Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-475

475. országos ülés 1904- július 28-án, csütörtökön. 27 Molnár Ákos: Nem tudja, t. képviselő társam, nem ismeri akkor a tervezetet kellően, ha jóhiszeműleg ezt állítja. Mert ha ismerné, akkor tudná, hogy milyen magas részvételi jegyzéstől teszik függőre a szövetkezetben csak 20 hektoliter bornak is az eladását. Ha pedig a kistermelőn nem segíthetek a mai szocziálisztikus irányú világban, akkor én azt a szövetkezetet már ah ovo nem helyeslem, és nem vállalkozom arra, és arra kapható nem vagyok, hogy az állam pénzét oly intézményre fordítsam, a melynek létesítése csak egyes kiváltságos osztályoknak, vagy kiváltságos gazdasági előnyökben már részesült nag;yobb birtokosoknak áll a segítségére. Ha a földmivelésügyi kormány a borértékesítés előmozdításának szükségességét helyesen felfogva, ez irányban tenni akar valamit, akkor az előirányzott 200.000 korona nyújtásánál, a melyet a központi szövetkezetbe kíván juttatni, sokkal helyesebben teszi, ha annál sokkal magasabb összeget vesz fel és azt a központi szövetkezetnél sokkal fontosabb intézmény létesítésére fordítja, a mely arra fog szolgálni, hogy az ország szocziálpolitikai és gazdasági érdekeire nézve is minden egyes ember meg fogja találni a maga szükségleteinek a kielégítését, és a melyet én, most már külföldi példákon is okulva, egyes-egyedül a vidéki pinczeszövetkezetek felállításában vélek feltalálni. Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Ép ugy segélyeztetnek, mint a központi szövetkezet! Molnár Ákos : Nagyon szerény mértékben ! De azon kezdem, hogy rendszeresítve és létesítve sincsenek kellő számban. Ezt az eszmét kell megragadni, mert a bor értékesítésének ez az első kiindulási pontja. Alkalmat kell adnunk annak a kistermelőnek, hogy borait az ilyen pincze-szövetkezet összeszedhesse és teljes egyöntetű eljárás mellett az egyes borvidékeknek megfelelő fajtipusát tudja megteremteni. Majd akkor azután az értékesítés annak a nyomába fog lépni, a borkereskedelem majd fel fogja keresni ezeket a pincze-szövetkezeteket, mert utalva lesz rá, mert kényszerítve lesz, mert ott találja az egyöntetű fajborokat. Ugron Gábor: A kereskedő érdeke ez! Molnár Ákos: A kereskedő érdeke és egyszersmind a termelő érdeke is elősegittetik ezáltal. Én mint kisgazda, mint szőllősgazda örömmel fogom a pincze-szövetkezetbe beadni a boromat, ha tudom, hogy ezt a bort, mint egyöntetű fajbort ezen és ezen a vidéken kére sík, azért a borkereskedő idejön és ha biztos vagyok arról, hogy tiszta borom kerül a forgalomba és az árát is megtalálom ebben a kombináczióban. Ilyennek kell lenni egy czéltudatos politikának és ott kell orvosolni a bajt, a hol tényleg van. Nem akarok kiterjeszkedni e kérdésnél arra, hogy a borkereskedelemnek mi az álláspontja erre nézve, de, a központi szövetkezetet támogató sajtó részéről hangoztatott általános szólamokra és bizonyos érdekkörök részéről terjesztett tendencziózus híresztelésekre legyen szabad megjegyeznem annyit, hogy a borkereskedelem nem azért ellenzi a borértókesitési szövetkezet felállítását, mintha konkurrencziától kellene tartania; hiszen e tekintetben elég egyszerűen csak arra hivatkoznom, hogy ez a földmivelési kormány által szubvenczionálni kívánt központi borértókesitő szövetkezet saját bevallása szerint is csak igen kicsi hányadát lesz képes Magyarország bortermelésének értékesíteni. Tehát az a borkereskedelem ebben konkurrencziát nem láthat. B. Kaäs Ivor: De mértéket szabhat! Molnár Ákos: De igenis, a borkereskedelem veszélyét látja ebben, mert a szövetkezet a kormány részéről nem csak egyoldalú anyagi támogatást nyer ez által, de óriási, számokban ki nem fejezhető értékű erkölcsi támogatást is, és ezen erkölcsi támogatás azt eredményezi, . . . B. Kaas Ivor: Legyen is! Jól van! Ebben a kormánynak fogom a pártját! (Derültség balfelöl. Zaj.) Elnök: Kérem, ne tessék a szónokot közbeszólásokkal zavarni! Molnár Ákos: . . . azt eredményezi, hogy arra a 60—80.000 hektoliter borra, a melyet a központi borértékesitő szövetkezet el fog adni, erre rá lesz nyomva a bélyeg, a nagy publikum igy tudni fogja azt, hogy igenis ez a bor minden követelménynek megfelel, a mire a gondosan, a jól kezelt bornak, a magyar bor hírnevének szüksége van. Ez a 60—80.000 (Egy hang balfelöl: Nyolczszázezer!) vagy, mondjuk 6—800.000 hektoliter bor* fogja ezt a kiváltságot élvezni, míg az a három-négy millió hektoliter bor, a mely a rendes borkereskedelem tárgya, s épen a kisgazda, a szegényebb néposztály bora, ezzel szemben kénytelen lesz gazdaságilag hátrányt szenvedni. B. Kaas Ivor: Kénytelenek lesznek nem hamisítani ! Molnár Ákos: Én nem tartom helyes politikának és helyes közgazdasági intézkedésnek azt, hogy kiragadunk az egészből egy kicsit, ennek kitüntetésével sújtva a többit, a többivel azután mitsem törődünk. Ha van mód arra, hogy egész borgazdaságunkat úgyszólván megmenthessük, — és a mint erre nézve később bátor leszek javaslatot tenni, erre van mód — akkor, azt hiszem, sokkal helyesebb dolog azokhoz az intézkedésekhez fordulni, a melyek nem szülnek disszonancziát, a melyek az összes gazdasági tényezők között harmóniát hoznak létre. Azt mondja a kormány, hogy ezzel a 200.000 koronával nem szubvenczionálni kívánja a szövetkezetet, hanem részvényjegyzés által állami szőlőtelepein termelt borokat a központi szövetkezet alapszabályai értelmében értékesit**