Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-475
4-75. országos ülés Í90'i Julius 28-án, csütörtökön. 29 hanem hogy legnagyobb szükségünk van boraink értékesithetésére, mert igen nagy a termelés. Ezen okból az oltványtelepek fokozását és fejlesztését tovább folytatni abszolúte nem szükséges és így nem kell azt a költségvetésben olyan nagy összeggel dotálni. Nagyon fontos intézmény lenne, igen jól megfelelne a közszükségletnek egy, a vidéken felállítandó pinczeszövetkezet, a melynek azonban nem lenne szabad borkereskedelemmel foglalkozni. De minthogy az ilyen pinczeszövetkezetek felállítása még nem tekinthető olyan intézménynek, a mely teljesen és végleg megoldaná a bor értékesítésének főfeladatát is, egy második nagyfontosságú intézményt ajánlanék a földmivelésügyi kormány szives figyelmébe és ez boraink minőségének javítása. Tallián Béla földmiveíésügyi miniszter: Meglesz! Molnár Ákos: Igen fogok örvendeni, ha meglesz, és a mint ma teljes elismeréssel vagyok a kormány minden intézkedése iránt, annak idején is minden tartózkodás nélkül fogom e feletti örömömet itten kifejezni. Remélem tehát, mert látom a jó szándékot, hogy ez meg fog történni. Szükséges azonban, hogy a szüret idején e őzéiből elég szakközeg álljon rendelkezésére a vidéki kisbirtokosnak, a szőlős parasztgazdának. Ez oly óriási fontosságú kérdés, hogy, mondhatnám, világkereskedelmi exportképességünknek ez a csirája, ez as alapja, ez a lényege. Ez által az a kistermelő elsajátítaná a helyes pinczekezelés szabályait, a melyekről a magyar embernek fogalma sincs. Hogy többet ne mondjak, még nagyobb birtokosoknál is azt tapasztaltam igen sok borvidéken való utazásaim alkalmával. hogy a hordók százával végig penészesek, pedig nagyon jól tudjuk, hogy az a külső penész, a mely a hordón kivül lerakodik, ha beültetik csiráját a borba, ott tovább terjed és ennek következtében majd olyan bort fogunk kapni, a mely nem lesz alkalmas a borkereskedelemben a forgalom továbbfejlesztésére. Fontos intézkedés volna továbbá, s ezt is ajánlanám a t. kormány figyelmébe, a helyes erjesztés meghonosítása, a mely kérdés tekintetében a központi szőlészeti kísérleti állomás mindig dicsérendő működést fejtett ki. Ezt az intézkedést fejleszteni kívánnám, és pedig nemcsak itt Budapesten, a központban, hanem ezt egyes vidékekre is ki akarnám terjeszteni, és pedig a következő módon: (Halljuk! Halljuk. 1 ) E kísérleti állomás közegei szakczikkeikben, népszerű stílusban, könnyen megérthető módon hoznák nyilvánosságra azon kérdéseket, a melyek a helyes erjesztés módjaira vonatkoznak. Esetleg az állam vehetné kezébe ezt az ügyet, és talán erre lehetne a költségvetés egyes tételeiből eredhető megtakarításokat fordítani, hogy ilyen népszerű előadások és nyomtatványok terjesztése által honosítsuk meg az e téren szükséges ismereteket. A mi népünk nagyon szeret olvasni és tanulni, és ha valamit kezéhez kap, azt el is olvassa és okul is rajta. Saját tapasztalataim alapján beszélhetek. Van egy falusi parasztvinczellérem, a ki nagyon szívesen lát, hall és tanul, és a mit megtanult, azt nálam fruktifikálja. Ezt a kérdést is nagyon ajánlom a t. földmiveíésügyi kormány figyelmébe. Ezenkívül van egy ügy, a melyért privátim kell köszönetet szavaznom a t. földmiveíésügyi miniszter urnak, mert velem tette ezt meg és ez az, hogy a talajvizsgálatokat is népszerűsítette. Miután saját tapasztalataimat adhatom elő a t, ház előtt, talán nem lesz érdektelen, ha elmondom, hogy saját szőlőtelepemen olyan talajra bukkantam, a hol semmiféle eddig létező ripária nem tudott megélni. Akkor privátim a földmiveíésügyi minisztériumhoz fordultam. Dobokay miniszteri tanácsos ur volt szives szakközeget bocsátani rendelkezésemre. Különben köztudomású, hogy mindenkinek szívesen állanak a minisztériumban rendelkezésére. Ma azon a telepen virágzó szőlőtermelés van. Én nagyon sok olyan helyet ismerek az országban, a hol kivész a szőlő, vagy silány a szőlőtermés, a paraszt gondolkodik rajta, beszéli ezt, beszéli azt, bogárnak tulajdonítja a bajt stb, mert nem tudja azt, hogy e talajnak vegyi összetétele olyan, hogy nem tűri meg ezt^a vesszőt, nem ismeri fel a bajnak igazi okát. Én nagyon fontosnak tartanám, hogy a földmiveíésügyi kormány e tekintetben is arra az álláspontra helyezkedjék, hogy a termelőközönség ma már ne legyen kényszerítve hiábavaló költségekkel éveken át kísérletezni, — és a végén mégsem képes eredményhez jutni — hanem a kormány e tekintetben épen az ilyen talajvizsgálatoknak elősegítése és olcsóbbá tétele által igyekezzék ezeken az állapotokon javítani. Mindezen kérdésekkel itt, vita során, behatóan foglalkozni nem lehet, de mégis két fontos tényezőre fel kell hivnom a földmiveíésügyi kormány figyelmét, melyek a borértékesítés előmozdítása tekintetében nézetem szerint igen fontosak. Egyik az áralakulás kérdése. Magyarországon boraink árát két fontos tényező lenyomja és itt csak per tangem említem, miután szorosan véve a földmiveíésügyi kormány költségvetésének tárgyát nem képezi, hogy ezek egyike a bornak vámkedvezményes beözönlése. A másik pedig a boritaladó. Kérem a kormányt, miután ingerencziája van erre a szerződésre, a mely Olaszországgal, de még Németországgal is megkötendő lesz, hogy e tekintetben minden befolyását érvényesítse ugy a borvámkedvezmény megszüntetése, mint a boritaladó leszállítása, sőt megszüntetése tekintetében, mert ez a magyar szőlősgazdák egyik legnagyobb követelménye és úgyszólván azok létfeltételét képezi, De ha már a külföldi borok behozatalát és igy a borvám-szerződéseket emiitettem, akkor ezzel kapcsolatban fel kell még
