Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-476

44 476. országos ülés 1904 Julius 29-én, pénteken. Ebben a memorandumban vagy határozatban erre vonatkozólag ez áll (olvassa): »Az állami telepítési műveletek országszerte nagyobb mérvben meginditandók és a telepítési czélokra szolgáló birtokokból középbirtokos telepek is létesítendők. Egyidejűleg megalkotandók azok a törvényes intézkedések, a melyek az újonnan alapítandó telepes birtokok fenmaradását biztosítják. « Nagyon helyesen okoskodik ez a határozat. A telepítés ügyében épen az volt a hibája az eddigi kísérleteknek, hogy megtették egy vagy más okból, hogy megvettek egy nagyobb birtokot, azt felosztották, vagy az állami birtokokon telepeket létesítettek, de nem biztosították magát a telepet, hanem egy idő múlva, ha nem ment a dolog, maga az állam, a kincstár dobta ki saját gyermekeit, mert agyonexekválta őket. Itt tehát igazán a konzervatív politikának leghumánusabb, legnemzetibb követelése foglaltatik a telepítés azon módjában, a melyet Nyitra vármegye ajánl. És hogy tovább megy Nyitra vármegye felfogásában, erre vonatkozólag idézem a következő részt, a melyben azt mondja (olvassa) : »A földbirtok elaprózásának megakadályozása végett törvényesen állapíttassák meg a feloszthatatlan birtokminimum.« Erre azt mondja a t. földmivelésügyi miniszter ur, hogy ez nem az ő feladata, az agráriusok is azt mondják, hogy bagyjuk ezt most, majd gondoskodik erről más. Kicsoda ? Talán az igazságügyminiszter? Ha a birtokminimumnak annyiszor hangoztatott, annyiszor felemiitett követelését mindig másra toljuk, akkor a birtokminimum megállapítása sohasem jön létre és a teljesen gazdaságellenes, észszerűtlen elaprózás megakadályozása sem lesz meg. Az az agráriusok által sokszor hangoztatott czél, hogy a középbirtokos hitbizománjok — és itt nem annjira a személyekről, mint inkább a birtoktestek lekötéséről szólok — és a parasztbirtok-minimumnak megkötése, ugy nemzeti. mint gazdasági szempontból szükséges, mert fekvésüknél fogva ezek egyébre nem alkalmasak. Égy ilyen törvénynek meghozatala, azt hiszem, nemzeti és agrárius politikánknak egyaránt megfelelő volna. Ez azonban csak ugy volna lehetséges, ha olyan többségünk volna, a mely akarni tud. Nyitra vármegye közigazgatási bizottságának, a mely nem néppárti, mert ott csak a nép néppárti, ezen határozata azt mondja (olvassa): »A kisexisztencziák megélhetésének megkönnyítése czéljából az adómentes létminimum kérdése sürgősen megoldandó.« Sürgősen ? Hány esztendeje sürgeti ezt már ez a párt, minden esztendőben sürgettük öt-hat év óta. Hát önök nem tartják sürgősnek, a mit Nyitra vármegye annak mond, hogy a létminimum kérdése megoldassák ? Nem hallok ellenvetést, nem hallok senkit, a ki azt mondaná, hogy az ilyen adóminimum nem kell. Lehet, hogy talán csak a pénzügyminiszter urnak nem kell, a ki, mert most nincs jelen, nem is nyilatkozhatik, de azok közül, a kik itt vannak, mondja meg valaki, hogy nem kell-e a létminimum és én azt kérdezem, hány évtizede múlt el annak, hogy ezt a létminimumot kérjük, sürgetjük, instáljuk és mégis soha semmi nem történik ennek érdekében? Ezt itt hozom fel a földmivelésügyi tárczánál, bár tudom, hogy nem tartozik ide, tudom, hogy a pénzügyminisztériumhoz tartozik, de azt is tudom, hogy ilyen kérdés soha sem oldatik meg a nemzetek és országok érdekében, ha a földmivelésügyi minisztérium nem vezet győzelmes hadjáratot a pénzügyminisztérium ellen. Beszélhetnék még a szövetkezetekről is, mert ez is egy témája az agrárius progrummnak. Hiszen ha valamivel dicsekedhetnek az agráriusok, ha valamiben nagy érdemük van, a mit mindenki elismer és hálával fogad, az a szövetkezeti kérdésnek Magyarországon felállítása, megvalósítása. Verseny fejlődött ki, hogy ez a szövetkezés államilag történjék-e, mint a szabadelvű párt kívánja, vagy társadalmilag függetlenül, a mint a Hangya cselekedett gr. Károlyi Sándor örök érdemeképen, vagy térténjék keresztény szocziális alapon, mint a hogy azt gróf Zichy Aladár kezeli. Nem kutatom az árnyalatokat. Én minden szövetkezetet, a mely a kis erőket összegyűjti, hogy nagy erőkké legyenek, a mely akár az értékesítésnél, akár a fogyasztásnál megvalósítja azt, hogy megszabadítsák a népet azoktól, a kik közvetítéssel, vagy egyébként a népnek áruit olcsón szedik, drágán adják, mondom, mindezeket a szövetkezeteket én csak legmelegebb rokonszenvvel kisérem. (Elénk helyeslés a baloldalon.) És azt hiszem, hogy ebben a tekintetben a földmivelésügyi minisztérium van hivatva, hogy megvédje a szövetkezeteket azokkal az alattomos és nyilt támadásokkal szemben, a melyek az agrárius intencziókat bizonyos merkantilista jogosusulatlan, — mert vannak jogos merkantilista érdekek is, — mondom, bizonyos jogosulatlan merkantilista érdekek szempontjából érik. Mert ha a földmivelésügyi minisztérium elejti akár politikából, akár gyengeségből a szövetkezeteket, akkor ezek sorsa itt Magyarországon meg van pecsételve. Hogy pedig a szövetkezetek menynyire belementek már a nép köztudatába, mennyire tudja már a nép, hogy a szövetkezet az ő mentsvára, arra nézve Nyitra vármegyére, a liberális Nyitra vármegyére hivatkozom, a melynek közgyűlésén csakugyan nem űznek néppárti felekezeti politikát, mert ha van ott felekezeti politika, az semmi esetre sem néppárti. (Derültség a baloldalon.) Ez a nyitravármegyei határozat akként szól, hogy az emiitett veszélyeztetett területeken, a mint már mondtam, »oly fogyasztási és hitelszövetkezetek, melyekről kiderül, hogy nemzetiségi politikában is dolgoznak, csak ugy legyenek továbbá is engedélyezve, ha a Hangya vagy a hitelszövetkezetek kötelékébe lépnek és bizonyos kontrolnak