Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-502

502. országos ülés 190í mindegyik minisztérium saját törvényhozásával közli. Ezen külügyeket tehát Magyarország is közöseknek tekinti, s kész azoknak közösen meghatározandó költségeihez azon arány szerint járulni, a mely az alábbi szakaszokban és pontokban körülírt módon fog megállapittatni. Tehát ebben a szakaszban meg van mondva, hogy a nemzetközi szerződéseket a külügyminiszter köti, továbbá az, hogy a kereskedelmi dolgokban a külügyminiszter teljesiti a szerződések megkötését, azonban Magyarország önálló jogai közé tartozik ezen szerződések tartalmának ós irányának, — szóval azoknak minden tekintetben való megállapítása, vagyis fentartatik a törvényhozási szuverenitás. Világos ennélfogva, hogy mikor az 1899. évi XXX. törvényczikk ilyen diszpozicziót tartalmaz, az nem jelenti azért azt, hogy ez változtat azon jellegen, hogy Magyarország önálló vámterület, hogy önállólag szerződik, hanem csak azt jelenti, hogy ha Magyarország önállólag szerződik is, ezt a szerződést a külügyminiszter effektuálja, de az 1899 : XXX. törvényczikknek ez a dis pozicziója a vámterület jogi jellegén semmit sem változtat, azt nem ronthatja és magát ezt a jogi jelleget semmiképen nem alterálhatja. (ügy van ! a szélsobalóläalon.) A mióta ez a recziproczitás köztünk és Ausztria között fennáll, ezen eseten kívül egyetlen egy esetben került ez szóba, t. i. akkor. midőn a kormány a Mexikóval kötendő kereskedelmi szerződés dolgában nem is egy kereskedelmi szerződést, hanem egy erre irányuló felhatalmazási törvényjavaslatot nyújtott be itt a t. háznak. Akkor ez szóba került és itt ebben nagy, mondhatom nagyon érdekes és az 1899. évi XXX. törvényczikk jelentőségére nézve elég fontossággal biró és azt eléggé megmagyarázó vita fejlődött ki és ennek során mi volt akkor a kormánynak álláspontja, a melynek Széll Kálmán is kifejezést adott? 0 t. i. azon érvelés mögé bujt, hogy ez a mexikói szerződés nem eshetik egészen azon szempont alá, mint más szerződés, nem érintheti sem a recziproczitás kérdését, sem az 1899 : XXX. törvényczikket, mert hiszen — mondotta ő — ez csak olyan felhatalmazási jellegű, a legtöbb kedvezményes államra vonatkozó ilyen meghatalmazási törvény, mint a milyen Törökország és Ausztria-Magyarország között is fennáll és hivatkozott azokra az időkre, a mikor még tulajdonképen Magyarország és Ausztria között nemcsak jogilag, hanem ténybelileg is tökéletesen egy közös vámterület állott fenn. Hivatkozott továbbá arra, hogy ha bármilyen skrupulusa volna is a parlamentnek ezen meglehetősen fontos jogi kérdés tekintetében, ezt csak az enyhíti, hogy nem tarifaszerződés az, a mely Mexikó és AusztriaMagyarország között létrejön, hanem csak meghatalmazási szerződés, tehát nem esik azon szempont alá, hogy a tarifának már előre el kell készülve lennie, szóval, hogy mindazok a feltételek, október 26-án, szerdán. 299 a melyek a recziproczitás megszakítását jelentik, nem forognak fenn. Ámde most egészen máskép áll a helyzet, mert hiszen, ha még arra a jogi álláspontra helyezkednék valaki, hogy ez nem is uj szerződés, hanem csak ideiglenes megállapodás Olaszország és a monarchia között; ha arra az álláspontra helyezkednék is valaki, hogy a lejárt szerződésnek elvei volnának tulajdonképen továbbra is meghosszabbitandók: mindent meg tudnék érteni. Tudom érteni azt, hogy a régi szerződésnek egyéb elvei továbbra is érvényben maradnak, mint a hogy a t. miniszterelnök ur pl. ráutal a Magyarország számára biztosított egyoldalú felmondás jogára, de azt semmiféle jogász nem fogja állithatni, hogy ha két állam között gazdasági közösség, unió nem áll fenn; ha a két állam közös területet nem képez, sőt egymással szemben is csak felfüggesztett háborús helyzetben van, vagyis olyan helyzetben, hogy mi ideiglenes békét kötöttünk a viszonosság elvénél fogva: akkor ez a két, jogilag egészen külön vámterület egy harmadikkal szemben szerződést köthet. Hiszen nagyon jól tudom azt, hogy különösen a szei'zó'dés megkötési módja nálunk is az, hogy a szerződés tényezőiül az u. n. legmagasabb szerződéakötő feleket szokás odaállítani, hogy tehát ebben az esetben az, hogy Magyarország és Ausztria közt egy közös fejedelem áll, talán ezt a teljesen félszeg helyzetet enyhíteni volna képes. Azt hiszem, felesleges itt a ház előtt bővebben indokolni, hogy ez a szempont ezen a dolgon nem változtat semmit, mert Magyarország az ő gazdasági szuverenitásáról, és különösen arról, hogy teljesen szuverén módon kötheti meg bizonyos körülmények között, ha t. i. visszaszáll rá az önálló vámterület joga, a külfölddel való szerződéseket, soha le nem mondott, nem mondott tehát le erre az esetre nézve sem. Igaza van tehát Kossuth Ferencz t. képviselőtársamnak, mikor ezt a mi közjogi helyzetünkkel jelenleg összeegyeztethetőnek nem tartja ós épen azért, habár nagyon jói tudom, hogy ez az én módosifcványom különös, mert hiszen itt egy deklaráezióról van szó, a mely beiktattatik, mégis, minthogy ezen deklaráczió alatt egy felelős magyar miniszter, a t. kereskedelemügyi miniszter ur van alájegyezve, a ki felelős azért, a mit aláirt és felelős annak az állami okiratnak teljes jogi szerkezetéért is, a melyet itt a háznak indítvány alakjában benyújt: tisztelettel azon indítványt nyújtom be, hogy e nyilatkozatba ezen szavak helyett: »Ausztria-Magyarország*, csak »Magyarország« iktattassák, (Helyeslés a szásobcáóldalon.) Megjegyzem, hogy azért nem kívántam hozzátenni Lützow nagykövet ur aláírásához, hogy ő csak Magyarország nevében járt el, — habár ezt is tehettem volna, mert például a czukoregyezményeknél látjuk, hogy a diplomácziai képviselő külön Magyaros*