Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-486

380 Utí. országos ülés 1904 hoznunk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azután, t. ház, mintha ez valami nagyértékü dolog volna! Kivitelünk Németországba és Olaszországba együtt egész kivitelünknek ll°/

0-át teszi. Már most ennek a 11%-nak az érdekében kössük le magunkat, mig Ausztriával szemben, a melyre kivitelünknek legnagyobb része esik, a kérdést hagyjuk megoldatlanul, vagyis jobban mondva megoldatlanul hagyjuk ugyan látszólag, de tényleg ezzel már lekötöttük magunkat! De az a garancziális törvény sem képzelte másképen, mint ugy, hogy a vámszövetség Ausztriával tárgyalás alá vétessék és jöjjön létre, és ha létrejön, akkor azután a megállapított autonóm vámtarifa alapján folytattassanak a tárgyalások a külállamokkal. Ez az a korlátozó rendelkezés, a mely most egyáltalában — ugy látszik — betartatni nem akar. Hát, t. ház, én ezt megengedhetetlennek tartom, mert érdekeinkkel egyáltalán ellenkezik és mert gazdaságunknak olyan lekötöttséget adna, a melyet én veszélyesnek tartok. B. Kaas Ivor: Hosszú évek sorára! B. Bánffy Dezső: Az az állítás, hogy nekünk erre föltétlenül szükségünk van, egyáltalában nem állja meg a helyét. Ausztriának a mi mezőgazdasági czikkeinkre föltétlenül szüksége van és különösen fekvésünknél fogva is kizártnak kell tekintenük azt, hogy a külön vámterület következtében azok onnét kizárhatók lennének. A kölcsönös érdekek meg fogják találni a módját annak, hogy a külön vámterület mellett is gazdasági terményeink kivitele megnyerje a lehetőséget. Aztán, t. ház, megvannak az önálló vámterületnek a maga gazdasági előnyei is. Eltekintve azoktól a fiskális vámoktól, a melyek minden körülmények közt egyformán alkalmaztatnának a tengerentúli dolgokra, kávéra, teára és hasonló czikkekre és a melyeket körülbelül 80 millió koronára kell és lehet tenni, a melyek az önálló vámterület következtében azután a magyar államot megilletnék, már most, t. ház, ha esetleg, a mit én kótségbevonok, a földmivelésscl foglalkozó állampolgárok gazdasági érdekei az első években bizonyos rövidülést szenvednének is az átmeneti korszakra való tekintettel, ebből a fiskális többletből, ebből a 80 millióból tarifakedvezmények, esetleg kiviteli ^kedvezmények nyújtásával megvan a lehetősége annak, hogy az átmeneti idő bajai enyhittessenek. Különben, t. ház, (Halljuk! Halljuk !) már maga az a vámtarifa-tervezet, a mely előttünk fekszik, de a mely még letárgyalva nincs, a melynek alapján azonban a kormány kéri a külállamokkal való tárgyalás megengedését, olyan veszedelmes tételeket tartalmaz, a melyekbe egyáltalában nem lehet belemenni. (Ugy van! Ügy van! a baloldalon.) Mert, t. ház, ha meggondoljuk, hogy az abban felvett tételek az iparvámok felemelése következtében kizárólag csak Ausztria ipari érdekeit szolgálják, mig az agrár vámok augusztus 10-én, szerdán. legtöbb esetben itt minálunk egyáltalában nem is érvényesülhetvén, semmit sem jelentenek, akkor szorosan véve nem csináltunk egyebet, mint felemeltük az ipari vámokat azért, hogy Ausztria iparát fejleszszük, Ausztria iparát megerősítsük és a közös vámterület egész vonalán ennek következtében a magyar ipar egyáltalában ne fejlődhessék, sőt a jelenlegi teljesen tönkremenjen. B. Kaas Ivor: Teljesen igaz! B. Bánffy Dezső: Mert, t. képviselőház, a mig a gazdasági vámok csak kivételesen érvényesülhetnek, talán ritkán, és akkor is, ha érvényesülnek, nem szabad megengedni, hogy érvényesüljenek, mert akkor az ország érdeke az, hogy a szorultságra való tekintettel felfüggesztessenek, addig az iparvámok állandóan nyerik a maguk érvényesülését és állandóan kihatnák arra, hogy iparunk fejlődését lehetetlenné tegyék. Különben, t. képviselőház, nem én mondom ezt, hanem szakemberekre hivatkozom megint, mert én a szakemberek tanácsára is hallgatok. Matlekovits Sándor, a volt kereskedelmi államtitkár, már a miskolczi kongresszuson elmondotta, hogy a vámok, a melyek ott terveltetnek, ma is a kelleténél sokkal magasabbak és arra, hogy emeljük az iparvámokat, nekünk egyáltalában nincsen szükségünk. De dr. Wekerle Sándor, volt miniszterelnök is január 10-én a Lloydban egy tanácskozás alkalmával az iparvámok fokozása és emelése ellen nyilatkozott, azt mondván ugyancsak, mint Matlekovits, hogy a mai vámok is túlságos magasak, az osztrák ipar eleget fejlődött ezen vámok mellett, egyáltalában nincs tehát szükség arra, hogy ezen vámok még emeltessenek. De, t. képviselőház, ezek nem döntő tényezők. Döntő tényező ma a gazdasági kérdésekben a kereskedelemügyi miniszter ur, a ki ugyancsak a Lloydban tartott tanácskozás alkalmával ugy nyilatkozott, hogy a vámok emelése csak osztrák érdek és a magyar fogyasztás minden egyes érdekével, minden egyes tételével ellentétbe jön; pl. a vasvámok emelése és a pamutipari vámok emelése csak a magyar fogyasztást terheli és drágítja, a textilnél pedig olyan az emelkedés, hogy az a magyar fogyasztás tekintetében 28 millió korona terhet jelent. Már pedig az osztrák pamut-ipar egyáltalában nem szorul védelemre, tehát annak emelésére nincs szükség. A gyapjú- és selyemszövetek vámját szintén nem szabad emelni, mert az nem szükséges Ausztriának és a mi fejlődésünket teszi majd lehetetlenné. De, t. képviselőház, tudjuk, hogy ezen szakemberek nyilatkozata mellett az összes érdekelt körök, az összes gazdasági tényezők, ipari és kereskedelmi kamarák, kereskedői szövetkezetek, a gazdák csoportosulása is mindenütt a gazdasági önállóság mellett nyilatkozott, és nyilatkozott akként, hogy veszélyesnek látja a gazdasági közösséget, azt a jövőre nézve megengedhetetlen-