Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-494
110 í f M. országos ülés 1904 okióker l7-én, hétfőn. be, azt állította itt a parlament színe előtt egy beszédében, hogy miután az kétségtelen, hogy vámszövetség csak ugy jöhet létre, ha mind a két állam törvényhozása azt törvénynyel elfogadta és miután az akkor még csak Ausztriában levő obstrukczió ennek a törvénynek törvényerőre emelkedését megakadályozta, az volt javaslatba hozva abban a velünk szószerint is közölt és itt felolvasandó íschli klauzulában, a mely nálam van szó szerint, hogy azután összehasonlíthassuk (olvassa): »A rendezés 1903. évig tart, de ki lenne mondva, hogy 1901-ben a vámés kereskedelmi szerződés létrejötte és egyszersmind a lejárati idő és a szerződések megújítása iránt a tárgyalások Ausztriával megkezdetnének és ha 1903 év végéig a vám- és kereskedelmi szövetség nem jönne létre, az ezen törvénynyel megalkotott állapotok — tehát ezen törvény is, a mit beszédjéből akkor kihagyott volt a pénzügyminiszter ur, tehát ezen törvény is — ideiglenesen mindaddig hatályban maradnának, mig a törvényhozás másként nem intézkedik.« Ez volt az ischli klauzula szószerint felolvasva, aktákból megállapítva, a mely ischli klauzula tehát tartalmazta azt, hogy a vámszövetséget megáiiapitó, önálló rendelkezés alapján kimondó törvény alapján, ha vámszövetség 1903-ig létre nem jön, az az állapot fenmarad, meddig? Addig, a mig a magyar törvényhozás másként nem intézkedik. Már most, t. képviselőház, a felzúdult nemzeti közvélemény és az ellenzék azt mondotta: Mi nagyon jól tudjuk, hogy ő Felségénél, a királynál az önálló vámterületre való átmenetei akadályokba ütközik. A magyar törvényhozást a király és a nemzet együttesen alkotja: Mi a vámszövetségi kérdésben alkotmányunknak azt a pontját, hogy a határidőhöz, lejárati határidőhöz legyen kötve, olyan kardinális kelléknek tekintettük, hogy még a magyar törvényhozásnak egyoldalulag fentartott jogát sem tartottuk kielégítőnek, mert tudtuk azt, hogy a magyar törvényhozás ő Felségének hozzájárulása néikül azt a törvényt meg nem tudja változtatni, s örökösittetik egy állapot a helyett, hogy az határidőhöz lenne kötve és az önálló vámterületre való átmenetel a Felség akaratán, az egyoldalú felségakaraton megbukhatík. Most nézzük meg, mit akarnak csinálni Magyarországon? Megint szószerint olvasom fel. (Ralijuk! Halljuk! a szélsőhaloldalon.) Azt mondja ez a törvényjavaslat (olvassa): »A jelen megállapodás 1904. évi október 15-én lép életbe és az egyidejűleg megállapított uj szerződés életbeléptéig marad hatályban, jogában állván a szerződő feleknek, hogy ezen megállapodás hatályát hat havi előzetes felmondással 1905. évi deczember 3l-re és ezt követő bármely napra megszüntethessék. * Én most bonczolni fogom ezt a tételt annak bizonyítása czéljából, hogy ez rosszabb az ischli klauzulánál. Nagy Ferencz: Minden szerződésben így van ! Polónyi Géza: Melyik szerződésben? Nagy Ferencz: Az olaszban, a németben és mindenikben! Polónyi Géza: Engedelmet kérek, most nem erről beszélünk. Olyan szerződést tessék mutatni ilyen klauzulával, a mely köttetett azon időben, midőn nem volt vámszövetség és nincs tarifa. Majd meghallja a profeszor ur, hogy miről van itt szó. Mert én azt nagyon jól tudom, hogy minden szerződésben benne lehet ez a klauzula; tehát tessék csak nem előzetesen előlegezni azt az úgyis eléggé demonstrált bizalmat, tessék az érveket meghallgatni, s azután igen szívesen veszem mindig tisztelettel hallgatott szavait. Mielőtt azonban tovább mennék és erre a témára rátérnék, t, uraim, végeznem kell e kérdéssel, (Halljuk! Halljuk! a szélsőhaloldalon,) hogy mi is az. Azt mondja: »végleges szerződés életbeléptéig*. Micsoda végleges szerződés? (Derültség a szélsőhaloldalon.) Már most hangsúlyozom azt, hogy e törvényjavaslat mindenhol végleges szerződésről beszél, a mely Olaszországgal megköttetett, mint végleges szerződés. Most az előadó ur élczelésére szolgáltatott okot, hogy én azt mondtam, miután hivatkozás történt itt erre, hogy az kézjegygyei ellátott szerződés, hogy én azt hittem, hogy az a felség kézjegye. Rosenberg Gyula előadó: A pártklubban ugy méltóztatott mondani. Polónyi Géza: Ami e kézjegy dolgát illeti, majd megmagyarázom a t. előadó urnak, hogy az ám a nevetséges ember, a ki azon még megütközik, ha valaki ugy hiszi. Mert a magyar törvény és a .magyar ember kétféle' kézjegyet ismer. Ismeri a királyi kézjegyet, a mely audiencziákon adatik, és ismeri azt a perrendtartásos kézjegyet, a melyet az szokott az aktára tenni, a ki irni, olvasni nem tud. Minthogy kézjegyről volt szó, az csak világos dolog, hogy azt még sem akarhattam feltételezni, hogy a magyar kon lány és az olasz kormány analfabétákat küldött ki, tehát nem olyan emberek voltak ott, a kik csak kézjegyet tettek az Írásra, magyar felfogás szerint azTÓl a kézjegyről azt kellett gondolni . .. Rosenberg Gyula előadó: A paraphénakmás fordítása nincs. Polónyi Géza: Majd rátérek arra a paraphéra és megparafirozzuk ezt is. (Derültség a szélsöhaloldalon.) Voltak ott barátaim, a kik francziául nagyon jól tudnak, én nem tudok; ha olaszul lenne megfogalmazva a szerződés, megértettem volna, de francziául én, mint magyar képviselő, talán nem tartozom tudni. Most hallom, hogy a paraph szóról van szó és ahány ember szólt erről, ennek a végleges szerződésnek mind más-más értelmet tulajdonit. Hogy milyea abrakadabrája a jogi tudatlanságnak nyilatkozik meg ebben, azt tessék csak meghallgatni. {Halljuh! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A paraph kereskedelmi kifejezés. Kereskedelmi nyelven annyit tesz, hogy valaki a nevének csak kezdőbetűjét teszi valamely okiratra.
