Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-489

6_ 489. országos ülés Í904­gyár nemzeti eszmékért és jogok érvényesíté­séért folyik. Kubik Béla: A mihez odaát nincs érzék! Kossuth Ferencz: Szerintem a magyar kor­mánynak meg kellene emlékeznie arról, hogy Magyarország helyzete egészen kivételes helyzet. Más államban a vélemények súrlódása politikai vagy közgazdászati, vagy szocziálpolitikai kér­désekben fejlődik kj, holott Magyarországon csaknem kizárólag a nemzeti jogok kérdései körül folyik a küzdelem, a melyek kétségbevonásáról más országokban szó sem lehet. (Elénk helyes­lések a szélsöbaloldalon.) A magyar kormánynak nem lehet azt elfelednie, hogy Magyarország az állami hatalomnak, az állami erőnek teljességét egy oly uralkodó kezébe tette és kötötte le, a ki egy idegen hatalom erejével feltétlenül ren­delkezik, a mely erőnek segítségével a múltban több századon át megtámadta Magyarország alkotmányát, létét és szabadságát, (Igazi Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ós megtörténhetik az a szerencsétlenség, hogy a jövőben is meg lesz még támadva az ország államisága, a nemzet élete. íme tehát, világosan áll előttünk annak szüksége, hogy a magyar országgyűlés meg­védelmezhesse békés fegyverekkel az ország jogait, mert hogyha igyekezünk megtörni, el­tompítani ezen fegyvereket és megkötözni azo­kat a kezeket, a melyek e fegyvereket forgat­ják, akkor ennek az lesz a következése, hogy nemzetünk kénytelen lesz lemondani nemzeti aspiráczióinak megvalósításáról, vagy pedig az, hogy a forradalom terére lesz kénytelen lépni. Molnár János: Vagy leszerelni! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Kossuth Ferencz: .. . Nagyon sajnálom, hogy beszédemben ilyen közbeszólással találkozom; (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) a ki leszere­lésről beszél, nem tudja, hogy miről beszél, mert a függetlenségi párt harczmodort változ­tatott ugyan, de le nem szerelt; mert a függet­lenségi eszmékért örökre küzdeni fog. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Visszatérek tárgyamhoz, a mely, azt hiszem, elég komoly arra, hogy ijy könnyelmű megjegy­zésekkel ne zavarják. (Élénk helyeslés a szélsö­baloldalon.) Visszatérek azon tételhez, hogy szük­sége van az országgyűlésnek arra, hogy egész ellentálíási erejét kifejthesse, ha a nemzet jogai megtámadtatnak, mert hogyha ezt a fegyvert kiveszik az ország kezéből, akkor más nem marad hátra, mint nem a leszerelés, hanem az ország jogainak feladása, vagy pedig a forra­dalom, (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) pedig nekünk, kik hazánkat szeretjük, mind a kettőt kerülnünk kell. (Helyeslés a szélsöbal­oldalon.) Minthogy a t. miniszterelnök ur nyilt leve­léről szólottam, engedje meg a t. miniszterelnök ur ós a t. ház. hogy egy rövid megjegyzést tegyek leveléneK egy tételére. A t, miniszter­elnök ur nyilt levelében azt a tételt állította október lu-én, hétfőn. fel, hogy az ország 1867-ben, midőn királyával megalkudott, — a mely megalkuvást mi most is helytelenítjük és mindig helyteleníteni fogjuk (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) — a­magyar nyelvnek alkalmazási jogát a hadsereg­ben a vezérletnél és a vezényletnél letette a király kezébe és a király akaratától tette függővé azt, hogy a magyar vezényleti és vezérleti nyelvet a magyar hadseregben alkalmazza-e, vagy nem. T. miniszterelnök ur, én ennek az irott törvényben nyomát sem látom. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Polczner Jenő: Nincs is az megírva! Kossuth Ferencz: Én az irott törvényben azt látom, hogy a vezérlet, vezénylet ós bel­szervezet joga mint felségjog a király kezébe lett letéve a nemzet által (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és a ház egyhangúlag kimondta már, hogy minden jog a nemzettől ered, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) tehát a király kezébe letett felségjogok is a nemzettől erednek. (Ugy van! a szélsöbaloldalon) De a nemzet soha nem mondta ki azt, hogy a bel­szervezet vagy vezérlet és vezénylet tárgya vagy része lehet a magyar nyelvnek elkobzása, mert az ország nyelvéről magának a nemzetnek sem szabad rendelkeznie. (Ugy van! a szélsö­baloldalon.) A nemzet nyelvében él, Magyar­ország pedig élni akar és élni fog. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A magyar nyelv­nek használata és érvényesülése az államnak minden tényezőjénél és minden részében olyan nemzeti jog, a melyet egy nemzedék el nem al­kudhat ós a melyről nem mondhat le. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház! Igen röviden csak ezeket akartam megjegyezni, nehogy hallgatásommal az a párt, a mely velem együtt működik, elismerni lát­szassák azt a tételt, hogy a magyar nemzet saját nyelvének jogáról akármikor törvényben lemondott volna. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. kép­viselőház ! Kötelességemnek éreztem a mai ülé­sen a kormány nevében tájékoztatni a t. házat arról, hogy a kormány minő javaslatoknak tár­gyalását tartja most időszerűnek és minő munka­terv megállapítása iránt intéz kérést a t. házhoz. Fel is szólaltam volna mindjárt a mélyen t. elnök ur javaslata után, ha nem értesültem volna róla, hogy t. barátom Kossuth Ferencz már szólásra jelentkezett, a minélfogva czélsze­rübbnek és talán ildomosabbnak láttam meg­várni, hogy ő a szólás jogával éljen. Gondoltain ugyanis, — hiszen a lapokban is van már en­nek nyoma — hogy t. barátom felszólalásának fő czélját az fogja, képezni, hogy tájékozást ke­ressen és kívánjon a házszabályreform tekinteté­ben elfoglalt álláspontom felől. Ezt a tájékozást t. barátomnak most, anél­kül, hogy bárminő polémiába bocsátkoznám.

Next

/
Thumbnails
Contents