Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-475

30 475. országos ülés 1904- Julius 28-án, csütörtökön. hivnom a kormány figyelmét egy igen sajnos jelenségre, a mely ránk nézve igen fontos. Rámutatok itt egy Németországban — nem régen — 1901 május 29-én kelt német birodalmi törvénynek helytelen intézkedésére, A mennyiben szerződési tárgyalásaink most folynak Németországgal, a földmivelésügyi kormány most lehet azon helyzetben, hogy erre figyelmét irányítsa és szintén egy óriási fontosságú kérdésben biztosítsa borgazdaságunk jövőjét. A német birodalmi törvényhozás alkotott egy műbortörvényt, mely csak német származású borokra kötelező, sőt egész határozottan a mi borainknak és a beözönölhető külföldi boroknak kiszorítására irányul, s a melyben ránk nézve óriási nemzetgazdasági sérelem rejlik, a mennyiben megengedi, hogy magyar borokat különböző utón és módon készitsenek. Mivel pedig az illető törvény 3. §-ának 3. pontja értelmében a külföldi termelésű esemegeborok elnevezése alatt tokajit is árulnak, ez az intézkedés különösen a tokaj-hegyaljai bortermelést sújtja, a mennyiben megengedi, hogy ezek az italok forgalomba hozhatók, hogy ha azok aszaltgyümölcsből, gyümölcskivonatból, vagy forrázás utján nyert gyümölcslével és megfelelő alkohollal kevertetnek, így aztán nagyon könnyű dolog Ugron Gábor t. képviselő urnak odavágnia, hogy. »borpancsolás«. Roppant hangzatos szó az, hogy borpancsolók a borkereskedők. De hát ezeket is a magyar borkereskedők viszik ki? Ezt az idézi elő, hogy a német birodalmi törvényben nincs erre nézve tiltó intézkedés és azért ott, természetesen a mi óriási kárunkra, előállítják a tokaj-hegyaljai borokat. Ez az oka annak, hogy abból a nagy kivitelből, a mely az előtt volt Németországba, ma már nincsen semmi. Ebben a tekintetben a földmivelésügyi kormány tehetne valamit, és oda hathatna, hogy a német birodalmi törvényt ugy módosítsák, hogy e műbor-törvénybe foglalt tiltó intézkedés a magyar borokra is kiterjesztessék. Semmi akadályát sem látom annak, hogy egy kormány, a mikor saját országa érdekeinek megvédését vámtárgyalásoknál szem előtt tartja, fölveszi az ellenféllel erre nézve a harczot, mert ez harcz és a szerződés megkötésénél ezt is egyik döntő sulyu kérdésnek tekinti. Épen ezért ismételten ajánlom ezt a t. kormány figyelmébe. De vannak még egyéb fontos tényezők is, amelyek a borárakat évről évre tetemesen nyomják. Ilyenek elsősorban a kellő szakértelem hiányában előállított tömegborok. Ezek rendesen rosszul kezelt vagy rosszul szüretelt szőlők rossz terméseinek eredményei. Ezen borokat »ausschussboroknak« szoktuk nevezni. Ezeknek a boroknak levezető csatornákat kell biztosítani, és ezért lehetővé kell tenni, hogy, és ezt egy helyes és czéltudatos földmivelési kormányzati politikától el is lehet várni, e bor ipari czélokra felhasználtassák. (Mosgás a jobboldalon.) Szentiványi Gyula: Eczet lesz belőle! Molnár Ákos: De lesz konyak is. Ebben a tekintetben arra kérném a t. kormányt, hogy miután e borok igen kellemetlenül zavarják és befolyásolják a piaczi árakat, sőt azok a jó borok áralakulására is nagy befolyással vannak, ezen árrontó és évenkint nagy tömegben piaczra kerülő boroknak levezetésére a konyak-ipar czélszerű és észszerű támogatásával hasson oda a kormány. Másik nagy árrontó körülmény a hordóhiány, a mi egész Magyarországon úgyszólván általános. E mellett szinte kivétel az a hordó, a mely nem rossz és nem büdös. Barabás Béla: Ez a kezelés hibája! Molnár Ákos: A hordókezelés kérdését a pinczekezeléssel kapcsolatban kívánom megoldani. De a hordóhiány nagyfontosságú tényező. A borgazdaságra nézve rendkívül fontos, hogy legyen elég hordó, ma azonban nagy a hiány, a mi nagyon természetes, mert egyrészt a filloxera-járvány bekövetkezésével a hordók tönkre mentek, másrészt pedig azon óriási költségek miatt, a melyek a rekonstrukczió nyomában jártak, nem volt képes nemcsak a kis, de a nagyohb gazda sem kellő mennyiségű hordót beszerezni. Erre még ma sem képes, mert még ma sem vagyunk abban a helyzetben, hogy kellő mennyiségű hordóink legyenek, minélfogva ugy a termelő, mint a kereskedő, hordóhiányban szenved. Hogy ezen segítsünk, ez két szempontból nagyon fontos körülmény. Először is a hordóhiány hat az áralakulásokra és azt eredményezi, hogy boraink minősége is változik, mert ha valakinek szüret idején nincs kellő számú hordója, kénytelen eladni mustját azon az áron, a melyen azt a borkereskedő megveszi. Viszont, ha nem adja el és spekulálni kivan vele, akkor fűhözfához kapkod, mindenféle hordóba szűri le borát, nem vizsgálja meg lelkiismeretesen a hordót, a mi azután teljesen tönkreteszi magát a bort is. Ez azután a magyar bor jó hírnevére van igen káros hatással. A hordóhiányon segítendő, egy, azt hiszem, igazán jogosult szemrehányást teszek a t. földmivelésügyi miniszter urnak. Társadalmi utón ugyanis közintézmények létesítését nem szabad megakadályozni, hanem azt segíteni kell, hiszen minden intézmény előmozdítandó, még ha a jogos kritika határán túl nem menve gyakorol is kritikát a földmivelésügyi és más kormányzatokkal szemben. A földmivelésügyi tárczánál lehetett leginkább tapasztalni, hogy egyes dolgok sokszor országos mozgalmat idéztek elő, s hogy egyes kérdéseknek, minő a borászat kiemelése, csak hasznára vált magának a borgazdaságnak. Az olasz borvámklauzula elleni nagy harczban láttuk azt, hogy a kormány nem maradt egyedül a magyar borérdekek megvédésénél, hanem a kormányt egy erős magyar közvélemény késztette és készteti ma is arra, hogy a tárgyalásokat Olaszországban mai napig is húzza és halaszsza. Ebből láthatjuk, hogy a kormánynak nincs szabad keze, mert háta mögött egy nagy közvélemény