Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-502

298 502. országos ülés 1904 Kossuth Ferencz: Én nekem, t. ház, kifogásom van az ellen, hogy ez a szerződés AusztriaMagyarország nevében és nem Magyarországéban külön köttetett meg. Azért van kifogásom ez ellen, mert az ón meggyőződésem szerint Ausztria az 1899-iki XXX-ik t.-czikkben fentartott recziproczitást már régen megsértette. Ha ez tényleg igy van, mint a bogy bebizonyítom, akkor teljességgel nem állott fenn az országnak az a kötelezettsége, a mely szintén az emiitettem törvénybe van beiktatva, hogy a külállamokkal a kereskedelmi szerződéseket ugy kösse meg az ország 1907-ig, mint a hogy az előttünk fekvő is megköttetett, t. i. AusztriaMagyarország nevében együttesen. Mért állítom azt, hogy Ausztria megszegte már a recziproczitást? Azért, mert elmulasztotta a maga részéről teljesíteni azt, — sőt helyesebben azt kellene mondanom, lehetetlenné tette azt — bogy a közös általános vámtarifa megalkottassék, mielőtt a kereskedelmi szerződésekre vonatkozó tárgyalások a külállamokkal, a jelen esetben Olaszországgal, megkezdődtek. Az 1899: XXX. t.-cz. 5. §-ában világosan az van mondva, hogy ha a 4. §-ban foglalt rendelkezések nem teljesíttetnek, vagy megsértetnek, ez oly hatással fog birni, mint a recziproezitás megsértése. A közös autonóm vámtarifa megalkotásának kötelező voltát pedig épen ez a 4. § mondja ki. Mindenki tudja, hogy az igen t. többség minden perczben kész lett volna megszavazni a közös, általános autonóm vámtarifát, azt tehát senki sem állithatja, hogy a magyar országgyűlés, illetőleg a magyar képviselőház volt az, mely nem teljesítette az 1899-iki XXX. törvényczikknek 4. §-ában foglalt ama rendelkezését, hogy a közös, általános autonóm vámtarifa megalkottassék, mielőtt a külállamokkal tárgyalásokba bocsátkozik a két kormány. Mindenki tudja azt is, hogy a bécsi birodalmi gyűlés hátráltatta ezt meg, vagyis azok az állapotok, a melyek a bécsi birodalmi gyűlésen vannak. Már pedig a magyar országgyűlésnek, a magyar törvényeknek és a magyar törvények értelmezésének semmi köze sincs azokhoz az állapotokhoz, a melyek Ausztriában vannak és azokhoz az okokhoz, a melyek Ausztriát a recziproezitás megsértésére vezették. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon) Az egyszerű tényállás az, hogy Ausztria akadályozta meg azt, hogy az általános autonóm vámtarifa megalkottassék, mielőtt a kereskedelmi tárgyalások a külállamokkal megkezdődtek, ennek következtében le kell vonni a konzekvencziákat és ugy, a mint ki kellett volna már nyilatkoztatni azt, hogy a recziproezitás megsértetett, igy és ehhez alkalmazkodva kellett volna már Olaszországgal a kereskedelmi szerződést megkötni, vagyis nem Ausztria-Magyarország nevében együttesen, hanem Magyarország nevében külön. Nem tudom, hogy az 1899: XXX. t.-czikket hogyan lehetne másként magyarázni, de hogy október 26-án, szerdán. ennek az a világos értelme, a mit én bátor voltam előadni, arról én a legerősebben meg vagyok győződve, s ennek folytán kifogást emelek az ellen, hogy itt törvénybe iktassuk azt, hogy Ausztria-Magyarország együttesen kötötte meg a vám- és kereskedelmi szerződést és nem Magyarország külön. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon,) Elnök: Visontai Soma képviselő uré a szó. Visontai Soma: T. képviselőház! Már a tegnapi ülésben kifejezést adtam ugyanazoknak az aggodalmaknak, a melyekről most Kossuth Ferencz t. képviselőtársam beszólt, és rámutattam arrg a különös helyzetre, hogy daczára annak, hogy Ausztria és Magyarország között jelenleg közös vámterület nincs, mégis ez a szerződés ugy köttetett meg, mintha Ausztria és Magyarország a vámkülföíddel szemben közös területet képezne. Nagyon jól tudom, hogy erre nézve az 1899: XXX, t.-cz.-ben van egy diszpoziczió, azonban méltóztassék megengedni, hogy én ennek a diszpozicziónak természetét és jogi jellegét is röviden fejtegetheäsem. Már magában véve az, hogy mi Ausztriával recziproczitásban vagyunk, a területnek a jellegére nézve nem változtat semmit, mert hiszen, a hogy mi most vagyunk Ausztriával szemben, Ausztria is vámkülföldet képez ránk nézve, vagyis mi tökéletesen az önálló vámterület jogi alapján vagyunk; tőlünk Ausztria teljesen külön van választva, s csak egy bizonyos viszonossági elvet állítottunk fel, a mely azt jelenti, hogyha azokat a feltételeket, a melyeket mi felállítottunk, Ausztria megtartja, akkor mi a vámelbánás szempontjából ugyanazokat az elveket alkalmazzuk az osztrák iparczikkekre és az osztrák gazdasági életre, a melyeket Ausztria alkalmaz velünk szemben. Ha tehát igaz is az, hogy mi bizonyos recziproczitási elvet respektálunk Ausztriával szemben, jogilag annyira lehetetlen, hogy mi a külfölddel mint közös vámterület szerződjünk, hogy minden közjogász azt fogja mondani, hogy egy ily szerződés már alapjában véve jogilag érvénytelen és lehetetlen szerződés. Itt van az 1899: XXX. t.-czikk, a melyben az van mondva, hogy 1907-ig a külfölddel kötendő szerződések dolgában az 1878 : XX, t,-czikknek III. czikkelye nyer alkalmazást. Mit jelent ez? A mi utalás van itt, az nem egyéb, mint szószerinti átvitele az 1867: XII. t,-czikk 8. §-áuak, a mely — és azt hiszem, hogy a mi közjogi helyzetünkben Ausztriával szemben ez rendkívül érdekes dolog — midőn a külügyekről mint egy állandóan közössé tett ügyről disponál, ugyanakkor azt is mondja, hogy a diplomáczia közös és hogy »ennélfogva a birodalom diplomácziai és kereskedelmi képviseltetése a külföld irányában és a nemzetközi szerződések tekintetében felmerülhető intézkedések mindkét fél minisztériumával egyetértésben és azok beleegyezése mellett a közös külügyminiszter teendői közé tartoznak. A nemzetközi szerződéseket