Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-476

476. országos ülés 190Í Julius 29-én, pénteken. 57 és korlátolt mértékben vélem engedélyezhetőnek, hogy ne férkőzhessek a számára fenn nem tartott más vidékekre, mert ott a lőállomány karakterét tönkreteszi. Ugron Gábor: Az a jövendő lova. Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: A hadsereg lószükséglete 10.000-re rug évenkint. Itt megjegyzem t, képviselőtársamnak, a kinek közbeszólását mindjárt nem értettem meg, hogy feltétlenül oda kell törekednünk, hogy ez a szükséglet közvetlenül a tenyésztőktől vásároltassák. (Elénk helyeslés.) Ez azonban nem zárja ki, hogy az a körülbelül 80—90 ezer ló, a melyre lótenyésztésünk évi növedéke tehető, kellően ápoltassák, hogy az külföldre is legyen értékesíthető. Biztosítani kell ezt a külföldi szállítást is és ebből a szempontból az eddigi fenállott kanczadijakat és csikődijakat az eddigi mértékben fentartani kívánom. A lótenyésztés érdekére való figyelemmel tárgyalásokat indítottam a hadügyminiszter úrral abból a szempontból, hogy a katonai hatóságok által vásárolt kiváló egyedek a gazdaközönségnek ismét birtokába visszakerülhessenek. Ezek a tárgyalások még nincsenek befejezve és azért eredményükkel még be nem számolhatok. Tanulmány tái gyáva teszem azt is, hogy az állami ménesekből nem lehetne-e kanczákat az anyag alapos kipróbálása végett katonatiszteknek átengedni, ugy, hogy a kipróbálás után használtatnának e kanczák tenyésztésre. A részletes intézkedések között megemlítem még, hogy mivel a székesfehérvári méntelep egyik osztálya, mely a bábolnai ménesbirtokon van, a fedező állomásokról bevonuló mének által évről-évre a fertőzés veszélyének teszi ki a nagyértékű arab ménállományt, tervbe vettem, hogy azt onnan más, alkalmas helyre kitelepítsem. Még a kincstári birtokokról szükséges megemlékeznem. (Halljuk! Halljuk!) Mert ugy a kincstári birtokok, mint az erdők kezelése tekintetében azt a kifogást hallottuk, hogy jövedelmezőségük nem felel meg a tőke értékének. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy az állami kezelés jövedelmi eredménye sohasem éri el a magánkezelés eredményét. Ez igy van az egész világon. Oka az a nagyobbfoku és költségesebb ellenőrzés, a mit az állami vagyonkezelés természete megkíván. De figyelembe kell itt venni e birtokok másnemű rendeltetését is. A kincstári erdők igen sokat áldoznak a környékbeli egyházak, iskolák és szegényebb községek segélyezésére, állami és magánbányák és gyárak faszukséglétének kedvezményes ellátására. Sok helyütt egy-egy iparág meghonosítása a kincstári erdők áldozatkészségétől van feltételezve, mert nemcsak a kereskedelemügyi miniszternek, hanem nekem is vannak kötelességeim az erdei iparágak megmentésére, előmozdítására, és csak ugy tudom azt elérni, hogy istápolom azokat a kincstári erdők részéről. Mindezek olyan okok, a melyek a jövedelmezőséget restringálják. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. XXVIII. KÖTET. Azonkívül maguknak a ménesbirtokoknak a jövedelmezőségét, ha csak azt veszszük tekintetbe, hogy az összes ménesek ellátási költsége meglehetősen sok, ez az egy körülmény is kétségtelenül restringálja. Azonban elismerem, hogy ezen ménesbirtokok jövedelmezőségét erősebben fokozni kell; e tekintetben talán a takarókosság fog eredményre vezetni. És itt elsősorban a ménesek drága kezelésére gondolok, Hiszem és remélem, hogy ezen kezelést sokkal olcsóbbá és egyszerűbbé sikerül tenni. Lukáts Gyula: Nagy a személyzet! Botrányosan nagy a személyzet! Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: A személyzet apasztására vonatkozólag szükséges figyelmeztetnem a t. házat, hogy az erdészetnél különösen két szempontból tartom az egyszerű sitést lehetőnek. Egyrészt az alsófoku erdőrendészeti hatóság hatáskörének tágítása, másrészt az erdészeti törvények végrehajtásánál közreműködő két állami intézménynek : az állami felügyelőségnek és az erdői hivatalnak esetleges egyesítése által. Mert ma igen gyakran megtörténik, hogy egy helyen egy miniszternek két szakközege van. Hasonlóképen a gazdasági erdőpénztárakat óhajtom beszüntetni és azok gondjait részben az adóhivatalokra, részben oly közegekre utalni, a melyeknél ez külön díjazással nem jár. Azt hiszem, hogy, a hol postatakarékpénztárak, adóhivatalok vannak, ott ezen átutalást minden nehézség nélkül képesek leszünk eszközölni. A községi erdőkre vonatkozólag még csak azt jegyzem meg, hogy azoknak a községi erdőknek tervezett beerdősitóse még messze van a befejezéstől, daczára annak, hogy évenkint 10.000 hold kopár területet ültet be. Az állam áldozata ennek alapján holdankint körülbelül 25 koronát tesz ki. Lassankint folyik tehát a kopár területek beerdősitése az állam támogatásával. Ezt a támogatást a jövőben is fenn kívánom tartani. A kopár területek beerdősitése oly imminens szükség, — talán nem oly általános mértékben, mint a mennyire bizonyos helyeken ennek hiánya kifogásoltatott — de oly szükségesség, hogy az erre vonatkozó intézkedésektől elállani egyáltalán nem szándékozom. (Helyeslés.) (Az elnöki széket b. Feilitzsch Arthur foglalja él.) Sebess t. képviselőtársam felemlítette a székely erdők eladásánál előfordult esetleges visszaéléseket. Én a magam részéről egész őszintén kijelenthetem, hogy sajnálom, hogy ép a székely vidékeken tényleg ily dolgok mutatkoztak és pedig nagy mértékben és széles körben. Ennek következtében azt az álláspontot foglaltam el, hogy sem a községi, sem a középbirtokossági erdők kézalatti eladásába a magam részéről semmi tekintetben nem vagyok hajlandó belemenni. 8