Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-496

160 4-96. országos ülés 190t október 19-én, szerdán. Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. kép­viselőház ! Kubik Béla képviselő urat ezért az imparla mentám kifejezésért rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelöl.) A szónoknak joga van elmondani beszédét, a képviselő urnak pedig kötelessége azt meghallgatni. (Helyeslés jobbrál­és a közepén.) Kubik Béla: Ugy van! Meg is hallgatom! Nagy figyelemmel hallgatom! Nagy Ferencz: Azt hiszem, hogy nem illet­het engem szemrehányás a tekintetben, hogy ne volnék eléggé udvarias a t. ellenzék iránt. Kubik Béla: Teljes elismeréssel vagyok ! Nagy Ferencz: A mi pedig az argumentá­cziómot illeti, méltóztassék engem megczáfolni, állok elébe. (Helyeslés jobbfelöl.) Mondom, így áll a dolog. Neküak szabad szerződnünk 1907-ig, szabad 1907-ig egy régi fennálló szerződést meghosszabbitanunk, mert ez is csak 1907-ig való szerződés, ha pedig egy régi szerződést egyszerűen meghosszabbitunk és ez a meghosszabbítás túl nem megy a törvény határán, akkor az a kérdés, hogy micsoda tarifa van alapul véve, fel sem merülhet, mert nem is lehet kétség az iránt, hogy csak az a tarifa fog a provizórium meghosszabbításánál fentar­tatni, a mely azelőtt volt érvényben. Egy uj tarifát el sem tudok képzelni, a mikor egy régi szerződésnek egyszerű meghosszabbításáról van szó. (Gulner Gyula közbeszól.) Mindjárt rá fogok térni, ne méltóztassék anticzipálni a kérdést. Azt hiszem, elég jókor fog odajutni a dolog, hogy a t. képviselő ur reflektálhasson rá. Az 1899: XXX. törv^nyczikk 4. íjának ez a második bekezdése nyilvánvalóing csak uj szerző­désekre áll; még hozzáteszem azt is, hogy uj tarifaszerződésekre. Volt eset, — erre még külön rátérek — mikor a mexikói szerződést beczikkelyeztük, hogy egyik főargumentum az is volt, hogy ilyen szerződést lehet minden uj vámtarifa nélkül kötni, mert az csak a legtöbb kedvezménynyel ellátott szerződés, nem pedig tarifaszerződés. Tehát még uj szerződés is van olyan, a melyet köthetünk a nélkül, hogy vám­tarifa lenne, hát még egy szerződést, a mely semmi egyebet nem foglal magában, mint a fennálló szerződésnek meghosszabbítását. Méltóztatott anticzipálni közbeszólással azt, a mire én most rá akarok térni. Én elismerem azt, hogy ebben a provizórikus szerződésben vannak uj stipulácziók is, ez az uj stipuláczió vonatkozik elsősorban a borra. Adunk egy olyan kedvezményt, a minő nincs benne a régi szerző­désben, illetve a mely ránk, az áldozat szem­pontjából kevesebb mint az, a mely a régi szer­ződésben foglaltatik. Ha már most nekünk egy­általában jogunk van a régi szerződést meg­hosszabbítani, hát akkor nincs nekünk jogunk azt meghosszabbítani kevesebb áldozattal ? (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hát vájjon ha mi a pluszra vagyunk jogosítva, vagyis fentarthatjuk a régi szerződést, akár a borvám-klauzulával együtt, akkor nem tarthatjuk-e fenn azt a bor­vám klauzula nélkül? (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon- Mozgás balfelöl.) Ez világos dolog. Bizony Ákos: Nem akarjuk fentartani! Nagy Ferencz: Nem is tartottuk fenn. Ez meghosszabbítás egy olyan sérelmi pontnak ki­küszöbölésével, a mely eddigelé a legnagyobb áldozat volt ránk nézve. Hát ha mi többre vol­tunk jogosítva, akkor erre a mínuszra szintén jogosítva vagyunk. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi pedig a mandulát és pálmaolajt illeti, ezek a mi közgazdaságunkban oly csekély jelentő­ségűek. (Zaj a baloldalon.) hogy ennél a vám­tarifa kérdése egyáltalában fontossággal nem birhat. Igaz továbbá az is, s ez elől sem akarok kitérni, hogy ebben a provizórikus szerződésben már utalás történik a végleges szerződésre is, van egy stipuláczió benne a végleges szerződés­ből ; igen ám, de milyen ez a stipuláczió ? Ez tisztán negatív stipuláczió, t. i. az, hogy az uj végleges szerződésben pedig a borra nézve semmiféle kedvezmény nem fog adatni. Már most kérdem: a mikor mi kijelentjük, hogy a jövőben semmit sem fogunk adni, fontossággal bir-e az, hogy micsoda tarifa alajjján nem adunk semmit? (Élénk derültség a jobboldalon.) Tesz-e az különbséget, t. képviselőház, hogy mi nem adunk semmit 20 frt alapján, vagy pedig 25 frt alapján ? (Elénk helyeslés és derültség a jobboldalon.) Engedelmet kérek, ez is csak azt mutatja, hogy a mikor egy ilyen stipuláczió fel­vétetett ebbe a provizórikus szerződésbe, bizony ezzel sem vétettünk az 1899 : XXX, t.-czikk 4. §-a ellen. Molnár Jenő: Ezt az állapotot hogy szün­tetik meg? Erről nem beszélt! Nagy Ferencz: Fel fogjuk mondani! Molnár Jenő: De hogy? (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Nagy Ferencz: A mi pedig a pozitív stipu­lácziókat illeti, a melyek a végleges szerződés­ben vannak, engedelmet kérek, ez erre a provi­zórikus szerződésre abszolúte nem tartozik. (Moz­gás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hogy ennél a végleges szerződésnél az uj autonóm vám­tarifa lett-e alapul véve, s vétethetett-e ala­pul abban a formában, a mint történt, azt majd megbíráljuk akkor, a mikor a végleges szerződés a ház elé kerül. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ez nem tartozik erre a provizórikus szerződésre. Vagy megenge­dem, hogy ma is felvethetjük a kérdést, de nem erre a javaslatra, erre a szerződésre nézve, ha­nem legfeljebb a kormány eljárására nézve. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez egy külön kérdés, majd erről külön fogok magam is be­szélni. Látni való tehát, hogy maga ez a javaslat, ez a provizórikus szerződés semmiféle törvényes akadályba nem ütközik, mert én azt hiszem, hogy akkor, a mikor tisztán csak ezt a javas­latot mint ilyet tekintem, én nem vagyok képes

Next

/
Thumbnails
Contents