méltóztatnak látni, hogy küszöbén állunk a Németországgal való kereskedelmi szerződés-kötésnek. Ugyanaz a rókatáncz fog végrehajtatni Németországgal, a mely most Olaszországgal történt. Megint fognak kötni egy ideiglenesnek nevezett szerződést, mintha bizony a törvény tilalma szempontjából különbség volna a között, hogy én ideiglenesnek, vagy véglegesnek nevezek-e egy szerződést, a mely magában véve szerződés, mintha bizony különbség volna abban, hogy pláne egy ideiglenes szerződést olyan lejárati formulával kötik meg, hogy az esetleg tovább tarthat, mint a végleges szerződés. Most fognak kötni Németországgal is ilyen módon szerződést, Mi lesz ennek nemcsak közjogi, hanem közgazdasági szempontból is a hatása? Az, hogy önök országvilág előtt demonstrálják, hogy minden áron fenn akarják tartani a vámközösséget, még akkor is, a mikor ez a törvények lábbaltiprásával jár és hogy készek arra az alkotmányszegésre is, hogy azt rendelettel tartsák fenn. Ezzel ráoktatják äz osztrákokat arra, hogy ezek a magyarok, a kiknek különben joguk volna az öoálló vámterülethez, annyira görcsösen ragaszkodnak a közös vámterülethez, hogy a bőrüket is le lehet húzni a legközelebbi szerződéskötés alkalmával, mert a császár nem engedi, hogy önálló vámterületet létesítsenek. Ennek gyakorlati konzekvencziája tehát elsősorban Ausztriára nézve az lesz, hogy sohasem fogunk köthetni Ausztriával kedvező gazdasági kiegyezést, mert tudja Ausztria, hogy ez a nemzet mindig kényszerhelyzetben van, mindig a császár akarata alatt nyög és mindig találkozik többség, a mely a nemzet jogát érvényesíteni nem akarja, hanem támo39*