Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-477

477. országos ülés 190% Julius 30-án, szombaton. 85 tatás követelményeinek nagyobb számban eleget tebessen; mert biszen az a sajátságos, hogy Magyarországon talán mindegyikünk jobban ismeri a franczia, német meg amerikai viszonyokat, mint a specziális magyar viszonyokat és ba pl, egy budapesti hivatalnoknak beszélünk az alföldi iskoláztatás nehézségeiről, a tanyarendszerről, akkor az azt hiszi, hogy képtelenség, hogy tanyai iskolákat is támogasson az állam, mert azt hiszi, hogy oda csak öt-hat gyermek járhat, holott egy-egy alföldi tanyai iskolába 100—150, sőt 200 gyermek is jár. Az én községem, Orosháza községe is abban a furcsa helyzetben volt, hogy midőn a községi adó magas volta miatt kérte a kormányt, hogy a községi tanyai iskolát államosítsa, ép ugy mint épített a községben állami iskolát, azt a választ kapta, hogy az képtelenség, hogy az állam még tanyai iskolát is átvegyen. Annak a községnek teljesen mindegy, hogy azt a terhet a benne lévő vagy a tanyai iskola miatt viseli, ha az már egyszer elviselhetetlenné válik. így azután az alföldi népiskolákban körülbelül a gyermekeknek 60 százalékát tudták csak taníttatni; ez igy fog maradni mindaddig, a mig ennek a specziális magyar fajnak az oktatására, a nép nevelésére is nagyobb gondot nem fordit a kormány. Tökéletesen hozzájárulok a t. miniszter urnak azon nyilatkozatához, a melylyel az őszre bejelentett javaslatát megindokolta és pártom nevében bátran biztosithatom arról, hogy, a mig ebben az irányban halad, mig a magyar államnak, a magyar nemzetnek magyar jellegét védi az iskolákban és a mig megköveteli minden felekezettől és minden nemzetiségtől azt, hogy a magyar honfoglaló, honmegtartó, a nemzeti műveltséget és az egész haza érdekét védő magyar faj törvények által is biztosított tekintélyét tisztelje, mi mindig mellette leszünk és akkor is, ha ezzel ellenkező törekvésűek akár őt, akár a törvényhozást támadni fogják. Ez nem megtámadása a mi felfogásunk szerint a nemzetiségek nyelvének, a nemzetiségek érdekeinek; azokat bizonyára mindegyikünk tiszteletben tartja; de ép oly joggal követelheti a magyar faj minden nemzetiségtől és minden felekezettől, hogy azok is tiszteletben tartsák a magyarságnak, a magyar fajnak általános érdekeit. Tökéletesen egyetértek a miniszter úrral abban a felfogásban, mely szerint azt mutatta ki, hogy egyedül a bujtogatok érdeke az, hogy az ő népük a magyar nyelvet ne tudja, ne értse, a magyar közművelődés áldásaiban részt ne vehessen. Egészen abban a meggyőződésben vagyok, hogy maga a nép egyik sem ellensége a másik népnek, csakis a bujtogatok teszik ellenségekké és pedig nem a nép, hanem a saját egyéni érdekük szempontjából. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöhaloldalonj Azoknak a nemzetiségeknek anyanyelvét, törvényes jogait egyikünk sem akarja bántani. Tiszteletben tartjuk és szívesen latjuk, ha a maguk anyanyelvén irodalmukat művelik, de ép a nép érdekében követeljük, hogy legyen módjuk és alkalmuk a magyar nyelvet is megtanulni, a magyar nemzet közszüksógeit, érdekét megvédeni és ez által is a közös czélra irányuló munkában velünk nemes versenyre kelni. A magyar nyelv tanításira nézve igen szomorú tapasztalata van már a magyar nemzetnek. Hiszen, gondolom, már az 1844. évi országgyűlés kimondotta azt, hogy hivatalnok nem lehet az, a ki a magyar nyel/et teljesen nem bírja és mégis évről-évre ott van a közoktatásügyi miniszter kimutatásaiban, hogy ennyi meg ennyi ezer tanitó nem birja a magyar nyelvet. A tapasztalatból tudjuk, hogy igen sok nemzetiségi egyház lelkésze sem birja a magyar nyelvet és a magyar állam jóvoltából és kegyelméből mégis a legmagasabb állásokra feljuthat olyan, a ki magyarul nem képes még olyan helyen sem beszélni, a hol hivatalosan kell neki megjelenni. Ebben a tekintetben a magyar nemzet túlságosan elnéző ós kiméletes volt mindig és ép azért kevésbbé bízom most is a bejelentett törvényjavaslatnak hatásában, mert félek attól, hogy rendelkezései nagymértékben megint jelszavak maradnak, ugy a mint már nagyon sok törvénynél eddig, holott nem jelszavakra, nem törvényjavaslatokra, nem indítványokra volna szükség, hanem arra, hogy a meglévő törvényeket komolyan hajtsák végre. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hisz az bámulatos vakság és türelem, mikor pl. a tanitóképesitő vizsgáknál a tanfelügyelő is jelen van és mégis százával kerülnek ki képesítő vizsgával olyanok, a kik a magyar nyelvet nem birják, holott már a népiskolákból nem lenne szabad kikerülnie olyannak, a ki magyarul nem tud. Teljes szigorral kell, hogy vegye a kormány kötelességét és alkalmazza a törvényt, akár tetszik a nemzetiségeknek, akár nem. Hiszen, ha felzúdulnának, akkor sem a nép zúdul fel, hanem az az egynéhány ember, a ki a maga érdekét félti attól, hogy a magyar nemzet természetét és törekvéseit igazán megismerje. Ennek a kövfitkezménye az, hogy Magyarország, a magyar állam pénzén nem tudjuk elérni azt az eredményt, hogy a magyar faj legyen az iskolázásban a legelső. Mert hiszen a tanköteleseknél legelői áll a német, hol a tankötelesek 90 százaléka, azután a tót, a hol 87 százalók és csak azután a magyar, a hol 85 százalék jár iskolába. Ennek egyik oka az, hogy a törvénynek azt az intézkedését sem hajtották végre kellő időben, a mely elrendeli, hogy az elemi iskolának hat osztályát minden gyermek köteles elvégezni. Oly lanyhán veszik az iskolábajáratást, annyira elnéző az elöljáróság és a tanfelügyelőség is, hogy bámulatos mértékben apad osztályról-osztályra felfelé az iskolákba járók száma. Három-négy osztályt még meglehetősen elvégeznek a gyermekek, de akkor kimaradnak azon czim alatt, hogy a gazdaságnál szükségesek stb.