Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-484
320 Í8í. országos ülés Í90k augusztus 8-án, hétfon. viselőket és jegyzőket alkalmaztak anyakönyvvezetőknek, és innen van, hogy oly sok és töméntelen hiba csúszott be ezekbe az anyakönyvekbe, Igaz, bogy a mostani javaslat ezen az állapoton javit, mert behozza a rovatos mintát, a mely sokkal áttekinthetőbb és sokkal könnyebben kezelhető. Daczára ennek azonban, sok felesleges dolgot is tartalmaz a javaslat. így pl. a 12. §. arról intézkedik, bogy a születési és halálozási eseteknél az anyakönyvet a bejelentés alkalmával az illető bejelentőnek is alá kell irnia. Mi lehet ennek a czélja, t. ház? Az az anyakönyvvezető vagy hiteles tanú, testis autorisabilis és akkor hitelesen feljegyzi azt, a mi rá van bizva, vagy nem. Ha hiteles tanú, akkor felesleges a bejelentőnek az anyakönyvet aláírni, ha pedig nem hiteles, akkor a bejelentőnek az aláírása nem fogja hitelesebbé tenni azt, a mit az anyakönyvvezető bejegyzett. De van ehhez hasonló más eset is. Az állami házasságkötésről szóló törvény álláspontjára helyezkedve, polgári házasság kötésénél, ezen kötés befejezetté válik akkor, a mikor az anyakönyvvezető az illetőket polgári értelemben házasoknak jelentette ki. Akkor azután aláírják a tanuk a jegyzőkönyvet és aláírják a felek is, ha akarják, de hogy ha nem is irnák alá, ez a bejegyzés és kijelentés egy tökéletes dolog, maga a tény az állam törvénye szerint érvényes. Tehát ismét egy felesleges dolgot vesz be a törvény és ismét felesleges munkával zaklatja nemcsak az anyakönyvvezetőket, hanem a feleket is. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy különösen egy szegény földmivesembernek mily nehezére esik, mig a nevét aláirja, vagy kézjegyét odateszi. De az indokolás maga veti fel a kérdést, hogy most, midőn az anyakönyvvezetés beillesztetik a községi közigazgatás szervezetébe, képesek lesznek-e a községi jegyzők ezeket a teendőket ellátni és erre a kérdésre igennel felel. De figyelmeztetnem kell a t. házat, hogy ez az intézmény még mindig csak gyermekkorát éli. Az ujonczállitási, népfelkelési lajstromokat, családi értesítőket, a hivatalos megkeresések és egyéb kivonatok legnagyobb részét még mindig a lelkészek szolgáltatják. Ha tehát ez az intézmény megmarad és későbben mindezt kénytelenek lesznek az anyakönyvvezetők végezni, akkor kénytelen vagyok kételkedni abban, hogy képesek lesznek egyéb közigazgatási teendőik mulasztása nélkül elvégezni ezeket a teendőket is. Ezek voltak szerény észrevételeim magára az anyakönyvi törvény módosítására. B. Kaas Ivor: Annak revíziójára! Csernoch János: Magában véve revízió, akárhogy is veszszük! Magára az intézményre is akarok néhány észrevételt tenni. A régi anyakönyvi törvény és a belügyminisztérium intézkedései szerint az anyakönyvi kerületek ugy voltak beosztva, hogy azok megfeleljenek, a mennyiben lehetséges, az egyházi beosztásnak. Ez humánus és czélszerű intézkedés volt, mert annak az embernek, a ki érdekelve van az anyakönyvi hivatalban, rendesen akkor van teendője a plébániai hivatalban is; méltányos dolog tehát, hogy ne kelljen neki két községbe szaladgálnia. Kérem tehát a belügyminiszter urat, hogy miután még lesznek uj anyakönyvi kerületek szervezendők, tartsa ezt ezentúl is szem előtt, hogy a népnek legalább e részben könnyítése legyen. A másik megjegyzésem vonatkozik arra, hogy a házasságjogi törvényből kifolyólag a községi jegyzőknek igen sokszor van dolguk mindenféle házassági felmentéssel. Vannak kivételes nősülési engedélyek, folyamodnak a felek mindenféle akadályok alól való felmentésekért, a mivel mind a községi jegyzőnek van dolga. Hallottam magam egyes vidékeken panaszokat, hogy a községi jegyzők igen nagy diiakat számítanak fel az ilyen munkáért. Itt volna tehát az ideje, hogy a t. belügyminiszter ur ezt az ügyet szabályozná: megállapítaná az ilyen folyamodások dijait, kötelezővé tenné, hogy azok kifüggesztessenek a jegyzői irodában, és hogy biztosabb legyen az ellenőrzés, elrendelné, hogy ugy, mint a közjegyzőknél szokás, magára a folyamodványra, a melyet a jegyző a fél nevében irt, ki legyen téve a felektől szedett dij. (Helyeslés balfelöl.) A mi magát a törvényjavaslatot illeti, tekintettel arra, hogy volt szerencsém röviden kifejteni, hogy ez a törvényjavaslat ezentúl is nagy terheket fog hárítani az államra és részben a községekre is, tekintettel arra, hogy sok felesleges munkával terheli a községi jegyzőket, a kiknek voltaképeni hivatását a község közigazgatási teendőinek ellátása képezi, tekintettel arra, hogy ez a javaslat egyik szomorú emlékköve azon elhibázott egyházpolitikának, a mely Magyarországon az egyház és állam között majdnem ezer évig fennállott jó viszonyt megbontotta: mindezen okokból én a törvényjavaslatot el nem fogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Kivan még valaki a törvényjavaslathoz hozzászólni ? (Nem!) Miután senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. A miniszterelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy tekintettel a valóban nagyon előrehaladott időre, csak egy pár legfontosabb kérdésre szorítkozzam azok közül, a melyeket t. képviselőtársaim felvetni szívesek voltak. (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban is engedje meg nekem az előttem felszólalt t. képviselőtársam, hogy tiltakozzam beszédének azon kiindulási pontja ellen, minthogyha ezen javaslatban az annak idején az egyházpolitikai nagy akczió közepette alkotott anyakönyvi rendezésnek dezavuálását vagy sikertelenségének bevallását kellene látnunk. Mert hiszen most egyéb nem történik, mint bizonyos