Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-503

306 503. országos ülés ídOk október 27-én, csütörtökön. még le nem tárgyalt autonóm tarifát, inint külön autonóm tarifát a magyar államterületre szólólag törvénybe iktatni. Akkor gazdaságilag mi következett volna be? Az, bogy annak a tarifának alapján legalább is ilyen szerződést megköthettek volna azok, a kik azt a szerződést jónak tartják, esetleg jobbat köthettünk volna meg. Gazdaságilag tehát semmi akadály nem forgott fenn, mert ugyanazon tarifa alapján, a mely bemutattatott a háznak, de még le nem tárgyaltatott, ugyanazon szerződő felek, ugyanazon gazdasági eredményre juthattak volna akkor is, ha Magyarországgal önállólag szerződnek. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon) Tehát mi volt az akadály? Tisztán az az összbirodalmi eszme szolgálatában álló politikai czélzat, (Uqy van! Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon.) hogy valahogy az Isten szerelméért meg ne történhessék az, hogy Magyarország törvényei alapján mint önálló állam szerződjön Olaszországgal, (ügy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Mindig a császári eszmét szolgálták ! Polónyi Géza : De nemcsak ez következett be, hanem bekövetkezik, mondom, ezzel a szerződéssel egy dekadenezia is államjogi kérdésben. A mint az imént emiitettem, legalább eddig vívmánynak tekintették azt az »és« szócskát — Ausztria és Magyarország királya, Ausztria és Magyarország. Milyen nagy diadalt ült akkor a szabadelvű párt, mikor ezt az »és« szócskát kivívták. íme, t. ház, nem kellett hozzá semmi egyéb, csak gróf Tisza István fényes és dicsőségteljes kormányzata, hogy az »és« szócskában reilő erő is elvesztette légyen teljes hatalmát, (Ugy van' Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) s ma ime a külföld előtt Magyarországról mint egységes birodalomról van sző, s osztrák-magyar területről van szó. holott vámszövetség sincs, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) De hogy ez a dolog milyen veszedelmes, és hogy milyen eredményeket szül, arra nézve ón önöknek most egy igen érdekes képet fogok nyújtani. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselő urak, én azt nagyon jól tudom, hogy ha mi a folyosón, vagy inter pocula találkozunk, önöknek maguknak is fáj a szivük azért, hogy a nemzeti önállóságnak és függetlenségnek törvény által biztosított garancziái ott, a hol lehet, kíjátszatnak. Nessi Pál: Elmondják programmbeszédeikben is! Polónyi Géza: De akkor önök már gyengék, mikor ezeknek a garancziáknak végrehajtását kell követelni, s mikor az önök kezében van Magyarország sorsa, legalább annyiban, hogy a külföld előtt ne kompromittáltassék. Itt Rosenberg Gyula előadó urat és az egész többséget nem a közjogi igazság, hanem, a mint az mindig előfordul, az vezeti, hogy mi bízunk gróf Tisza Istvánban és annak kabinetjében, mert választásokat fog különben kiirni, ki tudja. (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) Hogy azután hova vezet az, hogy ha önök »Ausztria- Magyarországot*, »AusztriaMagyarországba való behozatalt«, s egyéb ilyen állami amphibialis individuumokat akczeptálnak, méltóztassanak megengedni, ezt gyakorlati példával^ illusztrálom, (Halljuk! Halljuk!) Épen abban az államban, épen Németországban, a melylyel most a kormány ismét a törvény tilalma ellenére szerződéses tárgyalásokat kezdett, milyen közjogi felfogás uralkodik? Ahhoz az Ausztria-Magyarországhoz keresnek a külföldön miniszterelnököt is és ime meg is találták. Bemutatom írásban és képben. Itt van a kezemben a Berlinben megjelenő »Woche«, méltóztassék, leteszem a ház asztalára. Jól kiválasztotta emberét, mert ténybelileg is igaz, hogy Osztrák-Magyarország miniszterelnöke az, a kit Körbernek hívnak. Itt van (olvassa): »Dr. Koerber, der österreichisch-ungarische Ministerpräsident in seinem Arbeitszimmer.« Ez az ön dicsősége lesz és az ön emléke, t. kereskedelemügyi miniszter ur. Itt van Ausztria-Magyarország miniszterelnöke. (A lapot leteszi a ház asztalára. Elénk felkiáltások a szélsöbaloldalon: Éljen Polónyi! Felkiáltások jobbról: Ez is bizonyít valamit? A Woche?) Egry Dezső: Magyarország szuverenitása! Rákosi Viktor: Tisza István az alminiszterelnök ! Polónyi Géza: T. képviselőház! Azt mondják nekem, hogy ez a lap egy millió példányban jelenik meg. Nem tudom. De hiszen ha azok az emberek az ujjúkból szopnák az ilyen dolgot, akkor azt mondanám, hogy nagymérvű tájékozatlanság és tudatlanság, de a mikor ők kezükbe veszik az önök törvényjavaslatát és olvassák azt, hogy Magyarországon gróf Tisza István kormányzatának dicsősége alatt önök maguk, a többség, megszavaznak egy törvényjavaslatot, a mely Ausztria-Magyarországot ismer, akkor ne csudálkozzanak, ha a külföldön rólunk ilyen vélemény keletkezik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen önök szándékosan közreműködnek arra, hogy az állami önállóság valahogy ki ne derülhessen. Rátérek majd arra, hogy igazsága van ennek a lapnak, hogy osztrák-magyar miniszterelnöknek tette meg Körbert.; mindjárt ki fogom mutatni. De mondják meg nekem, mi akadályozza önöket pl. abban, hogy már legalább annyit tegyenek meg, hogy azt az »és« szócskát ne feledjék el? Ugyebár, ha én ezt a pótlást benyújtom, bizonyos, hogy leszavazzák ? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Le hát!) Már most mi a helyzet? Hogy mi az ellenzéken ilyen parlamenti helyzetben, a hol a pártfegyelemnek rideg nyűgei az érvekkel szemben kizárólag irányadók, kénytelenek vagyunk ilyen