Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-476

í76. országos ülés 190h- Julius 29-én, pénteken. 13 magot kapnak, mert rendszerint csak három magot nyernek. E földeken az a szegény nép meg nem élhetvén, vájjon mit csinál? Az egyik, Csávói nevű községben 1300 lélek lakik. Én arról értesültem, hogy ezek közül hatszázan vannak távol. Eltávoznak májusban és visszajönnek őszszel. Arra a kérdésemre, hogy mennyit keresnek, azt feleltek, hogy 70—120 forintot hoznak magukkal. Ezek az adatok természetesen nem mindenütt egyformák és én ezt a községet csak példa gyanánt hoztam fel, de én több községben tanulmányoztam a viszonyokat és meggyőződtem arról, hogy csekély különbséggel az egyik község helyzete olyan nyomorait, mint a másiké. Tudjuk, hogy a t. miniszter ur százával, sőt ezrével hozatja le a munkásokat a Felföldről, és leviteti őket Mezőhegyesre, az Alföldre, a hol aztán szétosztják a munkásokat, és a mi által rajtuk is, de az Alföld munkáshiányán is segitenek. Nagyon természetes, hogy ezért én is, és mindannyian köszönettel tartozunk a t. kormánynak, a mely gazdasági téren ilyen humánus működést fejt ki. De mindennek daczára a nyomor odafönn mégis csak szörnyű nagy, mert a föld nem terem, és az a szegény felvidéki ember arra van utalva, hogy családja munkaképes tagjaival, az asszonyokkal, leányokkal együtt otthagyja a falut, s magában a faluban nem marad más, mint egynéhány tehetősebb gazda, a ki munkaerejét a saját földje érdekében értékesítheti, továbbá a tehetetlen öregek és gyermekek. Az öregebbje kapálni jár a földecskére, az asszonyok a marhát gondozzák, a gyermekek a libát legeltetik és türelmesen várják, mikor jő össze a család ismét, egy félesztendei távollét után, és akkor azután a télen át, bezárva, behavazva abba a kis faluba, feleszik csekély keresetüket. Ez igy megy évről-évre mindig. Egy másik módja megélhetésüknek a házalás ; kocsin vagy gyalog szanaszét mennek a külföldre, Ausztriába és idehaza is, és ilyen nomád módon kénytelenek megkeresni csekély élelmüket. Itt a házi ipar meghonosításának, tanításának igazán nagy szocziális és gazdasági fontossága és tere volna. Azt hiszem, nem veheti rossz néven a t. miniszter ur, hogy ezekre a körülményekre felhívom szives figyelmét. Itt a humanizmus által előirt gazdasági feladatok várnak megoldásra. Terem azokon a vidékeken fa elég; ezenkívül bőven áll agyag is rendelkezésre. Ott volna tovább a szövészet és sok más eszköz, a melyeket felsorolnom felesleges. Azt hiszem, hogy Nyitra vármegye tisztviselői karát senki sem vádolhatja ellenzékiséggel ós ime, itt van kezemben Nyitra vármegye törvényhatósági bizottságának 1904. május hó 30-án tartott rendes közgyűlésén hozott azon határozat, a mely ecseteli az ottani gazdasági viszonyokat és a melyet, ugy hiszem, nemcsak nekem, hanem Szulyovszky képviselő urnak és a többi kormánypárti képviselő uraknak is megküldték, hogy alkalomadtán, mikor a budget napirendre kerül, terjeszszék elő azokat a kéréseket, a melyek a nép érdekében vannak, mert a népképviselők kötelessége, hogy a panaszokat és kívánságokat előadják. Itt látom a törvényhatóságnak helybenhagyott munkálatát. Ebben találom a többek között azt, hogy a veszélyeztetett területeken, értem azokat a területeket, a hol a pánszlávizmus, szocziálizmus dúlja és rontja a mi népünket, miket kellene tenni. Ilyen területeken a birtokvásárlás idegen állampolgároknak egyáltalában ne engedtessék meg; (Helyeslés.) belföldieknek csak akkor, ha rájuk nézve magyar szempontból bizonyos garancziák meg vannak. Mit tesz ez gyakorlatilag? A ki Nyitrán vagy Trencsénben, vagy általában a Felföldön járt, annak fel fog az tűnni, hogy nem elszigetelt eset az, a mi most a mentelmi bizottság előtt van a Veszter-űgy a Nősz féle panasz folytán, hogy t. i. idegenek vásárolnak magyar földet. A magyar földbirtok az egész területen vagy már mind eladatott vagy eladó. Alig van még egy-egy nagyobb birtokos, a ki szilárdan állana és a ki biztos abban, hogy birtokát, a mely őseitől századokon keresztül az ősiség folytán rá származott, gyermekeinek, vagy mondjuk, unokáinak átadhassa, mert ezek a birtokok mind el vannak adósodva, mind meg vannak terhelve. A mint most Eudnón jártam, ott van a rudnai uradalom. Rudnay Sándor képviselő ur nagyon jól tudja, hogy ez az uradalom több ezer hold erdő és sok száz hold szántóföldből áll. Az erdők itt le vannak tarolva, a szántóföldek el vannak romolva, a rétek nincsenek rendesen kezelve, az épületek, paloták omladoznak. Tehát ez a birtok eladó és minthogy eladó, és a vadászok nemcsak a Szepességben járnak, épen akkor járt ott egy herczeg Liechtenstein, hogy megvegye azt a birtokot 130.000 frt potom árban. Példaképen hoztam ezt csak fel. Nem akarom azt indítványozni, hogy az állam vegye azt meg 130.000 írtért; pedig hat községnek és nem tudom, hány ezer lakosnak egész jövőjét biztosithatná azzal, ha azokat a földeket, legelőket olyan módon, mint ahogy tette Máramarosban. a Székelyföldön és egyéb helyen, telepítésre, marhatenyésztésre stb.-re kisebb részletekben eladná, vagy nagyobb komplexumokban községi területekké változtatná át, ha lekötné, gazdasági felügyelet alá venné azokat az erdőket stb. Ezt megint csak példaképen hoztam fel, nem pedig indítvány képen, mert különben túlhágnám azon kereteket, a melyekben egy budget-beszédben egy képviselőnek mozognia szabad. Még csak azt a telepítési politikát említem meg, a mely az eladósodott birtokokat az állam közvetítésével, esetleg beavatkozásával direkte vagy indirekté, a községek lakosságának megszerezné. Ez meggátolná az Amerikába való kivándorlást, ez a népnek foglalkozást adna odahaza. Ez volna az a politika, a mely hazafias lenne és meggátolná I a pánszlávizmust. 6*