Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-476

58 476. országos ülés 100b Julius 29-én, pénteken. B. Kaas Ivor: De retorziót, büntetést is kérünk ám! Tallián Béla föidmivelésügyi miniszter -. Abban az esetben, ha ily dolgok tudomására jutnak valakinek, vagy csak gyanúja is merül fel annak, hogy ily visszaélések továbbra előfordul­nak, arra kérem t. képviselőtársamat, méltóz­tassék hozzám fordulni. Biztosithatom a t. kép viselő urakat, hogy minden visszaélésnek, lett légyen bárki által elkövetve, megbüntetése és megtorlása iránt intézkedünk. A görgényi erdő eladására vonatkozólag sajnálom, hogy t. képviselőtársam adatai nem vágnak össze az én adataimmal. Nevezetesen a görgényi erdő eladására vonatkozólag tett t. képviselőtársam kifogást; pedig már 1902 júniusától kezdve az 1903 január haváig, tehát majdnem nyolcz hónapon át lett háromszor ki­hirdetve, először az összes szaklapokban, másod­szor az összes napilapokban, harmadszor a hir­detés ismételve megjelent az összes napi­lapokban. Magánál az árverésnél nyolcz árverező je­lentkezett, s azok közül csak egyetlenegy volt olyan, a ki azt állította, hogy nem volt képes magának az erdő becsértékéről meggyőződést szerezni, a többi azt mondotta, hogy nyolcz hónap alatt teljesen meggyőződött róla és ennek következtében az árverés meg is tartatott. Rákosi Viktor: Azt mondja, hogy Stroh­mannok voltak! Trubinyi János: Nagyon jól tudják markí­rozni azok az urak! Tallián Béla föidmivelésügyi miniszter: Bo csánatot kérek, én az aktákból beszélek és nem egyénekről szólok; csak azt mondhatom, a mi az aktákban van. (Zaj balfelöl.) Ennek alapján az eladási szerződés, azzal, hogy előbb a becs­lést illetőleg a minisztérium által 10%-kal emel­tetett is, jóváhagyatott. A mit tehát t. képviselő­társam arra nézve felemiitett, hogy a becslés nem történt volna korrektül, erre vonatkozólag szintén meggyőződést szereztem magamnak arról, hogy a becslés az egyes darabok akkor dí­vott árának kiszámításával vitetett át a hold szerinti értékre. Ez volt a szokás, ennek alapján történt e becslés és ennek alapján történt egy­úttal az árverés is. A vízügyi igazgatás körében a törvények és rendeletek indokolt módosítását vagy kiegé szitásét óhajtom. A szolgálatot már eddig is több irányban egyszerűsítettem, szabályoztam a vízmosások megkötésére vonatkozó eljárást, intéz­kedtem a vizrendőri ügyek olcsóbb és gyorsabb ellátása ügyében, foganatba vettem a szabad kikötők ügyének régóta kívánatos rendezését, elrendeltem, hogy az öntözés egyszerű eszközei­nek felállítására ezentúl a költségek a forma­ságok mellőzésével engedélyeztessék. Legújabban a beruházási törvény (1904. évi XIV. t.-czikk) módot nyújtott arra, hogy némely fontos vizimunkálatot, a melyre az előbbi törvé­nyek nem nyújtottak fedezetet, szintén végre­hajthassak. Az 1895: XLVIII. t.-czikk, mely a Közép­Duna egységes szabályozására, valamint az ország egyéb jelentősebb folyóvizeiben elsősorban végre­hajtandó munkálatokra együttvéve 102 millió korona összeget engedélyezett, a munkálatok végrehajtását 1907. év végéig irta elő. De mivel e munkálatokkal a folyószabályozás feladata nem lesz mind kimerítve, szükséges most még kidol­goztatnom a további folyószabályozás tervét és ebbeli javaslatomat kellő időben a törvényhozás elé terjesztem. A folyók árvizei, valamint a belvizek ellen való védekezés az érdekelt társulatoknak lévén a feladata, részemről súlyt helyezek arra, hogy a társulatok autonómiája érvényesüljön és tevé­kenységüket kellőleg kifejthessék. Ettől vezérel­tetve a társulatok ügyei intézésére miniszteri biztosok kiküldését vagy ilyen kiküldetések meg­hosszabbítását, még akkor is, ha, a mint ez nem ritkán történik, azt az illető társulat maga kéri, csak ott kívánom megtenni, a hol az feltétlenül szükséges. A felügyeleti jogot is ugy kívánom gyako­rolni, hogy az autonóm működést a szükségen felül ne korlátozza és semmikép se bénítsa. Támogatni kívánom az állami kezelés alatt nem álló folyók mentén is a fenforgó bajok megszüntetésére irányuló mozgalmakat, különö­sen oly esetekben, midőn községi belsőségek vagy oly földek védelme forog szóban, a melyek oltalmazása a kisbirtokosok érdekei szempontjá­ból bir különösebb jelentőséggel. Ezek legnagyobb részénél állami segély nél­kül nem lehet eredményt elérni. A tárczám költségvetésében e czélra felvett 100.000 koronán felül a beruházási törvény 1 millió koronát bocsátott rendelkezésemre és igy e téren a jövő­ben, ha az érdekeltek a maguk részéről is meg­hozzák a kellő áldozatot és nem várnak min­dent az államtól, több eredményt lehet elérni. A gazdaközönség mind inkább nagyobb figyelmet és törekvést tanúsít a talajjavítások iránt. Gondom van arra, hogy a kultúrmérnöki hivatalok működése minél inkább kielégítse a kívánalmakat lehető gyors eljárással is. A mi az öntözések ügyét illeti, köztudo­mású, hogy öntöző törvényeinkkel nem boldo­gulunk. Más módokról is kell tehát gondoskodni a gazdasági öntözések terjedésének elősegítésére. Lehetővé kell tennünk az öntözésre való beren­dezkedést ott is, a hol ma még társulatot ala­kítani nem lehet. A teherviselést meg kell könnyitenünk, mig a gazda az öntözés haszná­nak élvezetébe léphet. Ily irányban a törvény megváltoztatását tervezem. Halászati törvényeink revízióját az érdekel­tek óhajára már hivatali elődöm kezdeményezte. Az előmunkálatok már be vannak fejezve s leg­közelebb kész javaslattal jövök a t. ház elé.

Next

/
Thumbnails
Contents