Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-476

Í76. országos ülés 190b Julius 29-én, pénteken. 11 randu inait, benne az agráriusoknak 11 vagy 15 pontban összefoglalt követeléseit, hallottam azok gyűléseit, láttam különböző akczióit. De sem a költségvetés általános tárgyalásakor, sem most a földmivelésügyi tárczánál az agráriusok soraiból egyetlen kívánság, követelés vagy fejtegetés sem hallatszott. Én azokat a kérdéseket, a melyek az egész agrármozgalomnak alapját képezték, csak röviden akarom érinteni, Ezek közt első volt a védelem kérdése. A védelem kérdéséről egy pontban, t. i. a borra nézve, előttem szólott t. képviselőtársam igen alapos fejtegetést tett, a melyből csak az hiányzott, hogy az agráriusok memorandumukban 60 arany korona védelmet követeltek a magyar hor részére, A minisztérium részéről sem tétetett igéret, hogy a borvédelem kisebb vagy nagyobb lesz-e, de semmiképen sem foglaltak állást arra nézve, hogy kielégítő védelem fixiroztassék. Mert épen a bornál vagyunk, csak érinteni akarom, hogy itt van szeptemberben az uj olasz szüret és nem tudjuk azt, vájjon nem fog e ujabb halasztás adatni annak a tárgyalásnak, a mely az olasz borok beözönlésétmég egy további esztendeig biztosítja. Ilyen tehát ez a védelem. De kérdem, vájjon micsoda védelmi politika az, a mely a Németországgal való állatforgalmunkat oly nagyon károsan befolyásolja? Ebben a szomorú esztendőben nagyon ínséges állapotaink vannak és halljuk, hogy Triesztből amerikai és nem tudom még milyen tengeri búza jön a piaczra, mert a magas árak lehetővé teszik a külföldi gabona beözönlését. A drágaság miatt ez talán humanicze indokolható, de hogy azt a kis kiviteli eredményt, — a mely ma még Magyarország rendelkezésére áll és a melyet a földmivelésügyi miniszter 7 millió mm.ban irányzott elő, bár nem tudjuk, mennyi lesz — meg tudjuk védelmezni a behozatal ellen, erről a t, agráriusok nem gondolkoznak, nem émk azt a nyomást, a mely ebből hazánkra károsan visszaháramlik. így vagyunk az agráriusok követeléseinek egy másik pontjával is, a melyet annyiszor hallottunk emlegetni, hogy t. i. nem szabad tovább tűrni a papiros-buza visszaéléseit. íme épen most tessék oda nézni arra a börzére ! Ha az utolsó hetekben megfigyeljük a börzének árhullámzásait, megfigyeljük a gabonatőzsde spekuláczióit, minden agrárius, a ki itt van, sőt a nem agráriusok is a lapokból, árjegyzékekből meggyőződhetnek a fedezetlen határidőüzlet itteni árhullámzásairól, spekuláczióiról és mesterséges árcsinálásairól. S mikor ezeket tapasztaljuk épen most, ezen Ínséges napokban, a mélyen t. agráriusok hallgatnak, mintha ők volnának Kuropatkin serege. (Élénk derültség balfelöl.) Az agráriusok politikájában nagyon lényeges pont a belterjes gazdálkodás. Bizonyos, hogy Magyarországnak dúsgazdag talaja alkalmatos arra, hogy a legnagyobb népességet eltartsa és alapjául szolgáljon ugy az ipar, mint a kereskeKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXVII. KÖTET. delem fejlődésének. Nincs Pranoziaország kivételével Európában állam, a melynek földje olyan dúsgazdag termést ad, mint a mienk, nincs állam, a melyben, mondhatni, igazán a föld tartja a népet, mert, sajnos, ez a magyar nép, bármennyire dolgos is, de a földmivelós intenzivitásával sem tudja fentartani az államot, sem nem képes fejleszteni a maga társadalmi intézményeit, Régen, nagyon régen okoskodnak már az agráriusok akként, hogy a mi földmivelésünknek nyugati mintára sokkal intenzivebben kell fejlődnie, s ha majd egykor nagyobb hozama lesz, az állam is gazdagabb lesz, s a terhet jobban birja el. Ennek összes következményeit elősorolnom felesleges. De ezen intenzivebb kifejlesztésnek módját kell ejteni, ez kormányzati politikának kell, hogy tárgya legyen. Kifejtették itt, hogy mezőgazdasági tanítással kell — Marjay Péter mondotta — a földmivelést elősegíteni. Kétségen kívül. De ez nem elég; nem elég, hogy valaki tudja azt, hogyan kellene a földet mivelni, hanem meg kell adni a módját annak, hogy a föld behozza az intenzivebb gazdálkodásnak kamatait, jövedelmeit. Ha mi annak a földnek nem adjuk meg azokat a feltételeket, a melyek mellett az a befektetett tőkéknek, a rája fordított munkának gyümölcsét busásan meghozza, akkor az a nép nem fogja utánozni azokat a nagyobb gazdákat, a kik megkisérlik a belterjesebb gazdálkodást és azután belebuknak, hanem marad more patrio annál a kic-i váltógazdaságnál, a mely szerint a őszit felváltja a tavaszi, a tavaszit felváltja az őszi és ép ugy megmarad azután is a hármas ugarrendszer mellett, s more patrio való gazdálkodást folytat tovább. Mióta nekünk földmivelésügyi minisztereink vannak, azóta azt tapasztaljuk, és ezért nagy elismeréssel van az ország is, hogy a földmivelésügyi minisztérium minden gondját arra forditja, hogy a földművelésnek ezen és ezen ágát fejleszsze, a kereskedelmi növények meghonosításával, a kártékony madarak és rovarok irtásával, a hasznos madarak védelmével, hogy az apró detailokban, ugy az erdőnél, mint a mezőnél, a gyümölcsfatenyósztésnél, méhészetnél, selymészetnél, szóval: a mezőgazdaság minden ágában az intenzivebb mívelődést előmozdítsa. És nem sikertelenül teszi. De az alapjai ennek a mezőgazdasági politikáoak mégis hiányoznak, mert nálunk a földmivelésügyi miniszternek két nagy ellensége van: az egyiket ugy hívják, hogy pénzügyminiszter, a másikat ugy hívják, hogy kereskedelemügyi miniszter. Nem személyekről szólok, hanem a viszonyokról. A pénzügyminiszter mindig iparkodik a földmivelésügyi minisztérium budgetjét leszállítani, holott az összes költségvetések közül Magyarországon ez a legtermékenyitőbb, másrészt a kereskedelemügyi miniszter olyan politikai nehézségeket okoz minduntalan a földmivelésügyi miniszternek, hogy ez a maga terveit nem képes keresztülvinni. Hiszen e