Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-495

495, országos ülés 190b október 18-án, kedden. 141 szemben mint ellenfelem, vagy most itt az ellenzéki padokon ül-e. E tekintetben azon tényre nézve, a melyet a t. képviselő ur konstatált, ugy látszik, tévedt, nem emlékszik jól; az nincs ugy. Ez pedig azon tény, a midőn azt méltóztatott mondani, hogy az akkori ellenzék sem b. Bánffy Dezsővel, sem más kormánynyal tárgyalásba nem bocsátkozott. Polónyi Géza: Kormányelnökkel! (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalion.) Kecskeméthy Ferencz: Ezt csak kíméletből mondta. Rakovszky István: Itt nem kíméletről van szó, nekünk itt a tiszta igazságot kell konstatálnunk, s az ma sem báró Bánffy Dezsőnek nem von le semmit az ő múltjából, sem nem tünteti fel ezt a multat máskép, mint a hogy volt. Ellenkezőleg az ellenzékek mind kezdettől fogva azon az állásponton voltak, hogy bárminő kormányelnökkel szóba állanak, de báró Bánffy Dezsővel nem. Polónyi Géza: Ez igaz! Rakovszky István: Tehát ez igaz. Tovább akartam a bizonyítást a törvények és azok alapján, a mik történtek, folytatni, de mivel t. képviselőtársam ezt elismerte, nem megyek tovább. Polónyi Géza: Nem tárgyaltunk vele, mint miniszterelnökkel! Rakovszky István: De ugy sem, mint királyi megbízottal, hanem azt mondtuk, hogy rajta kivül bármely más kormányelnökkel tárgyalunk. Hiszen ép arra nézve merültek fel aggályok az ellenzék részéről, hogy ki garantál nekünk, — mert nincs kormánjelnök — ha Bánffy megbukik. Most a kereskedelemügyi miniszter nr ellen fordulok. A kereskedelemügyi miniszter ur a következőket mondja (olvassa): »Mondom, a t. képviselő ur nem is olvasta azokat, de abból, a mit felolvasott, egyáltalán nem következik az, hogy 6 Felsége és az ellenzék között paktum jött volna létre. Ebből csak egyetlenegy dolog következik és az világos ebből: hogy igen, ő Felsége a maga akkori kormányát felhatalmazta arra, hogy mint a kormánypártnak egyúttal vezére, tárgyaljon az ellenzékkel.« Hát, t. kereskedelemügyi miniszter ur, ebben tévedni méltóztatik; ennek épen az ellenkezője áll. Mikor a tárgyalások megkezdődtek, én hivat hozhatom tanukra mind arra nézve, a mit én elmondok, aktáknak is kell lenniök, ott van báró Bánffy Dezső sajátkezű levele, a dolog a következőkép történt : A nap is fel van jegyezve nálam, már egyszer itt el is mondottam a dolgot. Én épen ugy, mint Polónyi Géza képviselő ur, Széll Kálmán szájából tudtuk meg azt, hogy ő Felségének megbízottjaként tárgyal velünk, ellenzéki, bizalmi férfiakkal és akkor elővigyázatból, megmondhatom, ha parancsolják a napot iä . . . B. Dániel Ernő: Nem áll! Rakovszky István: A t, képviselő ur akkor, daczára hogy miniszter volt, bele sem vonatott a tárgyalásokba. Én ott ültem napokon át, megmondhatják, élnek, a kik ott voltak velem együtt. B. Bánffy Dezső nem fogja tagadni, hogy azt a levelet, a melynek tartalmát el fogom mondani, megirta, az előttünk felolvastatott, valamennyiünknek kezében volt, visszaadatott Szilágyi Dezső boldogult képviselőtársunknak, gr. Andrássy Gyula és ^gr. Csáky Albin jelenlétében. A dolog így volt. Éa nyomban, mikor ezt megtudtam és Szilágyi Dezső boldogult képviselőtársunknak szóba hoztam ezt, felvetettem azt a kérdést, miután tudtam, mit mondott nekem Széll Kálmán: »Mint mi vesz részt ezen tárgyalásokban Széll Kálmán ?« mert a közvetítő szerep addig gr. Andrássy Gyula, Csáky Albin és Szilágyi Dezső személyében volt összpontosítva. Erre azt mondotta, hogy ő mint a szabadelvű párt megbízottja vesz részt. Én azt kérdeztem: »Nem mint ő Felségének a megbízottja ?« Fel vannak jegyezve Szilágyi Dezsőnek a szavai; ex pressis verbis ezeket mondta: » Királyi megbízatásról szó sincsen!* Polónyi Géza: így volt! Rakovszky István : Erre az ülés tovább folyt. Mi tanácskoztunk. Másnap én beszéltem Széli Kálmán t. képviselő úrral és Széll Kálmán t. képviselő ur újból megerősítette azt, a miből én azt láttam, hogy b. Bánffy Dezső nem volt értesülve arról, hogy Széll Kálmán képviselő mint királyi megbízott tárgyal velünk. Én nem tételezhetem azt fel róla, hogy nem akarta, ha tudta, ezt velünk közölni. Visszajöttem az ülésre és akkor lépett be épen Polónyi Géza t. képviselő ur; akkor mondottam én és hoztam tudomására a bizottságnak, hogy fel vagyok hatalmazva Széll Kálmán t. képviselő úrtól, mert ismételve kérdeztem annak kijelentésére, hogy igenis ő mint a király megbízottja tárgyal velünk. Erre Szilágyi Dező, gr. Csáky Albin és gr. Andrássy Gyula jelenlétében azt mondotta: Ezt én nem tudtam, erről nekem b. Bánffy Dezső egy szót sem szólt, ezt a dolgot mi rendbe fogjuk hozni. És akkor nem is személyesen érintkeztek, hanem, levelet irtak b. Bánffy Dezsőnek, a mely levélben feltárták előtte ezt a dilemmát és azt az ellenmondást, a mely az ő állítása között és a között létezett, a mit Széll Kálmán t. képviselő ur mondott. Erre jött egy levél báró Bánffy Dezsőtől és ez az az akta, a melynek léteznie kell boldogult Szilágyi Dezsőnek hátrahagyott levelei között. Jött ugyanis báró Bánffy Dezsőnek egy sajátkezű levele, a melyben ő kijelentette, hogy igenis Széll Kálmán ő Felségének a királynak a megbízottja és mint olyan tárgyal velünk, és a szabadelvű pártnak megbízottja is. Ez előttünk rejtély volt, mert nem olvastunk semmit az újságokban arról, hogy ilyen megbizása is lett volna a szabadelvű párt részéről. így tisztázva lett ez a kérdés és gyűléseinken mindig ugy neveztük Széll Kálmánt »homo