Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-495

140 Í95. országos ülés 1904 október 18-án, kedden. Krasznay Ferencz: T. képviselőház! Igen röviden fogom a t. képviselőház türelmét igénybe venni, de lehetetlen a t. miniszter ur által félreértett szavaimat, egy kérdésben legalább, ma még meg nem magyaráznom. A t. miniszter ur beszédében, a mely elé a négynapos vita folyamán élénk várakozással néztek, én azt a sajátságos jelenséget látom, hogy nem csak a princzipiumokban nem értünk egyet, hanem még egymás nyelvezetét sem értjük. Beszéde folyamán egész sorozata merült fel a félreértéseknek: egyik szónok a másik után állapítja meg, bogy a miniszter ur félreértette őt vagy nem érvelt arról, a miről a szónok kívánta. Azt hiszem, ez a formális jelenség visszavág a vita érdemébe, mert nagyon rossz ügynek kell lennie annak, a melynek érdekében ilyen dialektikai eszközöket viszünk csatába, mint a t. miniszter ur. A t. miniszter ur a bizottságban egész nyíltan beismerte, hogy a negyedik szakasz áthágásával törvénysértést követett el a kormány. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Ma is beismertem! Krasznay Ferencz: Idézem saját szavait, a melyek szerint azt mondta, hogy az az egyedüli pont, a melyen megsértették a törvényt, de hivatkozott arra, hogy az állam érdeke, a suprema les egyenesen követelte. Ma azonban arra a mondásomra, hogy: »akkor, mikor mi oly szerződést kötöttünk Olaszországgal, a mely egyaránt kötelezi Ausztriát és Magyarországot, törvénysértést követtünk el«, azt feleli, hogy ezt ón helytelenül állítom. Hiszen, t. miniszter ur, én nem állítok egyebet, mint a mit a bizottságban állítottam, a mire vonatkozólag ott a törvénysértés tényét be méltóztatott ismerni. Még ma is azt állítom, hogy a 666-ik számú törvényjavaslat csakugyan törvénysértést képez, még pedig két irányban. Ez vitán felül áll. Az első az, hogy tárgyalások megkezdése nélkül alkottatott egy, habár ideiglenes, kereskedelmi rendezésről szóló javaslat; mert ne feledjük, bogy az ideiglenes rendezésnek államjogilag ép azon jelentősége van, mint a véglegesnek, hiszen egy bizonyos időre a két állam közti viszonyt ez az ideiglenes szerződés szabályozza. Tehát puszta játék a szavakkal, hogy a kormány nem tárgyalt és nem szerződött. Igenis a negyedik szakaszba ütközőleg tárgyalt és a negyedik szakaszba ütközőleg szerződött. A másik törvénysértés abban áll, hogy ebben a javaslatban nem pusztán egy provizórius intézkedés foglaltatik, hanem ez méhében hord az első czikkben egy végleges szerződést, tehát egy 1907-en túli szerződést. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szétsöbaloldalon.) Meg van szegve tebát az 1899 : XXX, törvényesikknek az a garancziája, a melyet a miniszter ur beszédében elsőnek és legfontosabbnak jelzett, hogy t. i. 1907-en túl szerződések nem köthetők. Kovács Pál: Az előadó ur is elismeri! Krasznay Ferencz: T. képviselőház! Az 1899 : XXX. t.-czikkről el lehet mondani, hogy ha a hipokrizist törvénybe akarnák foglalni, ha annak törvény-alakot lehetne adni, azt oda lehetne állítani szobornak, Az 1899 : XXX. t.-czikknek annyiféle magyarázatot kezd adni a kormány, ahányfélét az opportunizmus megkíván. S mi csodálkozva tekintünk azokra a vitákra, a melyekre a t. miniszter ur is hivatkozott, a midőn két évvel ezelőtt a 4. §-ban tényleg az önállóságra való áttérésnek minden garancziáját láttuk, s ma ugyanerre egész teóriáját építjük fel a vámközösségnek. Ebből a kissé sajátságos, hogy ne mondjam, perverz jelenségeiből a magyar parlamenti életnek eszembe jut egy római história. Rómában sokat hallottak a görög szofisztikus bölcseletről és a szofista retorokról, elhatározták tehát a becsületes rómaiak, a kik akkor még a köztársaság korát élték, hogy hozatnak maguknak Athénből retort, hogy a dialektikát tőle megtanulják. A retor meg is jött, kiállt a római fórumra, s tartott egy fényes beszédet mondjuk a demokráczia mellett. Másnap azt mondta a retor: jöjjetek ma is el, ma még érdekesebb lesz beszédem. Nos, eljött a retor és tartott egy fényes beszédet a demokráczia ellen. Várta a tapsokat; a derék, becsületes rómaiak azonban kikergették ezt a retort, mert azt mondták, hogy ha a retorika arra való, bogy ugyanazon dologról az egyik napon be tudjuk bizonyítani, bogy kiváló, a másik napon pedig ugyanazt elitéljük, akkor az egész retorikát sutba kell dobni. (Derültség a bal- és a szélsobaloldalon.) Az 1899 : XXX. t,-czikkel ugy bánik el a t. kormány, mint az a görög retor bánt el a demokráczia témájával, s azért nem a retorikát kell elitélni, hanem a görög retort. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Elnök: Mielőtt a legközelebbi ülés idejére és napirendjére javaslatot tennék, tudomására hozom a t. háznak, bogy Rakovszky István képviselő ur a házszabályok 207. §-a értelmében a háztól engedélyt kér arra, hogy nem szorosan a tárgyhoz, hanem a vita folyamán felhozottakra nézve szólhasson. Megadja a ház az engedélyt ? (Igen!) Rakovszky István: T. ház! Igen köszönöm, bogy megengedni méltóztatott, hogy felszólaljak. A szólásra azért kértem az engedélyt, mert két esetben közbeszóltam a mai vita folyamán, a vitához szorosan nem tartozó dolgokhoz, de a melyek elég fontosak arra, hogy rögtön tisztáztassanak. Az egyik közbeszólás a t. kereskedelemügyi miniszter ur, a másik Polónyi Géza képviselő ur ellen volt. Először kezdem a t. képviselő úrral, és konstatálnom kell, bogy azokat, a miket mondott a királyi megbízatásra nézve, lényegében, nagyjában igazak voltak, s megfeleltek a valóságnak. De egyben ő nagyon tévedett. S én nálam különbséget nem tehet az, hogy az a b. Bánffy Dezső valamikor ott ült velem.