Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-476

i7ä. országos ülés 190b Julius 29-én, pénteken. 47 tömegekben történik, a hol tehát nincs módjában az illető bortermelőnek, értékesítőnek vagy kereskedőnek, hogy magának annak a bornak eredeti termelési mezejére rámutasson, hogy ottan a t, kormány bizonyos könnyítést és talán helyesebb szempontokat érvényesítsen. Egy további dolog, a melyre a t. kormány figyelmét felhívni kívánom, az, hogy a versenytárstól szabaduljon a magyar bor. Azt hiszem, nem kell ezt itt újból felvetnem, a kormánynak és különösen a földmivelésügyi kormánynak eléggé fáj a feje az olasz borvám kérdése miatt, és én nem tehetek róla, hogy ellenzéki pártállásom daczára is érzem azt, hogy a mikor ilyen vitális országos kérdésről van szó, nekem bizonyos bizalmat kell előlegeznem a t. kormánynak arra nézve, hogy el fogja találni azt a módot és azt az utat, a melylyel a magyar borral szemben megnyilatkozó versenyt a maga helyes területére szoríthatja. Mert hiszen, t. képviselőház, miről van szó ? Arról van szó, hogy a vám kérdésénél kellő módon el lehessen találni azt a határvonalat, a mely mellett a magyar bort a verseny veszélyétől megmenteni lehet. E határvonal eltalálása megköveteli azt a hazafias belátást, azt a bölcsességet és rendületlenséget, melyet egy, czéljait felismerő kormánytól okvetlenül el kell várnunk, s a melynél fogva nekem, t. képviselőház, e szempontból a bizalmat a t. kormánynak előlegeznem kell. Kétségtelen, t. képviselőház, hogy itt nagyon erős nemzetközi és politikai kérdések is közbejátszanak. Kétségtelen, hogy ennél a kérdésnél nemcsak szorosan gazdasági kérdés domborodik ki, hanem egy nagy nemzetközi szövetségi kérdés is. Azonban, t. ház, én utalok magára Olaszországra. Méltóztassék csak tekintetbe venni azt, hogy maga az olasz közvélemény milyen frősen kezébe ragadta ezt az ő gazdasági létérdekét oly közelről érintő borkérdést. Méltóztassék csak tekintetbe venni, hogy mennyire megmozdultak Olaszországban a közvélemény, a sajtó, a politikai körök, és talán helyesen jelképezem, a mikor azt mondom, hogy maga az olasz külügyminiszter is, mintegy külsőleg akarván jelképezni az olasz közvélemény állásfoglalását, a mikor a mi külügyminiszterünkkel abban a kies, szép öbölben, Abbáziában találkozott, szükségesnek látta, hogy hadihajón jelenjék meg, mintegy jelképezni akarván, hogy itt sokkal erősebb szempontok és fontosabb érdekek azok, a melyek őt erre az utazásra, tanácskozásra és értekezésre ráutalták. Mindez azonban, akár hadihajón jött, akár sokkal csendesebben és üdvlövések nélkül történt volna az ő megjelenése, azt hiszem, a magyar kormányt nem fogja befolyásolni, nem is befolyásolhatja, és talán szabad nekem már most is a maga helyes eredetére redukálnom azon híreket, a melyekkel mindennap találkozunk. A sajtó ugyanis napról-napra azt hireszteli, hogy a magyar kormány hol ebben az irányban, hol abban az irányban engedett. Bizonyára méltóztatnak tudni, hogy legutoljára azzal a hirrel állottunk szemben, hogy a felvetett kontingentálási kísérlet vagy inkább kisértet tovább is kisért, mert a lapok legutóbbi hírei szerint a t. magyar kormány állítólag mégis csak beleegyezett volna, hogy talán 100 ezer hektoliter bor olyan vámmal, a mely nem képez kellő védelmet a magyar borra, behozassák. Én ugyan nagyon jól érzem és tudom azt, hogy Olaszországgal szemben és ezzel az olasz borkérdéssel szemben a legerősebb védvárunkat a nemzetközi gazdasági szövetkezéseknek lényege képezi, mert hiszen arról, hogy a monarchia kizárólag csak olasz boroknak adjon kedvezményt, arról én szerintem szó sem lehet, nem lehet szó azonban nemcsak a legtöbb kedvezményt élvező államok szempontjából és ezen legtöbb kedvezményezési elvnél fogva, de nem lehet szó azért sem, mert én azt hiszem, hogy ez a nemzetközi gazdasági szövetkezéseknek egyéb területén nagy nehézségeket okozna a kormánynak. De védvárát képezi a mi érdekeinknek az is, hogy én nein tudom elképzelni, hogy ha még szó volna is arról, hogy az olasz bor külön kedvezményben részesüljön, hogy képes legyen az olasz kormány akármilyen, talán kémikailag vagy bor végy észetileg megállapítandó módon szorosan meghatározni azt az ismérvet, a mely szerint a megvámolásnál meg lehessen ismerni, hogy igazán olasz, nem pedig valami más országból hozott borral állunk-e szemben. Mondom, én ebben is egy erős védvárát látok és ennélfogva hiszem, hogy a t. kormány minden befolyását érvényesíteni fogja, hogy ez a kérdés a maga egészében a magyar nemzet érdekének és a, borvédelemnek meg felelőleg oldassák meg. (Elénk helyeslés a hal- és a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! Ezzel befejezni kívánom felszólalásomat, mert hiszen remélem, hogy legközelebb úgyis módunkban lesz még ehhez a. kérdéshez hozzászólni. Most csak röviden felhívom újra a t. földmivelésügyi kormánynak a figyelmét erre a kérdésre. A mi pedig a bizalmat illeti, én magam sem tartózkodom attól, hogy belássam, hogy a földmivelésügy egy kidomborodó ügye a magyar kormányzatnak, a mely a törvényhozás és a kormányzat vállvetett munkásságát igényli és igen jól tudom azt is, hogy a költségvetési összegbe beállított összegnek elköltése indokolt és azt legvitálisabb érdekeink követelik. A t. miniszter urnak már legközelebb e vita során módjában lesz minket, a mint azt Kaas Ivor t. képviselőtársam is kifejezte, tervei felől felvilágosítani és aggályainkat eloszlatni. Én majd a t. miniszter ur ezen nyilatkozata szerint fogom latba vetni szavazatomat. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feliratkozva; ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az ülést öt perezre felfüggesztem.