Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-475

28 4/5. országos ülés 1904 hetni. Arra, t. ház, épenséggel semmi szükség nincs, hogy az állam az ő saját szőlőtelepein termelt borait egy államilag szubvenczionált központi borértékesitő szövetkezetben értékesítse, mert létezik már az államnak egy igazán minden tekintetben bevált kitűnő intézménye: a budafoki no. kir. pinczemesteri tanfolyam. Tallián Béla föidmivelésiigyi miniszter: Nagyon kicsij Molnár Ákos: Elismeri maga a kormány, hogy nagyon jó üzleteket csinál, kitűnően értékesiti az állami borokat. Miután azonban a föidmivelésiigyi miniszter ur azt mondja, hogy nagyon kicsi, már most felemlítem, hogy az állam ott a terrasszon egy boraukczió termet létesít, a melyre fel is vettek egy bizonyos öszszeget, körülbelül 37.000 koronát. Hogy ha tehát a miniszter ur egyrészt elismeri azt, hogy a pinczemesteri tanfolyamban kezelt borokat nagyon szépen értékesítheti, sőt ezt fejlesztheti és fejleszteni is kívánja: akkor teljesen felesleges és senki előtt nem indokolható az, hogy miért szubvenczionál egy másik szövetkezetet, a mely, mint előbb kifejtettem, alapszabályainál fogva is, de szocziális tekintetekben is nem felel meg és a kistermelők, tehát a magyar borgazdaközönség érdekeit nem képviseli. Hogy az állam saját szőlője és bora értékesítésére levezető csatornát teremtett, ezért üdvözlöm. Pejleszsze ezt és a mit a költségvetésbe további kiadásemelkedésekre bevett, szívesen megszavazom. E mellett nagyon fontos és most már igazán lelkiismeretbe vágó dolog, hogy mikor én, állam, egy ilyen szövetkezetet pénzzel segélyezek és 200.000 koronát vagy akármilyen összeget erre a czélra fordítok, akkor az általam ismert alapszabálytervezet egyik pontjában az foglaltatik, hogy minden egyes üzletrészjegyző, tehát minden egyes részvényes, üzletrészének négyszeres erejéig felelős az esetleges károkért. Mikor tehát, mint előbb kimutattam az állami bortermés értékesítésénél a már eddig létesített és kitűnően bevált intézményeken a pinczemesteri tanfolyam pinczéjén kívül másra szükség nincs, akkor, mint állam, olyan szövetkezetet igazán nem támogathatok, a mely a felelőség tekintetében engem a többivel, a részvényesekkel egyenlően terhel és az esetleges hiányokért engem, az államot, egy millió koronáig felelőssé tesz. Tehát a 200.000 koronát ennek a szövetkezetnek létesítésére már ebből a szempontból sem szavazhatom meg. Hogy az állam egyrészt a pinczemesteri tanfolyamon borait saját beismerése szerint értékesítheti; s hogy mégis egy uj intézmény felállításához nagyobb összeggel járul, továbbá a pinczemesteri tanfolyamot egy árverési teremmel törekszik kibővíteni és hogy így három esetet jelöl meg a költségvetés az állami szőlők eladására alkalmas levezető csatornának : én azt látom, hogy ezen tételek beállítására okul nem fix és meghatárojulius 28-án, csütörtökön. zott. hanem ötletszerű intézkedések szolgáltak. Már pedig én azt hiszem, hogy a midőn ilyen fontos kérdésről van szó, akkor ötletszerűleg, rendszertelenül a költségvetést összeállítani nem lehet. Én azt a jó szándékot, a mely a földművelésügyi miniszter úrban megvan, végtelenül értékesnek tartom ugyan, különösen a jövő szempontjából, de kérve kérem, hogy ebben az ügyben ne kövesse az előző kormányok példáját, hanem egy határozott irányt és rendszert tartva szem előtt, e kérdés eldöntésénél olyan irányzatot kövessen, a mely nem sért egy gazdasági ágazatot sem, hanem a mely az összetartozást, az egyöntetűséget és a haladást tűzi ki gazdasági irányzatául és programmjául. {Az elnöki széhet Perczel Dezső elnök foglala el.) Van azután több olyan tétel, a mely tulajdonképen nem szükséges, de bent van a költségvetésben, viszont vannak szükséges kiadások, a melyek ottan nem szerepelnek. Csak egy pár ilyen dolgot fogok félemliteni. Ma már teljesen felesleges az állami oltványtelepen az oltványtermelésnek további fokozása. E tekintetben a földmivelésügyi kormány egyszerűen csak a multat követi. Oltványtelepeink dicséretreméltó hivatást teljesítettek borgazdaságunk terén, mindnyájan érezhetjük áldásos hatásukat, de mindnyájan tudjuk azt is, hogy borgazdaságunk felvirágoztatására mennyit tett a kormány azzal, hogy ilyen szépen létesítette az oltványtelepeket. Azonban ma már, a mikor szőlőterületeink nagyobb része be van ültetve, egyáltalában nem szükséges az oltványtelepekre nagyobb összeget felvenni, ezeket az oltvány telepeket fejleszteni ós fentartani. Ezen oltványtelepek fentartása mintegy félmillió korona deficzittel jár. Nem hibáztatom én ezt, sőt természetesnek tartom, hogy deficzittel járjon, de azt tartom, hogy mindezen kiadások sokkal jobban volnának fruktifikálhatók és maga a terület is, ha azok egyéb gazdasági ágak művelésére használtatnának fel. Én tehát ezen szőlőoltvány-telepeket akkor, a mikor magánvállalkozás utján is elérhető a szükségletek fedezése, nem tartom szükségesnek; hiszen 150 koronáért ezret lehet kapni; az államnak pedig — méltóztatnak tudni — ez a mennyiség több, mint ezer koronába kerül. Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Az nem lehet! Molnár Ákos: Én több oldalról lévén informálva, sikerült nekem ezen dolgokat megtudnom. A csálai-baraczkai telepeknél eszközölt megtakarításból évente 460.000 korona állhatna rendelkezésünkre, ha e telepeket megszüntetnők. Én nem mondom, hogy ezek a telepek eddig nem voltak nagyfontosságúak, de ma ezekre már nincs szükség. (Ellenmondások.) Bocsánatot kérek, méltóztassanak ezen kérdés mélyére hatolni és meg fognak róla győződni, hogy ma nem oltványtelepekre van szükségünk,