Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-476

40 476. országos ülés Í90í Julius 29-én, pénteken, raktárba a borokat és ha azok itt bent lesznek a közraktárban, kap hitelt. T- ház! Méltóztassanak belátni, hogy micsoda szomorú viszonyok vannak ma a bortermelők között a hitel tekintetében. És e tekintetben ez a szövetkezet egy nagy gondolatot vett be az alapszabálytervezetbe. Folytonosan hangoztatjuk a parlamentben, hogy, a mint Francziaor szagban van, nálunk is lehessen az ingókra, igy a borra is hitelt kapni. Ez az úgynevezett warrant-jog. Prancziaországban ez az intézmény már bevált, s tör fény hozásilag is rendezve van. Elmegy az illető a biróhoz, ott előjegyzik az elsőséget és hitelt kap a pinczéjében lévő borára. Sajnos, ez Magyarországon nincs igy ós ennek hiányát is érzik. Erre való tekintettel a következő pontot vettük be az alapszabálytervezetbe (olvassa): »Az igazgatóság a szövetkezeti tagoknak be nem küldött boraira is előlegeket közvetít,« Ez igen üdvös dolog, t. ház. Majd a gyakorlat fogja megmutatni, hogy e rendelkezés minő sikereket eredményez. Ez által lehetővé válik a hitel kérdésének olyképeni megoldása, hogy a tagok nemcsak beküldött boraikra, melyek itt a közös pinczében kezeltetnek, kapjanak hitelt, hanem azon boraikra is, melyeket nem küldenek be, hanem ott a vidéken pinczéjükben kezelnek. Ez nagyon üdvös intézkedés lesz. Haszna kiszámíthatatlan és a gazdáknak nagyon javára fog szolgálni. Azért én a magam részéről üdvözlöm a miniszter urat, hogy ő ezen szervezet létesítésébe belefogott. Hiszen már régen vajúdik ez a kérdés, huzzákhalasztják és folytonosan elodázzák. Már a pozsonyi borászati kongresszuson mint biztos dolgot hangoztatták és bizony máig sem létesítették. Ha a miniszter ur ezt erős kézzel meg akarja valósítani, ezzel csak a borgazdaság, a szőlőtermelés érdekében cselekszik és azért én a magam részéről pártfogolom és támogatom e tekintetbeni intézkedéseit. Van azután még egy harmadik kérdése is a bor értékesítésnek. Bocsánatot kérek, ha talán huzamosabban foglalkozom e kérdésekkel, de hát a borászok vérébe vágó kérdések ezek, s igy kötelességem velük foglalkozni. A harmadik kérdés a bor értékesítésénél a vámkérdés. Sokat beszéltünk erről és még sokat fogunk róla beszélni. Hiszen Magyarország közvéleménye megszólalt és nincsen ember, a ki ne helytelenítené az olasz boroknak az országba való beözönlését. Valamennyien egy értelemben azt kivánjuk, hogy ez a nagy csapás Magyarországról elhárittassék. Mert valóban a legnagyobb abszurdum, egy neme az öngyilkosságnak, hogy a mikor nekünk finom, értékes boraink vannak, megengedjük az olcsó bort alacsony vám mellett beözönleni, hogy borainkat tönkretegye. A kinek ez a helyeslésével találkozik, annak csakugyan nincsen szive és érzéke a közgazdasági viszonyok iránt. Ha viszont mi viszszük ki borainkat külföldre, magas vámokat kell fizetni. A Tokaj-Hegyaljának egyik nagy piacza Oroszország. Ha jól tudom, egy métermázsa bornak Oroszországba a vámja 232 korona 60 fillér. Ellenben a magunk terményeit nem tudjuk megvédeni. Csinálunk szerződéseket, de ezekben soha sincsen kidomborítva a magyar érdek hanem zsoldos hadak mintájára, mindig idegen érdekek szolgálatában köttetnek meg a szerződéseink. Csak még egy körülményt vagyok bátor felemlíteni, t. ház. Itt van a műbortörvény. Nekünk a főpiaczunk Ausztria. Ha jól emlékszem, a statisztika szerint körülbelül 700.000 métermázsa bor megy Ausztriába. Nem tudom egészen pontosan, de ugy emlékszem, szóval: Ausztria legnagyobb fogyasztási piaczunk". És mi oda adjuk a jó bort, azt oda kiviszszük, ők meg össze-vissza keverik borainkat és elrontják. Pedig még boldogult Baross Grábor idejében kormányunk ígéretet tett, hogy Ausztriában is megalkotják a műbortörvényt és hogy Ausztriában is a viszonosság alapján meg fog védetni a magyar érdek ugy, a mint mi megvédelmezzük Ausztria iparának érdekeit, És daczára ennek, még ma sem vagyunk képesek e kérdést megoldani. Ma sincsen meg ott a műbortörvény; mi milliókat és milliókat adózunk Ausztria iparának és ezzel szemben még csak azt sem vagyunk képesek kieszközölni, hogy Ausztriában a viszonosság és a paritás respektáltassék. Ne méltóztassék tehát csodálkozni azon, ha a magyar ember szive ilyen esetekben elkeseredik és ha ugy a képviselőház, mint a nép idővel egy akczióba fog menni és nem fogja megengedni, hogy érdekei lábbal tiportassanak. A magyar nemzetnek egyik főtörekvése és kötelessége, hogy e hazában megmaradjon. De ha azt segítjük elő, hogy innen kivándoroljon és kenyerét veszítse, az ilyen politikát nem fogja soha senki, még a kormánynak többsége sem támogatni. Én hiszem, hogy a miniszter úrban megvan a jóakarat, hogy ezen bajokat szanálja és azért kérem is, hogy e kérdésben a talpán legyen és ne engedje, hogy a magyar érdekek megsemmisíttessenek. (Helyeslés balfelöl) Habár egy kissé hosszabbra nyúlt felszólalásom, t. ház, azt hiszem, csak kötelességemet teljesítettem, a midőn ezeket itt részletesen előadtam és azt hiszem, hogy ha a magyar nemzetet meg akarjuk tartani, ha a magyar nemzetet meg akarjuk védeni, nekünk e kérdések előtt nem szabad szemet hunynunk, hanem egyesült erővel, szívvel lélekkel azon kell lennünk, hogy ezek a kérdések a magyar érdekek szempontjából mielőbb a lehető legjobban megoldassanak. Ezt vagyok bátor a ház szíves figyelmébe ajánlani. (Elérik helyeslés balfelöl. A szónokot többen üdvözlik.) Sturman György jegyző: Báró Kaas Ivor! B. Kaas Ivor: Száraz ágon hallgató ajakkal mért búsultok, kedves agrárok? (Derültség balfelöl.) Olvastam sokszor a Köztelek memo-