Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-486

374 4öö. országos ülés 1904- augusztus 10-én, szerdán. ziós törekvéseinket, vagyis készek leszünk az illető kormányelnök urnak, a néppártnak revízió czini alatt jelzett programmpontját a leg­részletesebben kidolgozva, akár Írásban is átadni. Addig azonban, mig a t. kormányelnök ur csak ugy játszva, bogy ne mondjam: gú­nyolódva szól a revízióról, addig nagyon kérem, szíveskedjék megelégedni azon kijelentésemmel, a melyet az imént hangoztattam s a melyet most megismétlek, bogy t. i, a néppárt revízió alatt azon törekvését érti, a melynél fogva azon igyekszik, bogy kieszközölje azt, bogy mindaz, a mi az uj egybázpolitikai törvényekben és tör­vények közül a katbolikus vallás bitelveivel el­lenkezik, a törvényhozás utján batályon kivül helyeztessék. (Helyeslés a baloldalon.) Azt hiszem, bogy ez elég világos. Gr. Tisza István miniszterelnök: Nagyon! (Derültség jobbfelöl.) Molnár János: Mert hogy azután mi az, ami a mi hitelveinkkel ellenkezik? (Felkiáltá­sok a jobboldalon : Mi az ?) Gr. Tisza István miniszterelnök: Azt halljuk! Molnár János: Azt megmondották százszor; ma is megmondtam az egyik pontra nézve és meg fogom mondani a többi pontra nézve is, de hiszen úgyis hiába mondanám most, mert a t. túloldal még most is azt vitatja, bogy a pol­gári házasság nem sérti a katholikus egyház hitelveit, hanem az csak a magyarországi házas­sági jogoknak egységesítése. T. ház! Midőn ezen egybázpolitikai törvény­javaslatok törvényerőre emelkedtek, akkor a ma­gyar püspöki kar egy közös főpásztori levelet adott ki és azt a szószékről is kihirdettette ál­talunk a nép előtt. E főpásztori levélben maga a magyar püspöki kar is feljajdul; figyelmezteti a hithű keresztény katholikusokat arra, hogy mennyire sértik ezen törvények a katholikus egyház bitelveit és egyszersmind arra szólit fel minden hithű katholikust, bogy ezen törvények batályon kivül helyezésére törekedjék. Mi tehát csak legilletékesebb vezéreinket követjük, a midőn a revíziót sürgetjük. Minthogy pedig ezen revízió eszközlésére, de még csak a tárgyalások megkezdésére sem fedezek fel a t. kormányelnök úrban épen semmi hajlandóságot; továbbá, minthogy mi a t. kor­mánynak mind nemzetiségi, mind gazdasági és pénzügyi politikáját a leghatározottabban rosz­szaljuk, és végül minthogy szinte megdöbbent bennünket a miniszteri felelőségnek azon kicsiny­lése, a melyről a t. kormányelnök urnak a vám­szerződéseket illető mostani tárgyalása és a pénzügyminiszter nr által tegnapelőtt benyújtott törvényjavaslat tanúskodik: (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) mindezen okok — mondom — arra utalnak bennünket, hogy a t. kormánynyal szem­ben a legnagyobbfoku bizalmatlansággal visel­tessünk, (Helyeslés a baloldalon.) a minek követ­keztében a bizalom legeminensebb nyilvánítását, t. i. a most tárgyalás alatt lévő törvényjavasla­tot, sem csekélységem, sem azon párt, a melyhez tartozom s a melynek nevében és^ megbízásából szólottam, meg nem szavazza. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Rákosi Viktor jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. képviselőház! A szőnyegen lévő törvényjavaslatot nem szavazom meg. Nem szavazom meg azért, mert a kormányelnök és a kormány feladatának magaslatán nem áll. Nem egy nemzetnek fejeként, a mely gondolkodik, nem egy nemzetnek cselekvő akaraterejeként viselkedik, hanem ugy, mint egy tartomány né­pének a felsőbbség által kinevezett gondnoka. (Ugy van! a szélsöbälőldalon.) Magyarország a magyar nemzet állama. Az állam és a nemzet feladatai között teljes össz­hangnak kell lennie. Ezen összhangot létrehozni; ezt az összhangot teljessé tenni; az államot a nemzet feladatainak szolgálatára berendezni és ezen szolgálat teljesítésében vezetni: egy nem­zeti és állami kormány feladata. Én nem látom azt, hogy ez a kormány a magyar nemzetnek mint egésznek feladatai iránt tisztában volna és ugy tapasztalom, bogy legkevésbbé sem akarja meg­érteni azt, bogy egy kis nemzetnek itt a nagy fajok egyesülése közepette csak akkor lehetséges fenmaradnia, ha a maga létfentartásának eszkö­zeit: ugy az állami szervezetet, mint a nemzet­nek más erőkifejtéseit, pl. a műveltséget, irodal­mat, vagyoni fejlődését, gazdagodását a nemzet­nek czéltudatos és öntudatos politikája vezeti. Nekünk tudnunk kell azt, hogy a létért való küzdelemben egy kis nemzetnek a helyzete olyan, hogy csak akkor birja magát fentartani, akkor birja saját egyéniségét teljesen biztosí­tani, ha azon eszközökkel, a melyeket az ő szorgalma, munkássága és szellemi képessége létre tud hozni, teljesen szabadon rendelkezik, ha azokat okosan, czélszerüen és takarékosan csakis a nemzeti czél és a nemzeti érdek javára használja fel. A létnek az a harcza, a mely a kü­lönböző nagy állami alakulások keretében most folyamatban van, feltétlenül megköveteli minden nemzettől a legteljesebb erőkifejtést, az erőknek megfeszítését egy nemzeti politika érdekében. Tehát lehet-e Magyarországon nyugodtan bár­mely hazafinak egy pillanatig is állania és gon­dolkoznia, mikor azt látja, hogy az állami hata­lomnak vezetői mindennel törődnek, de a nem­zeti nagy politikai feladatokkal a legkevésbbé foglalkoznak? (Ugy van! balfelöl.) Hiszen az a nép fog fenmaradni a jövő számára, a mely a maga életszerveit a legnagyobb gondossággal kifejtette, a mely a maga életműködésének mi­nél több és ujabb szervet tud létesíteni. Mert a természet arra tanit meg bennünket, hogy mi­nél több és ujabb organizmus keletkezik egy testben, annál tökéletesebb lesz annak műkö­dése, annál fejlettebb és hatékonyabb annak cselekvése. Magyarország politikájának vezetésében csak akkor nyugodbatnám meg, ha azt látnám, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents