Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-487

400 4-87. országos ülés 1904 augusztus 11-én, csütörtökön. és éri a magyar nemzet számára a kenyérkeresetnek ezt az ágát is biztosítani akarom. A mi zeneakadémiánkban magyarrá nem nevelnek, hanem minden magyart vagy kikergetnek onnan, vagy töknémetté nevelik, (Derültség halfelöl.) s a kit eddig onnan mint kiművelt zenészt kieresztettek, az mind tökéletes németté lett, ki is ment Magyarországból. Ott egy őrült, nemzetellenes, egy bolond emberektől kifundált elv uralkodik: Európa számára nevelni a magyar királyi zeneakadémiában német zenét. (Mozgás.) Ez az elv. S az a Mihajlovicli nevii ur minden csepp vérével gyűlöli azt. a mi magyar. Es ez az állapot fennáll itt 25 és nem tudom hány esztendő óta. Olyan jeleneteknek vagyunk kitéve, a milyen a hires vagy nem hires Liszt Ferenczczel törtónt, derék ember volt, de eltagadta a külföldön, hogy magyar. Itthon sem tudta megmondani magyarul, hogy magyar. A ki, a mig tehetség volt, a mig művészete tetején állt, Német- és Olaszországnak meg a külföldnek fénylett, ragyogott és ott mozdította elő a műízlést, mikor pedig már semmit sem tudott, mikor már senkinek sem kellett, (Derültség.) mikor minden társadalom kizárta kebeléből, hazahoztuk a nagy németet és tartottunk 6—8 ezer forint fizetéssel egy tökéletes idegent, a ki ép oly ellensége volt a magyarságnak, mint Mihajlovích. Ilyen a mi zenekultúránk. Kénytelen vagyok elismerésemet nyilvánítani a t. miniszterelnök ur kijelentése iránt, mely mégis némileg egy kis tájékozódást bizonyít a zenekultúra kérdésében; nem ugy, mint Berzeviczy kultuszminiszter ur, ki azt sem tudta, miről van szó, (Ellenmondások jobbfelöl.) a kinek az összes érve velem szemben az volt, hogy ő a Wagner-zenét nem tartja szükségesnek ellenem megvédelmezni. Hát a magyar kultuszminiszternek az a föladata, hogy a Wagner-zenét megvédelmezze a magyar zene ellen? Ez az az őrült tévedése az elméknek a zenekultúra terén. Hanem azért a t. miniszterelnök ur, bár felfogásában több realitás van a nemzeti zene iránt, mint miniszterének, mindamellett egyetlenegy szavával sem jelezte azt, hogy tehát a magyar zenekultúrát hogy fogja előmozdítani a zeneakadémián. (Zaj és derültség jobbfelöl.) Mu lathat ezen a t. képviselőtársam, ha élünk, adok én még majd mulatságra okot neki eleget. Mindaddig, mig a miniszterelnök ur nem gondoskodik arról, hogy legalább a magyar állam által íentartott intézetekben a magyar zenekultúrának akármi szűk tér juttattassék — mert a mit a kultuszminiszter mondott, hogy ott valami Molnár Géza nevű tanár tanítja a magyar skálát, már annyira vittük a dolgot, az ilyen kérdések mutatják, hogy a kultuszminiszter ur nem tudja, hogy miről beszéltem — mindaddig, mig erre a miniszterelnök ur megnyugtatást nem ad, ő és kabinetje a nemzeti zenekultúra ellen óriási mulasztást követnek el. A mig eltűri, hogy a magyar zeneakadémia igazgatója Toldyt, ezt a speczifikus magyar mithologiai hőst német zenébe Öltöztetve mutassa be pojáczának a világnak, a mig ilyen emberek állnak a magyar zenekultúra élén, a kikben sem zenei termelési, sem tanítási képesség nincs, hanem csak germanizáló képesség: addig ez mindig fájó pontja lesz a magyar kultúrának. Elnök: Ezzel a tanácskozás be van fejezve. Következik a határozathozatal. A kérdés az: tudomásul veszi-e a ház a miniszter válaszát, igen vagy nem ? Kérem azokat, a kik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállni. (Megtörténi};.) Többség! A ház a miniszter ur válaszát tudomásul vette. Következik a belügyminiszter ur válasza Gabányi Miklósnak az Újpesten napirenden lévő rendőri brutalitások miatt hozzá intézett interpellácziójára. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház! Gabányi Miklós 1903 január 13-án azt a kérdést intézte a belügyminiszterhez, hogy van-e tudomása az Újpesten napirenden lévő rendőri brutalitásokról s ha nincs, szándékozik-e a vizsgálatot az elősorolt adatokból kifolyólag megindítani és a bűnösöket példás szigorral megbüntetni? Indokoló beszédében a képviselő ur egyfelől jelezte azt, hogy forrongás és elégedetlenség van a rendőrségi brutalitások miatt az egész városban, majd azt mondja, hogy a karzaton vannak az újpestiek. Mikor egy közbekiáltással kérdezték, hogy hol vannak, azt mondja: »Mi van ezen nevetni való? Itt voltak szerdán is. Ma is telefonált a főjegj ző, hogy megteszem-e az interpellácziót, mert bejönnek ?« Megállapittatott, t. ház, hogy sem forrongásnak Újpesten nyoma sincs, sem a főjegyző ilyen értelemben nem telefonált a képviselő urnak. Ugy látszik, valaki felültette a képviselő urat, (Derültség.) vagy esetleg autosuggestió esetével állunk szembm. (Derültség.) A képviselő ur azután indokoló beszédében különböző konkrét ügyeket sorolt fel mint brutálitási eseteket. Talán meg méltóztatnak azzal elégedni, mert hiszen valamennyire nézve elősorolhatnám az általa felhozott vádak teljes alaptalanságát, ha megemlékezem arról, hogy a képviselő ur itt egy Békefi nevű hírlapíróra hivatkozik, a ki azután az interpellácziót követő napon levelet, intézett Kolozsváry Gyula rendőrkapitányhoz, az újpesti rendőrség vezetőjéhez, a mely levelében beismeri, hogy Gabányi Miklós képviselő urnak ő adta az impulzust a felszólalásra, de egyszersmind kijelenti, hogy itt tévedésről van szó. Gabányi ugyanis egy régebbi röpirat egyik állítását jóhiszeműen Kolozsváry ellen fordította, mert nem tudta, hogy a vezetés most Kolozsváry kezében van. A levél tovább igy hangzik (olvassa): »Lehet, hogy Nagyságod korrekt és tapintatos működésének tudatában nem helyez súlyt az ilyen jellegű félreértésekre, azonban a fentebb írottaknak kijelentésével nem annyira