Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-487

Í598 4-87. országos ülés 1904 augusztus 11-én, csütörtökön. bével mindenesetre komolyan szándékozom foglal­kozni.^ (Helyeslés a jobboldalon.) Ötödik kérdés (olvassa): »Hajlandó-e addig is utasítani a főispánokat, hogy első feladatuk­nak a közszabadság, a jogegyenlőség és jog­biztonság megóvását tekintsék és a közhatalom­nak kisebbségek általi monopolizálását megaka­dályozni igyekezzenek ?« Ebben az irányban nem szándékozom a főispánokat utasítani, minthogy ilyen utasításokra abszolúte szükség nincs, ós mert az összes főispánok tudatával birnak annak, hogy ők vármegyéikben a közs^abadságnak, jog­egyenlőségnek és közbiztonságnak őrei is kell hogy legyenek. Arra pedig, hogy a főispánokat uta­sítsam, hogy ők a közhatalomnak kisebbségek általi monopolizálását igyekezzenek megakadá­lyozni, annyival kevésbbé van szükség, mert mindenki tudja rólam, hogy szerény törekvéseim­nek is egyik gerinczét épen az képezi, hogy a közhatalomnak kisebbségek által való monopoli­zálását megakadályozni igyekezzem. (Elénk he­lyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur nem lévén jelen, következik a határozathozatal. A kérdés az: hogy tudomásul veszi-e a ház a bel­ügyminiszter urnak Nősz Gyula képviselő ur interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Következik a belügyminiszter ur válasza Rákosi Viktor képviselő urnak az Operában előadott Wagner-cziklus tárgyában hozzá inté­zett interpellácziójára. Gr. Tisza István miniszterelnök: Rákosi Viktor képviselő ur 1903. június 6 án a követ­kező interpellácziót intézte a belügyminiszterhez (olvassa): »1. Mi a-czélja és értelme a magyar királyi Operában a Wagner cziklusnak ? 2. Haj­landó-e a miniszter ur az aggasztó mérveket öltő operai idegenforgalom ellen intézkedéseket tenni? 3. Hajlandó-e intézkedni, hagy idővel odajusson az Opera, hogy ott egynyelvű, vagyis magyar előadások legyenek, és drágán fizetett tagok magyarul énekeljenek ?« A mi az első kérdést illeti, a Wagner­cziklus már régen eltelt; de én azt tartom, hogy a budapesti Operának a zene minden válfajából valóban elsőrendű műveket a mű­vekhez méltóan és kellő belterjességgel s kellő terjedelemmel is kell előadatnia. Ez az a tö rekvés, a melyre minden Opera, a mely valóban elsőrendű zenei műintézet akar lenni, törekedni fog. Hogy a képviselő urnak példát hozzak fel, gondolom, most két esztendeje rendezett a párisi Opera egy nagyobbszabásu Wagner­cziklust. Ha valahol, Francziaországban, Paris­ban lehetett volna feltenni azt, hogy ez a kísérlet balul üt ki. Polónyi Géza: Kifütyülték ! Gr. Tisza István miniszterelnök: A helyett pedig valódi Wagner-láz tört ki Parisban és a franczia közvéleményt egy csapással meghódí­totta a Wagner-zene. Eötvös Károly: Ott nem germanizál az a Wagner zene! Nálunk igen! Azért kell magyar zene művelése! Gr. Tisza István miniszterelnök: A magyar zenét nekem nem szükséges, hogy a t. képviselő ur ajánlja, mert azt szeretem és kultiválom eléggé. Polónyi Géza: De nem a zeneakadémiában! Pedig ott kellene! Gr. Tisza István miniszterelnök: Engedjen meg a képviselő ur, egészen más dolog ez. A magyar zenének igazi örökbecsű és igazán uni­kumot képező kincsei azok, a miket semmiféle akadémiában nem tanítottak, nem fognak tani­tani és nem is taníthatnak, mert az a magyar nép lelkéből mint naiv népköltészet fakad. Ez az a magyar zene, a melyet érdemes annak nevezni. Mert azt a zenét, a mely tudo­mányos zenei színvonalon áll ugyan, de azután egyes magyaros czikornyás betoldásokkal magyar zenének kereszteli el magát, azt a zenét igazán nem érdemes magyar zenének nevezni és nem érdemli meg a pártfogást. (Mozgás balfelöl. Helyeslés jobbfelöl.) A műzene nemzetközi természetű és azok a nemzeti sajátságok, a melyek még mintegy 100—150 évvel ezelőtt különböző nemzetek mű­zenéjében feltalálhatók voltak, mindjobban el­mosódnak. Ha valaki figyelemmel kiséri a zene fejlődését Olaszországban, a specziális nemzeti olasz zenének igazi hazájában, ott is látni fogja, hogy az ma már a franczia és német zenefejlő­dés hatása alatt lassankint teljesen átalakult. Rákosi Viktor: Az olasz zene azért meg­maradt olasznak, csak más a karaktere! Gr. Tisza István miniszterelnök: A műzene nemzetközi természetű és egy Operaház csak ak­kor töltheti be rendeltetését, ha bármely nem­zet fiai által termelt elsőrendű zenei műveket adat elő. A második és harmadik kérdésre nézve megjegyzem azt, hogy mindenesetre nagyon óhaj­tandónak tartom, hogy mennél kevesebb idegen művésznek kelljen az Operában vendégszerepel­nie és hogy a szerződtetett tagok az Operaház­ban magyarul adják a műveket elő. Ez oly czél, a mely felé törekedni kell, de a melynek az Opera művészi színvonalát áldozatul dobni nem szabad. (Helyeslés jobbfelöl.) Már pedig tudjuk azt, hogy Magyarországon csak egy Operaház van, tehát az egész világon csak egy elsőrendű műintézetünk van, a hol magyarul énekelnek s így nagyon sokszor igen nagy nehézségekbe üt­közik a megfelelő személyzet Összeállítása ma­gyarul énekelni tudó tagokból. Bizonyos, hogy a jövőben is elő fog for­dulni, hogy kénytelenek lesznek magyarul éne­kelni nem tudó művészeket alkalmazni, de én is azt tartom, hogy ezt csak szükség esetén és a szükség által indokolt határokon belül kell megtenni. Kérem válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl.)

Next

/
Thumbnails
Contents