Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-486

366 Í80. országos ülés WOí augusztus 10-én, szerdán. nek ilyen torlódásában a kormány politikája, az azzal összefüggő bizalomnak és bizalmatlanság­nak kérdései részletesen a legkülönbözőbb oldal­ról különféle világításban megtárgyaltattak. En­nek következtében ami parlamenti szokásainknak az a különös oldala, hogy t. i. az appropriáczió­nál, a felhatalmazásnál előforduló kérdések úgy­szólván már előzetesen a költségvetés nagy vitá­jában felemésztetnek, még fokozottabb mértékben érvényesült. A pénzügyi bizottság a maga ré­széről levonta ennek a helyzetnek következ­ményét abban, hogy tisztán a költségvetési törvényjavaslatnak a ház határozataival és a költségvetési tervezettel való összehasonlítására szorítkozott. Ezen összehasonlításban megállapítottuk azt, hogy ez a törvényjavaslat, a melyet a pénzügy­miniszter ur előterjesztett s a melyet a t. ház határozata tárgyalás és jelentéstétel végett hoz­zánk utasított, egyetlenegy pontban tér el attól a költségvetési tervezettől, a melyet a pénzügyi bizottság folyó évi Julius hó 23-án előterjesztett jelentésében a t, háznak elfogadásra ajánlott. Ez a pont pedig arra vonatkozik, hogy a t. ház folyó évi Julius 23-án tartott ülésében a képviselőháznak saját költségvetését felemelte 70.393 koronára s igy az állami költségvetésnek országgyűlési tétele ugyanezzel az összeggel emelkedett; s ennek a javaslatnak levonja követ­kezményét is annyiban, a mennyiben az állami összes kiadás főösszege, a mely eredetileg 1.190,084.621 koronában volt a költségvetésbe beállítva, most már 1,190,155.015 koronára rug. Ennek megfelelőleg a költségvetésben előre ter­vezett felesleg le fog szállni; nevezetesen, míg eredetileg 597.324 koronányi feleslegnek elő­irányzását javasoltuk, ebben a javaslatban a feles­leg 526.930 koronára csökkent. Ezenkívül a pénzügyi bizottság egyéb te­kintetben is megvizsgálta a javaslatot s a kö­vetkezőket állapította meg: Először megállapí­totta azt, hogy a javaslat összes tételei meg­felelnek a t. ház által megszavazott tételeknek. Másodszor megállapítottuk azt, hogy a javaslat­nak szövege magában foglalja mindazon intéz­kedéseket, a melyek a t. ház határozatainak végrehajtására szükségesek. Harmadszor megálla­pítottuk azt, hogy a javaslat beosztása és alakja megfelel az állami számvitelről szóló 1897.-XX. t.-czikk rendelkezéseinek. Ezek a pénzügyi bi­zottság megállapodásai. A magam részéről csak azt teszem még hozzá, hogy mivel már majdnem két esztendő óta az országnak nincs rendes költségvetése, ugy gondolom, nem egyeseknek, nem a pártok­nak s nem is elsősorban a kormánynak, hanem az országnak érdeke az, hogy minél előbb ren­des költségvetéshez jussunk, (Helyeslés a jobb­oldalon.) s mivel ezt a magam részéről még időbelileg sem akarom megakasztani, ennélfogva egyszerűen tisztelettel kérem a pénzügyi bizott­ság nevében a t. házat, hogy határozatával já­ruljon ahhoz, hogy a kormány törvényjavaslatá­ból minél előbb törvény legyen. (Elénk helyes­lés a jobboldalon.) Rákosi Viktor jegyző: Barabás Béla! i Barabás Béla: T. ház! Nagyon jól tudom, hogy, általános türelmetlenséggel kell küzdenem, midőn ezen párt részéről kötelességemet teljesí­tendő, az előterjesztett törvényjavaslathoz hozzá­szólok. Jól tudom azt is, hogy a közvélemény sem érdeklődik oly nagyon az országgyűlési tár­gyalások iránt, mert hiszen a sivár jelen na­gyon rossz jövőt jósol és inkább el vannak az emberek foglalva a jövő iránt való aggódá­sokkal. T. ház! Ha magam körül is szétnézek, eszembe jut az egyszeri katonának az esete, a kit kirendeltek azért, hogy egy ágyút őrizzen. A katona otthagyta a posztját és elment haza. Ezen sérelmes eljárása után felelőségre vonták, s ő azzal indokolta eljárását: én magam pró­báltam az ágyút eltaszítani s nem bírtam; ha két-három ember jön, elvernek, elkergetnek és elviszik az ágyút; tehát felesleges vagyok ott. Talán itt is elmondhatom azt, hogy ha az ered­ményt tekintem, akkor, ha tőlem és attól a párt­tól függne, a melynek tagja vagyok, ez a javas­lat nem szavaztatnék meg, de az a szomorú, hogy vannak ketten-hárman, sőt még többen is, a kik bennünket szépen leszavaznak, s így ta­lán nem is volna értelme annak, hogy mi itt felszólaljunk. Azonban a száraz kötelességnél sokkal több az a másik kötelesség, a mely ben­nünket nemcsak a múlt tradiczióinál fogva, de a jövőbe vetett hitnél és bizalomnál fogva is megillet arra nézve, hogy minden egyes alkal­mat ragadjunk meg, hogy a kormánynyal szem­ben táplált bizalmatlanságnak nyilt ós egyenes kifejezést adjunk. Madarász József: Ugy van! Le ezzel a kor­mánynyal ! Barabás Béla: T. képviselőház! Ha van valamely törvényjavaslat, ugy ez az, a hol a bizalmatlanságról van szó. Meg vagyok arról győződve, hogy a többség minden egyes tagja kivétel nélkül bizalmát demonstrálja, de épen ugy igyekszünk mi is ezen bizalmatlanságnak, ha nem is számokban, de legalább szavakkal és érvekkel kifejezést adni. A bizalmatlanságnak, t. képviselőház, részünkről első és általános alapja az, hogy én és ez a függetlenségi és 48-as párt egyetlen kormánynak sem szavazhatunk bi­zalmat, a mely az 1867-iki kiegyezés alapján áll; ilyet neki nem nyújthatunk és részére a felhatalmazást a költségvetésbe felvett tételek elköltésére meg nem adhatjuk. Nem adhatjuk meg, t. képviselőház, azért, mert hiszen a t. előző kormányok ezen az alapon nemcsak semmit nem tettek, de nem is tehettek, mert a kormányok­nak összes akaratukat, erélyüket és törekvésü­ket, a mely netalán létezett, megtörte a másik hatalom és az az akarat, a mely Bécsből jön

Next

/
Thumbnails
Contents