Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-486
b86. országos ülés 19ük augusztus lO-én, szerdán. 379 Ezért én a gazdasági kérdések megoldására helyezem a legnagyobb súlyt, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és azt tartom, hogy mindnyájan, a kik a gazdasági önállóság kérdésében állást foglalunk, kell hogy felvegyük a leghatározottabban a harczot, félretéve minden más tekintetet. És mert ugy látom, hogy e tekintetben a kormány ezzel ellenkezőleg elsősorban nem ezen kérdést akarja megoldani, lehetetlen, hogy e tekintetben a legmesszebbmenő bizalmatlansággal ne viseltessem a kormánynyal szemben. (Élénk helyeslés balfelöl,) T. ház! Nem elég az, hogy a bécsi körök és általában az osztrákok arra a szempontra is helyezkednek, hogy a gazdasági közösségre politikai okokból is szükség van, mert a gazdasági különválás megingatja a nagyhatalmi állást. (Zaj a jobbóldalon. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Mi hasznunk van nekünk a nagyhatalmi állásból, ha nemzeti erőnk gyengül meg, s ha a megerősödött nagyhatalomban mi a gyengék vagyunk, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) s igy szorosan véve az a nagyhatalmi állás is gyenge és a mi szövetségeseink a mi meggyengülésünk folytán még a szövetségben sem találják meg a kellő biztositékot ? (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagyhatalmi szempontból is erős, gazdaságilag is fejlett nemzetre van szükség, s a mostani körülmények között gazdaságilag független és erős nemzetet külön vámterület nélkül, épen Magyarországon képzelni nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Szerintem erre a gazdasági különválásra szükségünk van azért is, hogy módját találjuk annak, hogy kifelé ne mindig a közös vámterület czimén együtt jelentkezzünk Ausztriával, hanem gazdasági önállóságunk következtében a mi nemzeti, politikai szuverén önállóságunk kifelé is érvényesüljön. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezért is szükség van erre, a gazdasági szemponttól eltekintve. A midőn 1867-ben a kiegyezési törvény létrejött és annak 8. §-a alapján a külképviseletnek, tehát a kereskedelmi képviseletnek közössége is kimondatott, akkor talán tájékozatlanságból, talán más okoknál fogva is nem gondoskodtak arról, hogy a külképviseletben gazdsági igények és érdekek képviseletére szervek is létesíttessenek. Már most a külügyi képviselet kifelé, lehet mondani, kizárólag csak politikai szempontokból és nemzetközi szempontoktól vezéreltetve, nem képes sohasem a gazdasági érdekeket ugy képviselni, a mint arra a magyar nemzetnek szüksége van. Konfliktusok állanak elő a magyar és az osztrák érdekek között; de még ezek a konfliktusok sem képeznek olyan bajt, mint az, hogy azok a szervek, a melyek a mi gazdasági érdekeinket képviselni és a magyar nemzeti szempontot érvényre juttatni vobának hivatva, egyáltalában hiányoznak. Az 1867 : XII. t.-cz. 58. §-ában kimondja, hogy Magyarországnak önállóságához, tehát a vámsorompó felállításához feltétlen joga van. De folytatólag kimondja azt is, hogy (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelöl. Elnök csenget.) ezzel a jogával az ország imminens érdekeire való tekintettel élni nem akar. Ez jogosult álláspont lehetett akkor, csak az a kérdés, hogy ma az érdekek ugyanazt tanácsolják ésparancsolják-e? Én azt tartom, hogy nem, (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Változott viszonyok ma már egész más érdekeket állítottak előtérbe s elsősorban előtérbe állították a gazdasági önállóság feltétlen szükséges voltát. (Igaz! Ugy van! a bál- és a szélsöbaloldalon.) Thaly Ferencz: Szabad kereskedelem! B. Bánffy Dezső: A szabad kereskedelmi irányzat a védvámos irányzattal szembe került. Egy példát hozok fel. (Halljuk! Halljuk!) Kicsinyesnek látszik, de méltóztassanak mérlegelni azt, hogy forgalmi eszközeink akkor alig voltak; vasutaink egyáltalában nem voltak kiépítve, és ha a gazdasági közösséget Ausztriával fenn is tartottuk, a forgalmi eszközök hiányos volta, vagy nemléte következtében az a gazdasági közösség természetesen nem hatott oly nagy mérvben. Vegyünk egy példát: a miskolczi czizmadiáknak nagy sorát, vagy más városokban ilyen kisebb iparosokat. Azok akkor a gazdasági közösség daczára még mindig maguk folytathatták a maguk kisiparát, mert nem volt meg a lehetősége annak, hogy százával, ezrével, vaggonszámra szállítsák Ausztriából, Mödliogből az árukat Miskolczra, vagy más városokba. Időközben azonban a forgalmi viszonyok fejlődése következtében ma már ezen kisipar teljesen megszűnt és mig egyfelől forgalmi eszközeink, vasutaink építése folytán közgazdasági erőket nyertünk, véletlenül egész sorát kisiparunknak ennek következtében tettük tönkre. Ha már most akkor az látszott érdekünkben állónak, hogy a közösséget megállapítsuk, ha akkor az nem volt imminens hátrányunkra, helyes volt, hogy megállapítsuk; ha ellenben ma hátrányunkra van, akkor egyebet nem határozhatunk, mint a közösség megszüntetését. A kormány álláspontja azonban egyáltalában nem a közösség megszüntetése, sőt minden erővel és minden eszközzel arra való törekvés, hogy a közösséget feltétlenül biztosítsa, biztosítsa pedig akként, hogy a meglévő garancziális törvények megkerülésével prejudikáljon a gazdasági kérdésben hozandó ezentuli határozatunknak, a mennyiben ha az 1899 : XXX. t.-cz.-ben lefektetett garancziális intézkedés daczára, vagy annak mellőzésével megkezdi a tárgyalásokat Németországgal és Olaszországgal az autonóm vámtarifa alapján, a mely még letárgyalva sincsen, olyan helyzetet teremt, a melyből a kibontakozásnak a lehetősége nincsen meg, és a melynek következtében ha akarjuk, ha nem, Ausztriával a gazdasági közösséget létre kell 48*
