Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-486

Í86. országos ülés 1904- augusztus lU-én, szerdán. 367 ide és Bécs irányítja ezen kormánynak is és minden 67-es többségnek a törekvéseit. Ha nézzük, t. képviselőház, hogy a régi jó időkben miféle erkölcsi indokok, politikai tekintetek voltak azok, a melyek az 1867-iki kiegyezést létrehozták; ha nézzük Deák Ferencz szellemét és gondolkozását, a mely őt ezen törvé• nyék megalkotásához hozzásegitette: egy szomorú jelenséget kell konstatálni, azt t. i., hogy Deák szellemének örökösei elprédálták azt a tiszta, ősi eredetű, igazi felfogást, a mely az ő gondolkozásában nyilvánult akkor azért, hogy alapja legyen a nemzet jövő fejlődésének. Deák Ferencznek akkor a nemzeti keserűségek szomorú napjaiban az volt a czélja, hogy azok az osztrák karmok, a melyek a nemzet beteg testébe élesen belemerültek, lassankint, egyenkint vétessenek ki onnan, hogy igy azután a beteg test erőre kapván, levegőhöz jutván, majd saját lábára állva, önerejével tudja saját biztonságát megalkotni és saját függetlenségét keresztülvinni. Mi lett azonban az eredmény, t. képviselőház! Az eredmény az lett, hogy Magyarország a 67-es kiegyezés alapján anyagilag teljesen kizsaroltatott, erkölcsileg pedig teljesen megaláztatott. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Pedig a nemzet akkor nagy áldozatokat hozott, óriási áldozatot egy szebb jövőnek a reményében. A nemzet akkor áldozatul hozta szeretetét a szivéből, áldozatul odaadta a fegyvert a kezéből, az áldozat oltárára tette a kenyeret a szájából azon hitben és feltevésben, hogy majd ugyanazokkal, a kikért ez az áldozat meghozatott, ugyanazon alkotmányos tényezőkkel karöltve egy szebb, egy boldogabb, egy független Magyarországot fogunk teremthetni. (Igaz! JJqxj van! a szélsőbaloklalon.) Mindez, t. képviselőház, meg nem történt, hanem hosszú 37 éves kínlódásnak az eredménye az lett, hogy a kormánynak és a képviselőház többségének egyedüli czélja és törekvése az, hogy alkosson egy, a szuronyokra alapított nagyhatalmat üres külsőségekkel, üres alakiságokkal, de boldogtalan, szerencsétlen, nyomorúságba menő népekkel. (TJgy van! TJyy van! a szélsöbaloldalon.) A mi czélunk semmi egyéb, mint itt, a mi határainkon belül alkotni és megteremteni egy boldog, önálló, szabad és független Magyarországot, a melynek népei és nemzetiségei megelégedéssel élhessék napjaikat ebben a hazában. De, t. képviselőház, ez ma csak üres ábrándnak jenlentkezik. De bármennyire mutatnak is ujjal az ilyen üres ábrándoknak jelzett törekvésekre, kötelességünk itt helyünkön rendületlenül megállani, az eszmét hirdetni, az emberekben a hitet fentartaui és reményt ébreszteni, hogy eljő még az idő, a midőn törekvéseink érvényesülni fognak. Az eddigi kormányok abban az akaratban egyeztek meg egymással, hogy folytonosan az osztrákokat szolgálták és az osztrák érdekeket törekedtek kielégíteni, (Ugy van! a szélsvbaloldalon.) és az elért eredményekben különböztek egymástól. Az egyik több jogot áldozott fel, mint a másik, de egyetlenegy kormány sem áldozott fel annyi jogot, mint eddigi rövid kormányzata alatt a mai miniszterelnök. Ha a legutóbb lefolyt nagy nemzeti küzdelmeket megfigyeljük, ugy azt látjuk, hogy akkor, a midőn a nemzet egész erkölcsi ereje felzúdult és végighullámzott az országon: az igen t. miniszterterelnök ur a Hezitálok sorába állt, és azon a réven, hogy a nemzeti jogokból kevesebbel elégedett meg, megkerítette azt a hatalmat, a melyet most a nemzettel szemben egyedül Bécs javára gyakorol. Soha sem álltunk oly közel a nemzeti jogok érvényesítéséhez, mint tavaly, és ha a miniszterelnök urnak ajánlkozása czélunk elérésében meg nem akadályozott volna bennünket, akkor ma a többség is büszke önérzettel hirdethetné az egész nemzet diadalaként a magyar jogok érvényesítését. Oly erős volt a nemzeti közvélemény, hogy üres kézzel még a miniszterelnök sem jöhetett, de a mi keveset hozott, az nem volt egyéb tartalmatlan Ígéreteknél. Ily körülmények között a 67-es alapokon álló kormányok iránt általában nem lehetünk bizalommal •— sőt a mai kormánynyal szemben személyes bizalmatlansággal is kell viseltetnünk, — mert rövid kormányzatuk alatt nem törődnek a nemzet erkölcsi jogaival; azokat feladják, azokat érvényesíteni sem kifelé, sem idebenn nem képesek. A mi álláspontunk mindig az volt, t. ház, hogy Magyarországnak sem erkölcsi, sem anyagi előhaladását nem lehet a 67-es alapon előmozdítani. Ezt önök folytonosan tagadták és ezen az alapon igyekeztek tevékenységüket kifejteni. Nem kívánok itt elméleti vitatkozást előidézni, hanem egyszerűen felhívom a multat és a tapasztalatokat annak ékes és szomorú tanúbizonyságául, hogy önöknek nincs igazuk. Mondja meg a többség és a kormány, hogy a magyar állam szervezetének intézményei, törvényei, alkotásai közül melyik tökéletes? Egyetlen egy sincs ilyen. A rendszerben folytonos kapkodás volt. Ha esetleg megvolt a kormány egyes tagjaiban a jóakarat, mindjárt előállottak a financziális nehézségek, mert a pénz folytonosan a közösügyi kiadásokra, a katonákra és olyan dolgokra kellett, a melyek mindent képviselhetnek, csak a magyar államot, a magyar nemzetet és a magyar érdekeket nem. Azt az eljárást követték, hogy mindenből valamit, az egészből pedig semmit. Ez az eredmény, mint eredendő bűnre, a 67-es kiegyezésre vezetendő vissza. A nemzetnek függetlenségre való törekvését oly könnyedén feláldozni, oly közömbösen felfogni nem szabad. A áO-es évek hatalmas