Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-476

476. országos ülés 1904 Julius 29-én, pénteken. 59 Egy kiváló szakember vállaihozott — megbízásom folytán —• arra a feladatra, hogy a hol lehet, egyesületek, bérlötársaságok, szövetkezetek alakuljanak a halászati érdekek támogatására. Ha működését hasonló siker fogja koronázni, mint a selyemtenyésztésnél Bezerédj-ét, ugy halászatunk rövid időn magas szinvonalat érne el és a mai szerény kezdetből milliókat érő keresetforrása válna. A dunai halászat érdekében Romániával egyezményre léptünk. Hasonló egyezményt kell kötnünk Szerbiával is. Sajnos, hogy a tárgyalás — nem a mi hibánkból — már évek óta húzódik. Horvát-Szia vonországokban most készül a halászati törvény. Figyelemmel fogom kisérni, hogy az a tervezett uj magyar törvénynyel összhangzásban legyen, s hogy a szomszédos Bosznia folyóvizein is biztosittassék a halászatnak egységes elvek szerint való kezelése. Hogy a halászat fejlesztését nobile officiumra biztam, abban rendkivül biztató példa áll előttem. A selyeKitenyésztés terén elért eredmény még nincs 25 éve, hogy ezt gondjába vette Bezerédj Pál, de az eredmény minden tekintetben elismerésre méltó. (Altalános, élénk éljenzés.) Akkor selyemtenyésztésünk úgyszólván semmi sem volt, ma már selyemfonó gyáraink vannak és pedig teljesen állami támogatás nélkül. A selyemtenyésztés és fonóipar ma már 4 millió korona keresetet ad a népnek, a mely évrőlévre fokozódik és ha igy haladunk, nemsokára selyemszövő iparunk is lesz, a mire 50 millió korona selyemára fogyasztásunk mellett megvan a tér. Ily rövid idő alatt tehát nemcsak a tenyésztést honosította meg Bezerédj, hanem ipart is teremtett a nyersanyag értékesebbé tételére, állami eszközökkel ugyan, de nem nagy állami áldozattal és a biztos haladás utján arra nézve, hogy ez az iparág idővel egészen magánvállalkozásba menjen át. Ezek a gazdasági ágak voltakéjien a vagyontalan földmives osztály keresetforrásai. Régi problémája a magyar mezei munkásviszonyoknak, hogy néhány heti erős munkájával nem keres annyit, hogy az egész éven át élhetne belőle. A munkabért pedig annyira emelni, hogy az egész évi élelem kiteljen a rövid nyári munkából, a gazda helyzete nem birja. Mncs tehát más mód, mint a munka-alkalom szajwritása azokban az évszakokban, míg a mezei munka szünetel és uj keresetforrások nyitása a gyöngébb családtagok részére. Azon keresetforrások közt, melyekre itt gondolok, kiváló figyelmet érdemel a házi ipar, mely épen a téli hónapokban ad keresetet. Mily bő forrása lehet ez a munkásnép keresetének, mutatja az a körülmény, hogy az egyszerű házi ipari czikkekből — nem is említve a műipari tárgyakat, 6 millió korona behozatalunk van, a mi csaknem egészen munkabér, holott még a kivitelre is nagy a tér. Az elmúlt télen 300 házi ipari tanfolyamot tartattam és most az értékesítés szervezésén dolgozom. De támogatom magát a termelést is, a mire magában a munkásügyi hitel keretében kérek fedezetet. Bárha az ország minden részére egyaránt ki kell hatni azon érdekek ápolásának, a melyek gondozása tárczámra van bízva, mégis a természettől vagy a gazdasági viszonyoktól mostohábban hagyott egyes vidékeken magát a kezdeményezést is magának az államnak kellett kezébe venni. Ez a Kárpát-hegyvidéki és a székely akczió; amannak a működési területét terjesztettem Zemplén, Ugocsa és Máramaros vármegyékre, emezekét Kisküküllő és Torda-Aranyos székelylakta vidékekre, hogy ez az egész tevékenység az ottani társadalomban gyökerezzék és idővel a kezdeményezést is a társadalomra lehessen egészen bízni, minden vármegye területén véleményező bizottságot szerveztem. (Élénk helyeslés.) Ugyancsak az érdekelt gazdatársadalomban az öntevékenység felébresztése czéljából az akczió súlypontját a gazdák szövetkezetére alapítom, szaporítom a nép hitelszövetkezeteit, alapitok szövetkezeteket a gazdasági termények értékesítésére és központi telekieket azok vezetésére. Egyébként pedig ugy itt, mint az ország más vidékein is a keresetágak szaporítására törekszem. A mi a telepítés, parczellázás és az ezzel kapcsolatos kérdéseket, a melyeket igen t. képviselőtársam, Horánszky Lajos felvetett, s általában a birtokpolitika kérdését illeti, nyilatkozattételnek csak akkor lesz helye, a mikor a kormánynak módjában lesz az erre vonatkozó előadói tervezettel foglalkozni. E tervezet során a birtokpolitikai kérdésnek minden részletével, a hiteligények kielégítésével is behatóan fogok foglalkozni. Annyit jelezhetek, hogy a telepítésnek barátja vagyok és hogy a telepeket nem különálló szigetek gyanánt akarom létesíteni, hanem egymásra támaszkodó csoportokban. Elvem az is, hogy a telepeket gazdaságilag erősíteni kell és gondoskodni kell megfelelő vezetésről, a miben a közéjíbirtokosságnak van fontos hivatása, mert csak a gazdasági kultúra magasabb fokávalleket a telepítésnél sikert, befolyást biztosítani. De legelső sorban a régi telepek idejének és helyzetének rendezésével foglalkozom. A parczellázást illetőleg kijelenthetem, hogy azt nagy mértékben folytatom és fogom is folytatni a jövőben, mert államnak nem kerül pénzébe, csak az a közvetett segítség, a melyet a tervek elkészítésével ad. A parczellázási helyszinelési felmérések és egyéb dolgok, a melyeket az iüető mérnökök által csináltatott, nagy segítség az illető községeknek. A pénzintézeteknél való közvetítés is meghozta eredményét, a mit a magam részéről szintén hajlandó vagyok folytatni. Ugyanígy fogok eljárni igen szívesen a felsőmagyarországi parczellázásokat illetőleg, a 8*