Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-486

370 4S6. országos ütés 190í augusztus 10-én, szerdán. keserűség, mint a minő most van. Nagy bajoknak nézünk elébe. A kormánynak kötelessége tehát a most rendelkezésére álló időt felhasználni, hogy ezen bajok lehetőleg orvosoltassanak. Ezen bajok nemcsak arra vezethetők vissza és azokat nemcsak az fokozza, hogy óriási nagy terhekkel kell megküzdeni az állampolgárnak, de fokozódtak a bajok az által is, hogy a megélhetésre, a mindennapi betevő falatra szükséges eszköz sem áll rendelkezésére a szegény embernek, ugy hogy nem nagyítom a dolgot, ha Ínséges időnek nevezem a legközelebbi telet, mely ránk el fog jönni. {Igaz! Ugy van! balfelöl.) Hiszen a gazdának nincs termése, a kereskedő boltja üres a vevőktől, az iparos műhelyében nincs kinek dolgozzon. Oly viszonyok között vagyunk, hogy ezeket szanálni okvetlenül kötelessége a kormánynak is, a társadalomnak is és mindenkinek, a ki érzékkel bir a szegény nép nyomora és szenvedése iránt, a mely most bekövetkezik. Óriási pénzt fordítottunk hadügyi kiadásokra, czivillistákra, tisztviselők fizetésének emelésére. Honnan kerül elő az a sok pénz az ilyen mostoha viszonyok között? Az embernek megáll az esze és gondolkozóba esik. Az adónemeket nem szaporították, az adókulcsot nem emelték. Valahonnan csak kellett annak a pénznek előkerülnie. Előkerült az adózó polgároknak törvényenkivüli túlságos zaklatásával és megzsarolásával, melyet a törvény elő nem ir. Hiszen csak nézzük meg a harmadosztályú kereseti adó kivetését. Vegyünk egy egyszerű iparost, a ki ezelőtt 10 esztendővel 20 frt jövedelmi adót fizetett, annak adója ma 200—300 százalékkal van felemelve. Ilyen fokozásokkal működnek az adókivető-bizottságok és pénzügyi hatóságok, a melyek illetéktelenül zsarolják meg az állampolgárokat és szedik be összegyűjtött pénzüket és mint készpénzfedezetet állították fel nekünk a megszavazott kiadásokkal szemben. Még csak egy kérdéssel akarok röviden foglalkozni s ezzel mintegy árnyékát vetem előre annak, hogy elkövetkezik a pihenés után az őszi idő, a mikor azután nemcsak nekünk, de az egész országnak súlyos és nagy kötelességei vannak az ország megvédésében a kiegyezés alkalmával. Itt, t. ház, rá akarok mutatni azon törekvésre is, melyet az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur és a miniszterelnök ur előre is fennen hirdetett. Már előre be akarják vinni a közvéleménybe azt a felfogást, hogy bennünket egyesegyedül a közös vámterület boldogít. Ebből az atyáskodó intézkedésből mi nem kérünk, nem kérhetünk. Más úttörő nemzeteket hozok fel kétségtelen bizonyítékául annak, hogy a közös vámterület alatt tönkrementek, anyagilag pusztultak, szegényedtek. E helyett a bizonyos rossz helyett legalább a bizonytalan jót próbáljuk meg, annál is inkább, mert erős remény biztat minket arra, hogy az önálló vámterület behozatalával anyagi jólétünk és az ország anyagi helyzete okvetlenül javulni és emelkedni fog. Az agrárius érdekeket is előtérbe tolják. Bocsánatot kérek, az önálló vámterület behozatala mellett is lehet szerződést kötni. Ha olyan áruink vannak, melyek nagymennyiségben termeltetvén, kivitelre szorulnak, erre vonatkozólag a szerződést okvetlenül meg kell kötni, elég méltányosan; azért, mert viszont vannak olyan áruk, melyek termelése ott, a másik oldalon bőséges, a melyek hozzánk jönnek be. Egyszóval: én már most is, ugy a magam, mint pártom részéről jelezni kívánom, hogy mi rendületlenül megállunk azon kötelesség mellett, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hogy az ország részére az önálló vámterület érvényesítését kivívjuk. Már most is egy nagy kérdés előtt állunk. Ha fejenkint veszem az igen t. képviselő urakat, én be tudom bizonyítani, hogy a képviselőház többsége az önálló vámterület mellett foglal állást. Ha megnézzük a választók előtt tett egyes nyilatkozatokat, ha megnézzük az általuk képviselt törvényhatóságoktól felérkezett feliratokat, ha megkérdezzük az általános közvéleményt, az ipartestületeket és a legközvetlenebbül érdekelt köröket: ezek mind óhajukat fejezték ki az iránt, hogy Magyarországot egyedül az önálló vámterülettel lehet anyagilag előbbre vinni és gyarapítani, és igy, minthogy ma kétségtelenül számszerint ezen képviselőházban az önálló vámterületnek van többsége, kérdem én: mi fog a jövőben történni? Vagy azok az igen t. urak fogják szavukat megmásitani és a választóknak adott ígéretüket abbahagyva itt a kormányelnök előterjesztésére szavazni, vagy pedig nincs más hátra az igen t. miniszterelnök urnak, mint a nemzetet még egyszer megkérdezni, hogy mi az álláspontja. Ez is egyik fontos indok, hogy bizalommal a kormány iránt nem viseltetünk, mert a többségnek azon tagjait, a kik egyenesen azon ígérettel jöttek ide be, hogy az önálló vámterületnek lesznek hivei és azt meg fogják szavazni, arra kényszeritik a pártfegyelem keretében és bakóiban, hogy most ellenkezőleg szavazzanak. Ez sem a parlamentarizmussal, sem azon komolysággal, melylyel a képviselő választói előtt megnyilatkozik, össze nem egyeztethető. Röviden igyekeztem előadni a magam és pártom felfogását, nem is terjeszkedem tovább, nem is küzdöm tovább a részvétlenséggel, csak egyszerűen jelentem ki, hogy mi a kormány iránt nemcsak bizalommal nem viseltetünk, de egyenesen bizalmatlansággal vagyunk iránta és ennélfogva a beterjesztett törvényjavaslatot sem általánosságban, sem részleteiben el nem fogadjuk. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Rákosi Viktor jegyző: Gulner Gyula! Gulner Gyula: T. képviselőház! Kétséget nem szenved, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat a politikai bizalom szempontjából bírálandó el, mert hiszen tulajdonkép azt tartalmazza, hogy az immár megszavazott költség-