Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-486

Í86. országos ülés 190b megérthetjük egymást. Ebben elsősorban nagy feladata van magának a kormánynak, a hatóságoknak, a községeknek, a kik tiszteljék minden egyes állampolgár jogát, egyformán szolgáltassák ki az igazságot, bármelyik nemzetiséghez tartozzék is az illető, hogy lássa az a magyar, román, tót, hogy egyforma elbánás alá kerül mindenki, mert egyenlő jogú és egyenlő kötelességü polgára e hazának mindenki. A magyar társadalomnak is e tekintetben nagy kötelességei vannak. Itt egy jelentéktelennek látszó, de mélyen járó dologra mutatok rá. (Sálijuk! Halljuk!) A magyaroknak is, másoknak is szokása a nemzetiségeknek szemére vetni: te oláh, te tót, te räcz! Az ilyen kicsinylő mondások nem alkalmasak arra, hogy a nemzetiségeknek szeretetét irányunkban előmozdítsa és fokozza, tehát a társadalomnak is ki kell venni részét a munkából, hogy a szeretet szavával szólva hozzájuk, bennük bizalmat ébreszszünk, hogy bennünk ne idegeneket lássanak, hanem testvéreket, velük egyenlő jogú állampolgárokat. A nemzeti nevelés és a nemzetiségi kérdésre vonatkozólag rá kell hogy mutassak egy körülményre, a melyet e házban már emiitettem. Méltóztassék csak megnézni a mai állapotokat! A magyar intelligencziának mily sok tagja tétlenkedik, nincsen semmi teendője, nézi a napot és költi a pénzt. A kevés állás és a kevés teendő mellett odáig mentek, hogy már a magyar állam szempontjából is kötelessége volna a kormánynak gondoskodni arról, hogy minden egyes legkisebb igényű és bármely nemzetiségű községbe odaállittassók a magyar államnak, a magyar hazafiságnak és a magyar törvényeknek, valamint a magyar kormánynak egy-egy őrszeme. Minden egyes kisközségben felállítanék, vagy rendszeresítenék — nem tudom hamarjában, milyen nevet adjak neki — valamely közeget, például körjegyzőt, vagy egy más magyar embert, a ki szeretettel figyelné meg a község bajait és kormány teendőket is végezne, minők az anyakönyvvezetés, az iskolák feletti felügyelet, a katonasorozásokra vonatkozó tennivalók, szolgáltatná e mellett az igazságot a kicsiny ügyekben, egyszóval: jóakaratú atyja, tanácsadója lenne annak a községnek, és hogy meg is élhessen, fokonkint helyezném jobb helyekre az illetőt és ezzel a magyar intelligencziának hatalmas fegyvert adnánk kezébe arra vonatkozólag, hogy hódítani tudjon és erejét meg tudja mutatni abban a tekintetben, hogy ebből a magyar területből tud magyar országot is csinálni. Rákosi Viktor: Ez a birtokosok feladata volna! Barabás Béla: Itt van a most előkerülő népoktatási törvény. Csodálkozom ezen a dolgon. Beszéltem tanfelügyelőkkel, főispánokkal, a kik a helyzetet ugy tüntetik fel, hogy ha a törvényjavaslat életbe lép, sokkal rosszabb lesz az állapot, mint előbb, mert először is félmunkát végezünk, de nemcsak felet, hanem azt is elKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXVIII. KÖTT4T. augusztus ití-én, szerdán. 369 rontjuk, a mi azelőtt jó volt. Nem akarok bővebben belemenni ebbe, csak arra akarok utalni, hogy a kormány mennyi időt enged a nemzetiségeknek, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzanak, a szenvedélyeket felszítsák, izgassák az embereket, és ismét olyan különös jelenségeket szolgáltassanak adatokul arra, hogy a nemzetiségek megint másfelé törekesznek és más irányt "kezdenek vallani. A nemzetiségi kérdés alapjának az emberi jogok tiszteletben tartása mellett az állami jogok erélyes érvényesítése és uralma kell hogy legyen. Ha megnézzük a nemzetiségi bankokat, a melyeknek egyedüli czélja az volna, hogy anyagi tekintetekben segítsék az arra szoruló egyéneket, azt látjuk, hogy nagy politikai feladatokat is végeznek. Persze mindig titokban. Nincs kellő felügyelet. A bankok, a részvénytársaságok alapszabályai a törvényszékhez kerülnek, a hol tisztán a kereskedelmi törvény alapján bírálják meg őket. De nem veszi észre senki az alapszabályoknak egyik legveszedelmesebb pontját, azt, hogy részvényeket átruházni csak az igazgatóság hozzájárulásával lehet. Román banktól magyar ember nem kap részvényt soha, nem kaphat, mert nem ruházzák rá. Ily körülmények közt azután az igazgatóság megtartja a korlátlan befolyást az egész pénzintézetre és az igazgatóságban lévő tagnak megvan a hatalma arra, hogy nem csak anyagilag, de erkölcsileg is befolyásolhassák és félrevezethessék a népet. Ott vannak a névfelirások. Az ember csak nézi, hogy egy-egy czégen milyen nyakatekert felírás van. A hogy valakinek a nevét kiejtik, ugy kellene azt irni. Most az anyakönyvi törvényt módosítottuk, erre vonatkozólag is kellene intézkedést tenni és nem kellene megengedni, hogy valaki máskép írja a nevét, mint a hogy az anyakönyvbe be van iktatva és a mint azt tisztességesen magyarul kiejtik. Nem akarok példákat mondani, de hiszen t. képviselőtársaim láttak elég ilyen nyakatekert felírást, a melyek szerint máskép hangzik a név, mint a hogy az illetőt hívják. Itt van továbbá a helységnevekről alkotott törvény végrehajtásának ügye. Ezt a nemzetiségek ugy fogják fel, hogy a törvény ellen felebbezhetnek a császárhoz. (Igaz! a szélsöbaloldalon.) A magyar vármegyékben, a magyar községekben végre van hajtva a törvény, de a nemzetiségi vármegyékben nem mernek hozzányúlni. így akarunk az általunk alkotott törvényeknek tiszteletet szerezni, a mikor magunk sem merjük végrehajtani, a mikor ne nyúlj hozzám dolog ez, a mikor azzal fenyeget egyik-másik izgató, hogy a császárhoz menekül és appellál, hogy az segítsen rajtuk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezek elmondása után csak röviden rá akarok mutatni arra a szomorú jelenségre, a melynek küszöbén állunk. ínséges, szomorú idők előtt vagyunk. 1863 óta nem volt olyan nagy aszály, pusztulás és 47