Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-486

486. országos ülés 1904 augusztus 10-én, szerdán. 371 vetés végrehajtásával a kormány megbízassák, vagyis, hogy az ország közjövedelmeinek beszedésére és a kiadások folyósítására felkatalmaztassék. így lévén a kérdés feltéve, egyszerűen szorítkoznom lehetne arra az utalásra, hogy az ellenzéken vagyunk és ebből kifolyólag tagadjuk meg a törvényjavaslatot. Mégis kérnem kell a t. képviselőházat, hogy igazán a szó legszorosabb értelmében csak néhány percznyi türelmével megajándékozni szíveskedjék, hogy ezen bizalmatlanságot néhány szóval megindokolhassam. A parlamentáris kormányforma természete szerint a mindenkori kormánynak pregnáns kifejezője a kormány feje, a miniszterelnök. A miniszterelnök politikai egyénisége, nézetei, felfogása, politikai rendszere, politikai múltja és az ebből levonható konzekvencziák adják meg a típusát annak a kormánynak, a melyről szó van. a típusát annak a politikai rendszernek, a melyet követni kell az illető kormánynak. Ha tehát én főképen és kizárólag a t. miniszterelnök ur politikai egyéniségével foglalkozom, nem teszek egyebet, mint ezen most vázolt parlamentáris elvnek hódolok és távol van tőlem minden személyeskedés, a mely nem természetem és a melytől távol lehetek annyival inkább, mert nem titkolom, hogy a t. miniszterelnök urnak sok tekintetben nagy kvalitásai iránt magam is elismeréssel adózom. A t. miniszterelnök ur már jóideje tagja a képviselőháznak. Én sokkal régebben. Hallottam a t. miniszterelnök ur első felszólalását a házban, hallottam a későbbieket is, hallottam a nagy véderővitáoál való felszólalását. Nem árulok el titkot, a mindenkori képviselőháznak minden tagja nagy érdeklődéssel és nagy figyelemmel kisérte a t. miniszterelnök urnak politikai szereplését. Csak azt konstatálhatom, hogy a t. miniszterelnök ur képviselő korában sem csinált titkot soha politikai meggyőződéséből, kivette részét mindenkor a küzdelemből; de konstatálhatom azt is, — tanúm rá a képviselőház naplója — hogy Tisza István képviselőt, a mostani miniszterelnök urat sohasem találtuk azok sorában küzdeni, kik a nemzet nagy érdekeiért és nagy eszményeiért állottak sorompóba, (Ugy van! a bal- és a szélsöbáloldalon.) hanem mindig azok között haladt, a kik meghunyászkodásnak, a kishitüségnek, sokszor a lemondásnak, de mindig a felfelé való tetszésre törekvésnek utján haladtak. (TJgy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbáloldalon.) Közjogi téren a t. miniszterelnök ur a legszélsőbb orthodoxiát képviselte, különösen az 1867 : XII. t.- cz.-kel szemben. A nemzeti követelményeket, az u. n. nemzeti apirácziókat majd lekicsinyelte, majd leszólta, majd kigúnyolta, majd mint lehetetlenséget állította oda, majd képtelenségnek igyekezett feltüntetni. Molecz Dani: Vagy pedig megvalósította. (Zaj és felkiáltások balfelöl: Melyiket?) Gulner Gyula: A midőn pedig a képviselőház függetlenségének emelése érdekében folyt itt a tanácskozás a curiai bíráskodásról és az inkompatibilitási törvényről szóló javaslatok alakjában, akkor is a t. miniszterelnök ur nem itt a házban, de ott, a hol ez első megbeszélés tárgyát képezte, ezeket a javaslatokat, a melyek a végrehajtó hatalomnak befolyását vannak hivatva csökkenteni a képviselőház függetlenségének előnyére, igyekezett vagy megakadályozni, vagy legalább is gyengíteni. (Igaz! Ugy van! balfelöl) Azután jött az obstrukezió. A t. miniszterelnök ur tagja volt az akkori kormánypártnak. Én legalább nem tudom, nem hallottam, nem is olvastam, hogy a t. miniszterelnök ur az akkori miniszterelnökkel nyilt politikai ellentétbe helyezkedett volna. Még kevésbbé hallottam és láttam, hogy e miatt a t. miniszterelnök ur, nem értvén egyet az akkori kormányelnöknek magatartásával, pártjával szakított volna, a pártból kilépett volna. Hanem egyszer csak megjelenik a t. miniszterelnök ur mint dezignált miniszterelnök és megjelenik ugy, hogy azon nagy nemzeti mozgalom lecsillapítására nem hozott egyebet magával fenyegetésnél és annál a kilátásnál, hogy előttünk áll az alkotmánynak megsértése is. Istennek hála, akkor a t. miniszterelnök urnak ezen kísérlete — most júniusban múlt esztendeje — nem sikerült, mert erre a kísérletre sem kabinetet, sem pártot magának szerezni nem tudott. Következett azután a 9-es bizottságnak működése a szabadelvű pártban. Hosszú vajúdás és tranzakcziók utján végre létrejött a megállapodás. A végén azt hallottuk, hogy azok, a kik a szabadelvű párt sorából ennek a munkálatnak keresztülvitelével meg lettek bízva, a pontozatokban megállapodtak és szolidárisak. De a mikor helyt kellett volna ezért állani, akkor a t. miniszterelnök ur a nélkül, hogy többi társaival konferált volna, e megállapodásokból kitörölt egy csomót, még pedig a leglényegesebbeket, lefelé Hezitált és újból megjelent mint dezignált miniszterelnök ezen leliczitált programmal s ekkor már ezen »vakulj magyar« programmal talált pártot és kabinetet is. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbáloldalon.) De, t. képviselőház, a ki a parlamentáris kormányforma rendszerével, annak természetével, lényegével foglalkozik és a felett gondolkozik, és a ki gondolkozik a felett is, hogy egy miniszterelnöknek mi a tulajdonképeni szerepe király és nemzet között, ki és micsoda utakon érheti el azt, hogy róla azt mondhassák, miszerint a politikai ethika törvénye alapján jogosult a miniszteretnöki szék betöltésére, az nem olyannak képzeli magának az utat, a melyen a miniszteri székbe lehet eljutni, mint a minőn a t. miniszterelnök ur odajutott. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbáloldalon.) Vájjon 47*