Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-485

360 b-85. országos ülés 190b augusztus y-én, kedden. Említtetett azon tény, hogy maga az elnök kifejezetten utalt arra, hogy a bejelentés a 188. §. alapján történt. Mely okból bírálja a bizottság felül az esetet mégis a 255. §. alapján és alkalmazásával? A házszabályok 221., 222. és 255. §§-ai azok, melyek az elnök jogkörét az irányban írják körül, hogy a tanácskozásnak képviselők által történt zavarása mely intézkedéseket utal hatáskörébe. Ezen §-ok egyike sem jogosítja fel az elnököt arra, hogy saját elnöki intézkedésének mellőzésével — meg sem kísértésével — a ház valamelyik bizottsága, így a mentelmi bizottsága elé utalja a rendfentartás iránti intézkedést, Mindannyia e szakaszoknak kötelességévé teszik az elnöknek, hogy figyelmeztetés, rendreutasitás, szóelvonás stb. által előlegesen minden esetre ő kisértse meg a tanácskozási rend helyreállítását, csak ha ez nem sikerül, ha — mint a 255. §. mondja —• az illető tag a rendzavarást folytatja, vagy engedetlenkedik, nyílik meg a joga arra, hogy a mentelmi bizottság segítségét és megtorlását vegye igénybe. Jelen esetben az emiitett szakaszok azon kötelező intézkedésének, hogy a tanácskozás rendfentartására az elnök saját jogkörében cselekedjék, nem tétetett elég, az egyenesen elmulasztatott. Már pedig ezen elnöki mulasztás reparálására a mentelmi bizottság nem vállalkozhatik, annál kevésbbé, mert a házszabályok kötelező és világos rendelkezését sértené intézkedésével. Nem akarunk ez alkalommal a 255. §. czélba vett alkalmazásának veszélyes politikai hátrányaira rámutatni és fejtegetni annak súlyos következményeit, ha az elnök meglepetésszerüleg a nélkül, hogy a rendreutasitást vagy figyelmeztetést alkalmazná, vagy a házszabályok 221. §-ában megengedett helyreigazításra vagy magyarázásra az illető képviselőnek módot adna, a mentelmi bizottság 255. §-ában körülirt fegyelmi jogkörét venné igénybe, azért nem, mert a házszabályok intézkedtek ez irányban s az elnöki intézkedéseket körülírják. Házszabályellenes volna tehát jelen esetben a 255. s

'§-nak alkalmazása, mert annak előfeltételei nincsenek meg s veszélyes volna ez ellenében preczedenst alkotni, mert az a házszabályok felforgatásával járna,« Elnök: Kivan valaki a jelentéshez szólni ? Eötvös Károly: T. képviselőház! Ebben a kérdésben azzal a szerény inditvánjnyal lépek a ház elé, hogy ezt a mentelmi bizottsági jelentést, mint tárgytalant, vegyük le a napirendről. Megmondom az okát is. Maga az előadó ur előterjesztésében semmiféle pozitiv jogi vagy politikai alapot nem tudott kimutatni, a mely szerint ez az eset a mentelmi jog szempontjából elbírálható volna. Csak valami analógiára hivatkozott. Hogy helyes vagy nem helyes-e az a hivatkozás, a felett nagy kétsége lehet mindenkinek, még annak is, a ki arra az alapra áll, hogy ennek az analógiára való hivatkozásnak helye van, de egy ilyen preczedens kázusra való hivatkozás igen sok irányban megfontolásra méltó és sok irányban aggodalmat keltő dolog. Nem szívesen hivatkozom más parlamentekre, legkevésbbé az angol parlamentre, mert az angol parlament az angol nemzet parlamentje, az angol nemzet pedig diktál, rendelkezik és ura a világnak parlamentje utján, a mitől mi még messze vagyunk; most az egyszer azonban hivatkoznom kell rá, mert tudom és tudja mindenki, a ki a hírlapokat figyelemmel kíséri, hogy ebben az angol parlamentben, a mely a tekintélye ellen ejtett sérelmek megtorlásában rettentő szigorú, 8 —10 év előtt mi történt. Egy megmagyarázhatatlan heves pillanatban a képviselőház tagjai, vagy 24-en, egymásra rohantak, összevissza verték, pofozták, ököllel agyabugyálták, földre verték egymást, keresztülgázoltak, tomboltak egymáson, szóval olyan jelenet volt, a milyenhez az, a mi nálunk történt, távolról sem hasonlítható. Volt tehát ok a parlament tekintélyének meg vedel mezesére módot keresni. Magának a miniszterelnöknek — ha jól emlékszem, Gladstone volt — fiát is ököllel verték a nagy dulakodásban a parlament közepén és mégis a parlament tagjai, a kik érthetetlen pillanatnyi felhevülésükben dulakodásba kezdettek, mint művelt emberek, mint a tisztesség magasabb szempontjából gondolkodó, ugy a maguk, mint mások tetteit megítélő emberek, arra a megállapodásra jutottak, hogy resteljük a dolgot, a melyet ugyan meg nem történtté tenni nem lehet, de a parlament tekintélye érdekében legczélszeriibb lesz, arról a parlament kebelében soha említést sem tenni, mert az urakról és gentlemenekről fel nem tehető, hogy ők egy érthetetlen esetet kivéve, tudatosan valami ilyen dolgot a parlament tekintélyének sérelmére elkövethettek volna. A pillanatnyi felhevülés pedig elementáris dolog, vis major s én azt látom ebben az esetben is. A képviselők egy része a képviselőház jogának, a házszabályoknak és az ellenzéki álláspontnak valami különös sérelmét látta abban a javaslatban, a melyet gr. Khuen-Héderváry az akkori napirend dolgában benyújtott az elnökhöz és a príma fúria, a felindulás első hevében néhányan odarohantak és a nélkül, hogy egymás vagy az elnökség ellen szándékosan sértést követtek volna el, azt az indítványt kezükbe vették s az a kis huza-vona közben elszakadt. Ez az egész dolog. Ezzel a ház tekintélye meg nem sértetett, ez csak pillanatnyi felhevülés következménye volt. S ezt, t. képviselőtársaim, itt a házban több mint egy esztendő múlva tárgyalni, büntetésről és megtorlásról beszélni, mint azt a t. előadó ur és képviselőtársam tette,